Tallózva a klasszikus animék sorában sok olyat találni, ami ilyen vagy olyan formában csatlakozik valamilyen videojátékhoz. Az viszont, hogy egy nyugati program ilyen nagy hatással legyen, ritka és kivételes dolog. A döbbenet azonban nem tarthatott sokáig így sem...
Az 1981-es Wizadry: Proving grounds of the Mad Overlord játék alapján 1991-ben készült OVA valami egészen különleges kincsestára a téma kedvelőinek. Szinte gyermeki ártatlansággal adaptál konkrét játékelemeket mozgóképpé a számunkra, amelyeket az angol feliratozásnak köszönhetően még meg is magyaráz nekünk. A kezdő képsoroktól a betűk alatt látható eseményekig egy olyan fantasztikus kis film ez, amit nehéz nem rajongással bemutatnom.
Az egész japán szerepjátékos szcénát meghatározó program legapróbb sajátosságai is feltűnnek itt, és az eredetivel ellentétben igen sok magyarázattal. Tudvalevő, hogy az eredeti játék nem volt olyan szószátyár a háttér tekintetében, mint a mostani alkotások a maguk 10 perces átvezetőivel. Így a majdnem egy órás OVA időtartamára pontosan elegendő információt sikerült összeharácsolni a készítőknek, hogy a játék rajongói is jól lakjanak, és a téma iránt érdeklődők is kivételesen jól érezhessék magukat.
A bevezetésben láthatjuk, hogy egy elf harcos, egy szamuráj és egy nindzsa éppen a labirintus mélyét járja és kincsekre vadászik, miközben szörnyetegeket győznek le. Nem sokkal később a játéksorozat ikonikus helyszínén, Gilgames fogadójában készülnek a következő kalandjukra. Az asztalukhoz lépő másik kalandor arról bizonygatja őket, hogy érdemes minél mélyebbre menni, mert értékesebb kincsek várhatnak rájuk, de a csapat ezt elhárítja azzal, hogy a szörnyektől hemzsegő helyet létrehozó gonosz varázsló jelenléte veszélyessé teheti a kalandot, és az ő „partijuk” ilyesmire nem vállalkozik.
Nem sokkal később azonban egy idős varázsló és tanítványa is csatlakozik a kompániához, hogy a hamarosan megjelenő hölgyemény hatra ’maxolja’ a résztvevők számát (ennyien lehetnek a játékban is). Hogy ezután feliratozott varázslatokkal rombolnak egyre mélyebbre a rettegett tizedik emelet irányába, az szerintem senkinek nem lesz nagy meglepetés. Az a jelenet, amikor az előttük haladó csapatok megcsonkított és feldarabolt holttestei láttán elhangzik egy beszólás, hogy visszafelé majd felcipelik őket a templomba, hogy újraélesszék őket, valami egészen díjnyertes ebben a közegben.
A végjátékról igyekezvén minél kevesebbet elárulni azt mondhatom, hogy egy az eredetihez méltó adaptáció született és számomra instant klasszikus. Különösen tetszettek a szerethető és színes karakterek (mindig jó, ha elfek és lovagok között nindzsa parádézik) illetve a befejezés pozitív, fanfiction írásra kiváló képsorai is elvarázsoltak. Képzeletbeli gyűjteményemben nyugodt szívvel teszem föl a Record of Lodoss War magasába. Ajánlom minden animét és szerepjátékot kedvelőnek.
Ismertető