A 15 éves Takao álma, hogy cipőkészítő lehessen. Ezért egy saját maga által alkotott szabály szerint az esős napokon a középiskolai tanórák helyett a közeli csendes parkban rajzolgatja cipőterveit. Egy nap a parkban a megszokott helyén találkozik egy fiatal nővel. A fiú és a nő nem beszélnek egymással, de másnap ismét ugyanott találkoznak, majd a következő esős napokon újra és újra egymás mellett ülnek a parkban. Idővel beszélgetni kezdenek, és egyre jobban megnyílnak egymás felé. És nemsokára mindketten azt veszik észre, hogy már várják a következő esős napot, és az újabb találkozást.
Ebben a mindössze 46 perces romantikus drámában minden megtalálható, ami Shinkai Makoto filmjeire jellemző: lenyűgöző látványvilág, nosztalgikus hangulattal átitatott romantikus-drámai szál és érző, reális karakterek.
Shinkai ezzel a filmmel visszakanyarodott az emberi drámához, ezúttal teljesen sci-fi és fantasy elemek nélkül, a leghétköznapibb eseményekből és érzelmekből építkezik, és gyakorlatilag egy kétszereplős drámát alkotott nagyon emberi szereplőkkel.
A film központi témája a magány és az emberi kapcsolatkeresés. Két elveszett, magányos lélek, akik nehezen tudnak megbirkózni a külvilág idegen ürességével, véletlenül egymásra találnak, lassan megnyílnak egymás felé és erős érzelmi kötelék alakul ki köztük.
Itt lép a képbe a Shinkaira jellemző keserédes szerelmi dráma a be nem teljesülő szerelemről, a nem viszonozható érzésekről, melyek mégis szebbé teszik az életet és erősebbé teszik az embereket.
A filmben végig központi szerepet tölt be az eső, mint fő szimbólum. Egyszerre van hangulatteremtő szerepe, alátámasztja a nosztalgikus, melankolikus hangulatot, és esztétikailag is sokat hozzáad a filmhez. A grafika csodaszép, Shinkai jellegzetes fényeffektjei egy új dimenziót adnak a fotorealisztikus képekhez, a hátterek, a tárgyak a képeken önálló életre kelnek, szimbolikus jelentéstöbbletet kapnak.
Nehéz eldönteni, hogy a rajzok szépsége vonzóbb, vagy a szereplők emberi mivolta, esetleg ahogy e kettő kiegészíti egymást, megteremtve egy végtelenül hétköznapi, de mégis szép, érzelmekkel teli filmet.