Emlékszik még valaki az első részre? Aki igen az tudhatja, hogy Nayuki már akkor megemlítette, hogy van a Monomi dombnak egy legendája, persze Nayuki nem tudta/nem emlékezett arra, hogy pontosan mi is az.

Mishio viszont egész pontosan tudta, hiszen maga is átélte már azt a csodát ami ehhez a dombhoz kötődik. Kár, hogy ez a csoda nem tart örökké és az örömöt felváltja a fájdalmas búcsúzás. Erre készítette fel Amano-san Yuuichi-t a beszélgetésük során. Vajon bennem van a hiba, hogy eme igazán szívhez szóló jelenet közben is droooooooooooololtam Mishio-ra? De egy kicsit ő is tehet róla, mert visszafogottan is elegáns. *_* Nagyon tetszett a finom fehér sáljának a kontrasztja a sötét kabátjával és csizmájával, plusz még a Kyoto Animation is besegített a nyálcsorgatás fokozásba a közeli bevágásokkal. Utsukushiiiii...

Sok borús dolog elhangzott a beszélgetés során, de Mishio végülis pozitív hangulatú felszólítással fejezte be a mondandóját, és Yuuichi válasza is pozitív hozzáállású volt. A fansubból idézve "Strength is all I'm good for.". Tudva előre, hogy mi vár rá a későbbiekben, ez lehet egy kicsit elhamarkodott volt. Talán majd eszébe is jut ez a mondat amikor visszatérnek majd az emlékei a ...........-ról meg az ............-ről.

Összességében ez a rész az igazi legtipikusabb Key/VisualArts hangulatot hozta. Azt a fajta történetmesélést amikor olyan életképeket látunk amin szívből jövően mosolyogni kellene az aranyossága és kedvessége miatt, de közben ott van az a jeges érintés a tarkón és a gombóc a torokban, hogy ez az idilli állapot csak átmeneti és közeleg a szomorú vég.

Még egy dolog amit ki szeretnék emelni ebből a részből. A hóesés animációt 21:10 környékén, csodálatos színorgia és eyecandy by KyoAni.