Hmm... nemtudom ide illik-e, de kb. igen.
Érdekes dolog történt velem.
Egy aradi cosplayer haveromnak
(román) elmeséltem az esetem egy olasz/román családdal akikhez tavaly a Rammstein koncertre várakozva volt szerencsém, Budapesten. A történte lényege az volt, hogy a családfő leszólított mert meghallotta, hogy azt mondtam Románia, szal hozzámszólt románul nagy boldogan, hogy segítsek neki eladni a jegyét mert ő nem boldogul. A család kb 5 tagú volt. Volt ez az apa ilyen 40-50 körüli, az anya egy ilyen kb velem egykorú srác, egy kiscsaj meg talán valami nagybácsi, vagy haver? Mindegy. Az 5-ből senki nem beszélt angolul vagy netalán magyarul. A srác is csak törte velem az angolt... O_o Egymás között olaszul beszélgettek. A családfő megjegyzem rosszabbul beszélt románul mint én és akcentusa is volt. Én csak annyit kérdeztem tőlük, mióta élnek kinn Olaszországban. A válasz: 2 éve.
O_O I mean O_O mivan? Két év alatt elfelejteni az anyanyelvedet? Wtf. Na és ezen felháborodásomat fejtegettem a cosplayer haveromnak.
Aki azután közölte velem, hogy jobb lenne ha mindannyian elfelejtenénk az anyanyelvünk, az országunk, a múltunk, az emlékeink, a történelmünk meg mindent. Mert hogy úgysem ér semmit, hogy csak mindig baj van belőle, hogy nem viszed magaddal a túloldalra de még itt sem azzal keresed meg a kenyered, hogy te most milyen nemzetiségű vagy. Azt hittem csak a globalizációban hisz. De nem.
Rosszabb. Mármint az én szemszögemből. Még ha ki is zárjuk a politikát, akkor is a szokások, a kötődések satöbbi, hogy tudnál arról elfelejtkezni? Hogyan ne foglalkozhatnál velük? Szerintem politikától függetlenül azért van az emberben egy tartás és hála a saját népe iránt. Még egy icipici is.
Engem elég nacionalistán neveltek, de mégsem lettem az. Mindenestre úgy gondolom az ember sose felejtse el honnan jött, mert ott él, ott nevelték fel és olyan nyelven tanította meg az anyja, tehát annak köszönheti, hogy tud kommunikálni a külvilággal. És nem mindegy a népszokások elhagyása. Pl már csak az ilyenek mi itt kezetfogunk japánban meg meghajolnak. Nagyváradon csak két puszit szokás adni, Pesten meg hármat
A srác megkérdezte, hogy én mit gondolok hol élek. Mondom, Nagyváradon
Válasz: gondolta, hogy ezt mondom, ez olyan jó cseles
(ugye nem mondom, hogy Romániában, nem mondom, hogy Erdélyben, ne mondom, hogy...), de én igazából csak emberek között élek a Földön akikre mindent ráeröltetnek.
Nah és itt hagytak el az elveim, mert én szoktam ezt mondani az embereknek, ezért tartanak engem eléggé szabadgondolkodásúnak, de a fenti hozzáállásommal igazán konzervatív vagyok.
Szóval a kérdés: érdemes magunkkal vinni a múlt terhét vagy sem? Főleg így a XXI. században...