A távoli jövőben a Földön létrejött Unió harcban áll a különös Deague-gel. Az Unió fő erőit egy Strain nevű mecha képezi, pilótái pedig a Világ minden pontjából verbuválódnak: Reasoner a nevük. A fiatal Sara Werec nehezen válik meg bátyjától, aki a hadseregben folytatja életét, de ami még rosszabb, fényévekre szülőbolygójától és húgától. Mindez azt jelenti, hogy ha túléli a szolgálatot és a háborúnak is vége lesz, Sara talán már nem is fog élni. Sara eldönti hát, belép ő is a hadsereg fiatal pilótáihoz, hogy kövesse bátyját. Az akadémia lelkes és első számú tanulójaként Sara barátaival várja, hogy beléphessen a hadseregbe. Ám a Deague váratlanul lecsap, nem kímélve senkit és semmit. Sara hirtelen elveszíti valamennyi évfolyamtársát, ráadásul a Deague egy Strain kíséretében csap le. Sara maga próbálja megölni az ellenfél pilótáját, aki az akadémia melletti titkos laboratóriumban vérfürdő közepette felébreszt egy hibernált lányt. Sara ekkor döbben meg a valóságtól, a pilóta ugyanis nem más, mint bátyja, ezúttal az ellenség oldalán. Ledöbbenve az igazságtól, egyedüli túlélőként Sara Cruz néven csatlakozik a flottához, és megfogadja magának, hogy minden áron kideríti az igazságot.
A Soukou no Strain egy 13 részes kellemes sci-fi, mely Frances Hodgson "A Little Princess" című könyvéből merít.
Az animének szép, szemnek kellemes színei vannak, a jók esetén világos, a rosszaknál pedig sötét színek dominálnak. A kézzel rajzolt képek és a 3D-s képek is látványosak, probléma nincsen, sőt a harci jelenetek káprázatosak, örömmel nézi az ember. Ennél azért emeljünk ki többet is, a légicsaták valóban nagyon jól meg lettek alkotva, nem lehet azt mondani, hogy túlhasználták volna a számítógépes jeleneteket, egy idő után nem is törődik vele a néző. Emiatt kellemesen csalódtam a sorozatban. A zene nem a legtökéletesebb, bár van egy tétel minden csata előtti felvezetőként, ami egy jó kis akció/sci-fi film érzést ad a sorozatnak.
A karakterek jók, kidolgozottak, de a mellékszereplőkről ez nem mondható el. Voltak kifejezetten idegesítőek is köztük, és bár a yuri részekkel egy sorozatban sincsen semmi bajom, de itt már sokszor átment a nevetség tárgyába. Mondom ezt úgy, hogy a Strawberry Panic és társai jutnak eszembe a yuri hallatán, de itt a sorozat megnézése után már inkább az Azumanga Daioh jön fel elsőként. Személy szerint bele sem raktam volna a yuri mellékszálat. Vannak klisé karakterek is, de szerencsére nem vesznek el túl sokat a sorozat idejéből. A szinkronhangok nagyon jók lettek, ebben nincs hiba.
Az akciójelenetek főszereplői sok esetben fiatal szereplők, vér bár nem látványosan, de van, éppen ezért akit ez zavar, ne nézze meg a sorozatot. A meztelenség is hasonló köntösben van adagolva, a yuri elemek viszont nem erőltetettek. A közepére kicsit leül a sorozat, ám egészében véve jó történetet találtak ki az alkotók.
A Soukou no Strain nem rossz sorozat, egyszerűen csak nem ad semmi újat sem látványban, sem történetben. Ettől függetlenül nekem tetszett, egy próbát azért lehet adni neki.
Ismertető