Risa írta: ↑2017.07.19. 21:15És nem azért szóltam ezért,
Ricz, hogy rád szóljak, hanem inkább ismeretterjesztés céljából.
Ami meg a másik, hogy nekünk leszokni a siketnémázásról csak egy apróság, de a siketeknek igenis sokat jelent.
Igen, tudom, hogy azért mondtad, ezért is írtam, hogy "off-slide", vagyis amolyan "szőrmentén tett" facepalmolós rant.
Risa írta: ↑2017.07.19. 21:15Kicsit félreértettétek ezt a dolgot amúgy, mert az, hogy a siketek nem szeretik a "siketnéma" kifejezést, nem annyira újkeletű, "PC" dolog. Alkalmazott nyelvészet szakon kiemelten foglalkoznak a jelnyelvvel, és ott már évtizedek óta ezt tanítják. Eleve ha abból indulunk ki, hogy a jelnyelv egy teljes értékű nyelv, akkor a siket már nem néma, mivel "beszél" egy nyelvet. A másik meg, hogy a némaság lényegében a hangképző szervek betegsége, és ez a siketeknél is ritka. Tehát hangot is képesek kiadni. Ez most nem arról szól, hogy milyen szót használsz arra, hogy teszem azt "meleg", hanem arról, hogy ne nevezd őket annak, amik nem. Ők siketek, nem némák.
Te is kicsit félreértettél, én a "ne nevezd őket így-téma" újkeletűségére céloztam, ami főleg azóta került főleg elő, hogy a jelnyelvet is hivatalosan beszélt nyelvként tartják számon. (Megjegyzem, ez idehaza 2009, és 2011 óta része az Alaptörvénynek is.) Addig csak egy relatív szűk réteg tartotta annak. Illetve ami a kibukásom tárgya, hogy az "elnyomás", mint kifogás, de azt mondtam is miért. De rendben, ha a siket a technikailag pontosabb megnevezés, akkor ennyi. És nem változtat úgysem azon, hogy rosszul használtam a kifejezést.
Risa írta: ↑2017.07.19. 21:15Ez amúgy más etnikai és egyéb kisebbségekre is igaz azért, I mean nem tudom, miért fáj nekünk, hogy bizonyos dolgokat máshogy mondjunk. Ami nekünk semmiség, az a másiknak egy élhetőbb környezet.
Azt megértem, hogy például egy afro-amerikai felháborodik azon, hogy "nigger" vagy "küszöbmajom", de mondjuk amikor már a "négerért" veri a tam-tamot, azon már igen alaposan felvonom a szemöldököm, hogy ugyan miért is, mire fel (pláne, hogy nem egy szóban látod eleve viszont). De ugyanez a "cigány" és a "zsidó" szavakra, mert ezekre is vannak észkombájnok szépszerével.
Mint azok, akik a kontextust totálisan mellőzik (lásd, "normális" kiemelése, mert ha ehhez a privilégizált helyzetet társítja az ember, akkor ott már gondok vannak). Lásd a Huckleberry Finn-problémát: a rasszista Dél mindennapjai, emberei jelennek meg a regény során. Nem kevés rasszizmussal, faji előítélettel, igen durva megszólalásokkal többek közt (meg a társadalmi problémák, árvák kitaszítottsága, gyerekverés, családon belüli erőszak, mindenféle nyalánkság). Ezt akarták cenzúrázni, de végül az lett, hogy az ALA (Amerikai Könyvtári Szövetség)
az 1990 óta tartó erős nyomás miatt inkább tiltólistázta. Ami vicc, merthogy az író csak a déli valóságot jelenítette meg, ő maga nem volt pártfogója a rabszolgaságnak. De "mert szegény gyerekek" és "az etnikumnak bajai vannak vele", gyakorlatilag magát a művet és a célját csorbítják. Ez most dettó olyan, mintha a Mesterségem a halálból kivágnánk az összes lágeres, tömeggyilkolós részt, meg a lágerparancsnok szavajárását tompítjuk, merthogy vérig sértő és minősítő. Vagyis még csak nem is egy olyan műről van szó, ami ténylegesen botrányos, mint a Bay Pearl Harbor filmjének szirupos pátoszossága vagy épp történelemhamisító hozzáállása a támadáshoz, vagy hogy jobbat ne mondjak, Uwe Boll 2011-es Auschwitz-a, ami aztán tényleg meggyalázza az emlékét is az áldozatoknak.
Szóval egy percig sem arról van szó, hogy "miért fáj nekünk, hogy máshogy mondjunk dolgokat", hanem hogy miért tegyünk így, mivel akarják alátámasztani. Az emocionális érvelést meg csak az fogadja el, aki polkor-mániás. Merthogy érvnek kábé annyit ér, mint egy hangzatosan kövér "mert én azt mondtam". (
Magyarul tömören: érveket szeretnék hallani, érzelmi töltettől függetleneket ráadásul, és akkor elfogadom, megértem.)
iskariotes írta:Aztán meg. Én fél süket vagyok, a bal fülemre 100%-san a halláskárosodásom közel 3 éves korom óta. Természetesen a jobb fülemre jól hallok - még. Természetesen a helyzetem nem egyenlő azzal aki mind két fülére rosszul vagy egyáltalán nem hall. De vannak tapasztalataim így is. Amikor valaki a bal oldalamra ül le és mond nekem valamit kevésbé hallom, ha tömegközlekedésen kerül sor ilyen beszélgetésre akkor szinte alig hallok valamit. Ez néha elég kellemetlen tudd lenni főleg ha kérdeznek valamit és én nem hallom. Ha randim van akkor a partneremet mindig megkérem, hogy a jobbomon sétáljon - ami nem szép ugye - mert úgy hallom és értem mit mond nekem.
Ismerős, bár én mindkét fülemre hallok, csak a hallójáratom szűkebb, mint egy macska sózott hátsó fele. Így aztán könnyedén eldugul, van, hogy hetekig, esetleg hónapokig nem hallok rendesen félfülre. Akkor időlegesen én is azt csinálom, amit te. Elvileg kéne járnom rendszeres kontrollra (takarításra, mert esetemben a fültisztító pálcikát nagyon nem javasolják, mivel inkább eltömít, mint pucol), de igazából ez csak akkor valósul meg, amikor valami van. Olyan 3 éves koromig voltam nagyothalló, üvölteni kellett velem, hogy értsem mit mond a másik (innen egyébként az a szokásom is, hogy beszélgetés közben inkább a másik száját figyelem, nem a szemét), mire megműtötték mindkettőt (ami miatt amúgy elég gyakoriak voltak nálam a fül- és a felső légúti betegségek). Amúgy meg, inkább az utóbb leírt szokásom zavarta nagyon az egyik volt középsulis osztálytársamat, mert ő megkövetelte a szemkontaktust, függetlenül mindentől. Azon kívül velem semmi.
Ellenben egyetemen, volt egy hallássérült szaktársam, akit a főklikk ("minden programra elmegyünk, és ha egyet is kihagytok, nem vagytok közénk valóak"-féle mennyei mentalitás) ki is pécézett magának, hogy "hogy beszél", meg "mert mindig előre ül a stréber", és ezt nem átallták (a barmok) a szakos levelezőlistán hangoztatni, amit mindenki olvas az évfolyamon, plusz pár felsőbb éves, végzős. Na, abból lett egy csöpp háztáji ügy.