Ez a rész jó példa volt arra, hogy miért tartják Isteneknek a Kyoto Animation dolgozóit az otakuk. Adott egy egyszerű párbeszédes jelenet, ebben az esetben Yuuichi és Shiori beszélgetése az iskolaudvaron. Ehhez az egyszerű jelenethez csináltak egy olyan lenyűgöző hóesést, változó szélirányal és bonyolult kameramozgással amilyeneket csak a nagy költségvetésű moziba készült animékben látni. A másik amit ki szeretnék emelni az az összetett sok frameből álló mozgás. Ez utóbbira két nagyon jó példa is volt, az első amikor Yuuichi Makoto nyakába dobta a konnyaku-t. Nem csak vicces volt az a mozgás amit ettől Makoto levágott, hanem jól koreografált is. Biztosra veszem, hogy külön modellezték azoknak az edényeknek a mozgását amiket Makoto lerúgott a jelenet közben. A második összetett mozgás ami nagyon tetszett az Ayu Yuuichi nyakába ugrós mutatványa volt, ott is tökéletesen összehangolták a két szereplő mozgását. Ezek után végképp türelmetlenül várom az iskolai bálról szóló részt...

Magának a résznek a tartalmát különösebben nem akarom kirészletezni, csak a fontos kulcsmomentumokat emelném ki:
1. Makoto nem emlékszik semmire azon kívűl, hogy leszámolnivalója van Yuuichival.
2. Akiko különösebb ellenvetés nélkül befogadta Makotot.
3. Makoto mozgása. Próbálja meg bárki utánacsinálni, hogy négykézlábról felugrik a konyhaasztalra négykézlábra érkezve.
4. Shiori az iskola diákja, ennek ellenére nem tudott róla semmit Jun-kun.
5. Shiori nem árulta el, hogy kivel akar találkozni.
6. Shiori a családi nevét sem mondta meg Yuuichinak.
7. Uguu~
8. Ayu keres valami nagyon nagyon fontosat, csak elfelejtette, hogy mi volt az. Viszonylag hamar behozták ezt a fontos elemet a történetbe, kiváncsi vagyok hány részen át fog tartani megtalálni.
9. Könyvesbolt van a cukrászda helyén.
10. Ayunak fogalma sem volt arról, hogy mi az a mobiltelefon.
11. Makoto nyakába ugrik Yuuichinak amikor Yuuichi hazaér.

Ezeknek egy része most még nem tűnhet különösebben jelentőségteljesnek, de érdemes megjegyezni őket. Amit pedig mindenki megjegyzett magától is (gondolom) az az volt ami a rész végén történt. Mai karddal a kezében éjjel az üres iskolában nem olyasmi amit az ember hétköznapinak gondolna. :)