Nitori Shuuichi 14 éves, csendes fiú, aki igazából lány szeretne lenni. Osztálytársa, Takatsuki Yoshino 14 éves lány, aki pedig mindent megadna azért, hogy fiú lehessen. A két hasonló lélek között barátság alakul ki, egymást támogatva küzdenek a mindennapos problémákkal. Titkukat csak néhány barátjuk ismeri, köztük a szeszélyes természetű Chiba Saori, a vidám Kanako Sasa, és Ariga Makoto, aki fiú létére szintén lány szeretne lenni. A fiatalok barátságát próbára teszi a féltékenység, és a középiskola kezdetével helyzetük tovább bonyolódik. Szembe kell nézniük a rájuk váró változásokkal, a gyerekkor végével.
A történet eredetileg Shimura Takako mangájaként látott napvilágot. Akárcsak az írónő korábbi műve, a szintén anime adaptációra került
Aoi Hana, a Hourou Musuko is kényes témával foglalkozik, de azt igazán visszafogottan, realisztikusan mutatja be, sok-sok érzelemmel átszőve. Hihetően ábrázolja, hogy érezhetik magukat ezek a gyerekek, akik nem tudnak azonosulni a nemi szerepeikkel ebben a számukra amúgy is nehéz életszakaszban. Minden, ami az átlagos pubertáskorban levő gyerekek számára is mindennapos kihívás, számukra külön megpróbáltatás: az új iskolai egyenruha, az egyre fejlődő és változó testük, a korlátok, melyeket a társadalom elvárásai állítanak eléjük, ami miatt nem öltözködhetnek és viselkedhetnek úgy, ahogy szeretnének.
A történet alapvetően nyugodt, csendes, viharszerű konfliktusok nélkül lassan bontakozik ki. Gyengéden keveri össze a drámaibb pillanatokat a hétköznapi eseményekkel, azokon keresztül mutatja be ezt az igazából nagyon komplex problémát.
Több esetben talán kicsit túl optimista is abban a tekintetben, ahogy társaik fogadják ezeket a gyerekeket, sokkal durvább kiközösítésre lehetne számítani, és lehetne sokkal drámaibb is, de ehelyett egy kicsit inkább arról szól, hogyan lehetne, kellene elfogadni, ha valaki az átlagostól eltérően viselkedik.
A Hourou Musuko emellett legalább ugyanannyira szól a felnőtté válásról, az énkeresésről, az első szerelemről és a tinédzserkori problémákról úgy általában.
Merész lépés volt a készítőktől, hogy az anime nem az elejétől dolgozza fel a mangát, hanem valahol a történet közepénél veszi fel a fonalat, amikor a szereplők elkezdik a középiskolát. Így aki nem ismeri az eredetit, eleinte kissé zavarban lehet, mert sok előzmény csak visszapillantásokkal derül ki. A manga ismerőjeként nem tudom megmondani, hogy mennyire áthidalható ez az ugrás, de ha valakit érdekel a történet, és gondjai vannak a megértésével, olvassa el a mangából az előzményeket.
A történet légköréhez jól megy a vízfestékszerű grafika, a pasztell színek, az aranyos karakterdizájn, amely ugyancsak az Aoi Hana megjelenését idézi, de az érdekes perspektívák és a szereplők reális testtartásai is ugyanúgy visszaköszönnek. A háttérzenék szintén nagyon jók, az openinget és az endinget is szívesen néztem végig minden epizódnál. A két főszereplőhöz nagyon jól mennek a még kezdő
seiyuu-k alakításai.
Ami mindenképp hibaként róható fel, az a sorozat rövidsége, ráadásul a Noitamina műsorblokkhoz igazítva az eredetileg 12 részt is rövidíteni kellett a 10. és 11. epizódok összevonásával.
A Hourou Musuko számomra gyorsan megszerethető sorozat volt csendességével, visszafogottságával, és a szereplőivel együtt. Az újszerű, érdekes témát őszinte, ártatlan formában mutatja be, bárki számára befogadható módon.
Ismertető