Megkezdődött a Himatsubushi fejezet, meglehetősen súlyos párbeszédekkel tarkítva, úgyhogy ismét egy olyan rész blogolása előtt állok, amiből nagyon sokat nem értettem. Szóval, ha később tévedésnek bizonyulna pár mondatom akkor bocsika érte. Így előrebocsátva csak annyit a fejezetről, hogy egy sötét kriminek nézünk most elébe, sok FilmNoir-os elemmel tarkítva, amihez hozzá lesz kavarva egy jó adag kawaii+moe~ Rika-chama.

Ezúttal nem brrr jelenettel indított a fejezet, hanem inkább egy jól bevált filmes módszerrel, az alapfeszültség megadására. Egy fehér furgon fékezett le a hazafelé baktató kissrác mellett, majd szépen leereszkedett a furgon ablaka és a bent ülő zöld overallos megkérdezte a kissráctól, hogy "te vagy Inukai Toshiki-kun?". (Vajon honnan ilyen ismerősek ezek a zöld overallosok a fehér furgonjukkal? ;))

Az opening után a rendőrségi értekezleten megtudjuk, hogy Toshiki-kun bizony gyerekrablás áldozata lett. A fiatal Akasaka Mamoru feladata az lesz, hogy nézzen utána az egyik lehetséges szálnak, annak a szálnak ami Hinamizawába vezet...

A Himatsubushi a korábbi fejezetektől eltérően pár évvel korábban, még a gátépítés idején játszódik. Toshiki-kun egy politikus fia volt, Hinamizawa meg éppen forrong a nyakukba rakott gát miatt. Lehet, hogy ennek a távoli falu lakóinak valami köze lenne az emberrabláshoz?

Akasaka-san eleinte még nem tudja mit gondoljon a helybeliekről, mindenesetre Rikával kapcsolatban az első szava az, hogy kawaii. (Én is egyetértek vele.) Rika tündököl ebben a részben, annyi míí-t (みぃ〜〜〜♪) és nipá-t (にぱ〜☆♪) hallhatunk ebben a részben, mint korábban összesen nem. Moemoemoemoe. De, hogy ne legyen felhőtlen az örömünk már az elején se, megismerkedük Rika oyashiro-módjával is. Oyashiro-sama Rikán keresztül eléggé hathatósan tudtára adja Akasakának, hogy jobban járna, ha visszamenne Tokióba. Bár Akasaka sokban hasonlít egy felnőtt Keiichire, de az oyashiro jelenetnél látszik azért a különbség közöttük. Nem kap sokkfrászt azonnal, mint Keiichi az Onikakushi-ban, hanem egyszerűen rájön, hogy "ez nem Rika-chan".

Nagyon sok korábban csak említett szereplővel ismerkedhettünk meg ebben a részben. Mion szülei, Rika szülei, Sonchou-san, és a legfontosabb Sonozaki Oryou aki a klán feje és egyben Mion nagyanyja. Az öregasszony karakterdizájnja már önmagában zseniális, de ezt az animációban még tovább fokozták. Ez a kétfogú banya, a gombostűfejnyi szembogarával, és az ehhez kapcsolódó érdekes száj és szemmozgásával olyan, mintha tényleg a megtestesült démon lenne. A zártkörű gyűlésen ahol az előbb említettek részt vettek jelen volt a kislány Mion (cute) és természetesen Rika is. Ez a gyűlés is nagyon jól érzékelteti azt, hogy Rika mennyire fontos szerepet játszik a faluban. Nem csak, hogy jelen lehet ott ennyire fiatalon (igaz ugyan, hogy csak a sarokban fekve rajzolgat egy papírra), hanem még teljesen komolyan végig is hallgatják amikor éppen egy kis közlendője akad az önfeledt rajzolgatása közben.

Szégyen-gyalázat, hogy 13 rész eltelt úgy, hogy nem áradoztam még Tamura Yukariról a blogban a Higurashi no Naku Koroni kapcsán, pedig hát az Onegai Twins óta az egyik kedvenc seiyuum a sok közül. De azért indokom van! Meg akartam várni Rika oyashiro-módját a dicsőítésével. Tamura Yukarinak ugye rengetegféle hangja van, kezdve az idiótától Nia (DearS), Pucchan (Gokujou Seitokai), a céltudatos optimistán át Midori (My-HiME) az aranyos kislányig Nanoha (Mahou Shoujo Lyrical Nanoha), Randou Rino (Gokujou Seitokai) és persze Rika-chan is ez utóbbi aranyos kislány hangba tartozik. De nem ezek voltak azok a hangok amiért beleszerettem Tamura Yukari hangjába, hanem az a szenzációs hol cinikus hol meg véresen komoly hangja volt, amivel Ichigo Morino-t alakította. A két Please! sorozat után is volt alkalmam benne gyönyörködni sokszor. Elég csak a "két Michiru" alakítását említenem, vagyis az AIR és az Uta-Kata-beli Michirukat. Nos az oyashiro-Rika nem pontosan ezt a hangot kapta, hanem vegyült bele egy olyan fenyegető tónus is.

Egyéb megjegyzések:
Most először voltam gondban a kilenc screenshot kiválasztása során a blogbejegyzéshez, mert annyi aranyos Rika momentum volt a részben, ráadásul a vénasszony is kihagyhatatlan. Így végül Akasaka Keiichijéhez hasonló szemjátéka maradt ki, de gondolom abból még úgyis kapunk bőven.

Kösz mindenkinek (2-en voltak) akik írtak az előző bejegyzésben említett két gyógyszerrel kapcsolatban. Majd egy későbbi bejegyzésben visszatérek a gyógyszer témára.

A héten meghozta a posta végre a CD-met:
Kép 1 - why, or why not még bontatlanul az asztalomon a Crystal Energy (Mai-Otome OP2 single) társaságában.
Kép 2 - why, or why not elfoglalja az őt megillető helyét a lejátszóban. 45-ös hangerőre tekertem fel a kép alján látható erősítőt hozzá. És most dúdolgatom a kedvenc engrish soromat belőle...

"Among the nonsense tragedies, what on earth you are looking for?
You only have to be honest to yourself and your own fate."