Jaj, de nagyon sikerül félremagyarázni mindent.
tulokos írta: ↑2017.08.02. 06:14A képzőművészetben az alkotás elkészülésének és kiállításának az aktusában születik meg többnyire a "tartalom", így például a Dalí műveiben (de nyugodtan ide lehet sorolni a köcsögöket is, hiszen amíg a művészet szándékával jött létre, addig van mögötte értékelhető tartalom). Természetesen ez lekopik, amikor múzeumba kerül, ilyen szempontból egy speciális hely; ott az ember passzív néző csak. Vicces, hogy a l'art pour l'art felfogást hozod fel további példának, hiszen ahogy írod is: egy
felfogás van mögötte, tehát akkor, amikor aktuális volt igenis többlet jelentéssel bírt.
Érdekes, szóval egy porcelán és köcsög setében az a tartalom, hogy szép és esztétikus legyen az alkotás folyamata során? Illetve, hogy az "azért alkotunk, hogy alkothassunk" felfogás teljesen releváns a korának, mikor gyakorlatilag az a művészet nihilizmusa? Pont a lényege az öncélúság, ami nem szállít társadalmi, gazdasági, politikai, vallási, erkölcsi célokat, csak az, hogy valami szép legyen, és ez is tartalomnak számít, mert az alkotó az elkészülése során gyakorlatilag a nagy büdös semmit, a "mert csak" választ adja minden felmerülő kérdésre. De nem merül fel, hogy esetleg ez nem érv és nem is válasz, egy nihil. Na most te ezt a semmisséget állítod egyenrangú kvalitásba például Baudelaire Az albatrosz c. versével, amiről külön értekezést lehetne írni, hogy mit jelképez a mű, miközben ugyanezt a semmit kéred számon az animeiparon, csak az animeiparon, de nem a filmiparon (ezért említettem egy rakat címet, amiben nagyítóval lehetne keresni). Tartalom az, amit egy mű közvetíteni akar, amit el akar mondani, és a művész tölti meg az elkészülése során, és a passzív befogadónak kell értelmeznie. Ha ez utóbbi elvész, akkor mondják, hogy "az alkotás értékcsökkentett", mert nincs mögötte tartalom, "csak van".
tulokos írta: ↑2017.08.02. 06:14Komolyan arról akarsz meggyőzni, hogy a
Surci által linkelt figura a tabuk döntögetéséről szól? És akkor milyen értelemben tágítja ki a gondolkodást, hol van benne a progresszivitás, merre felé egy lépés ez szerinted? Szexuális forradalom? Ugyan már. És valóban Da Vinci szintű művelet lenne, amit a japánok elbáboznak az animékben és beöntenek aztán a figurákba? És nem láttuk már éppen elégszer ezt a műveletet? Évente 200+ anime készül, és majdnem minden kicsit is felkapottabb karakterről öntenek egy figurát. Ebben semmi előremutató nincs. Azt nem vitatom, hogy a japánok ügyesek, és zseniális műgonddal képesek alkotni (részletgazdag az a
szar valóban), de körülbelül tényleg csak eddig jutnak el az
alkotásban.
Látszik, hogy a gúnyos szarkazmus sem a te nyelved (merthogy a progressziót és a szexuális forradalmat kifejezetten gúnyoló célzattal írtam a Mórickaként "mindig mindenről ugyanaz jut eszembe ezen a fórumon" típusú non plus ultra sorozatszámú kommentedre), de lebontom neked.
Nem, és egy figura, egy merch elkészítése nem szól semmiről. L'art pour l'art lehetne, mert csak a szépség átadása az egyetlen alkotói célja, de erősebb a gazdasági célja. Szépnek kell lennie, vagy nem veszik. Egyedisége nincs, azt a vásárló ad neki azzal, amikor megveszi. Az egyediségét a vásárlás oka, a szubjektum adja. Mindegy, hogy az anime vagy nyugati film az alapja annak a figurának. Egy Freddy Krueger figurában sincs több, mint ezekben. Te látsz bele egy olyan problémát (mondjuk a gyermekpornográfia istenítését és dicsőítését, hogy megnevezzek egy lehetséges dolgot az alapsorozat nyomán), ami nincs is ott. Ezért mondtam Krueger papát: végtére is csak egy pedofil sorozatgyilkos a története szerint, igazi példakép, akiről érdemes
részletgazdag szobormást alkotni.
A fő különbség a nyugati filmes és az animeipar közt, hogy míg az előbbi képes a generált nézettségen is önellátó lenni (pl. a Trónok harca 2 milliós kezdő nézőtábora mostanra 9,5-10 milliós lett nagyjából csak az USA-ban), és megeshet olyan is, hogy a sziruptól csöpögő Bay-filmek illetve a szénné oltott Emoji film is bevételi siker legyen, addig az animeiparnál ez nem elég. Máig az a merchek fő célja, hogy népszerűsítsék az adott művet, generálják a DVD/BD-eladásokat. És érdekes módon ezt a kettősséget nem pedzegeted: hogy egy nyugati film lehet úgy sikeres a megvett mozijegyekből, hogy közben a stáblistáig egy fia lélek se maradt a moziban, addig, ha egy anime nem kap kellő merchet, reklámot, akkor megbukik. Beszéljünk a Nichijou esetéről. Ránézel egy jelenetre, és nem bírod nem észrevenni, hogy a KyoAni "szolgalelkű" animátorai élvezték ezt alkotni, még az unalmasabb pillanatoknál sem. De nem volt merch, nem népszerűsítette szinte semmi, emiatt a nézők se vették a lemezeket, ami arra kényszerítette a KyoAnit, hogy rögtön egy tuti cash-grabhez forduljon, hogy ne legalább veszteséges ne legyen.
tulokos írta: ↑2017.08.02. 06:14 Mert ott valóban érteni lehet a mögötte lévő gesztust: a tabuk döntögetését. Tudniillik náci ereklyéket, ha azok valóban ereklyék, nem gyártanak már. Ez a nagy különbség, és ezért lesz fasza kiállás, amit a Motörhead frontembere csinált, ellenben valószínűleg tartom, hogy neki sem tetszett volna, ha olyan gátlástalan ipar épült volna (talán épült is egyébként, de nem legális) erre az egészre, mint az animeipar.
Nem volt semmi Lemmy gyűjtőszenvedélye mögött. A korai hard rock és heavy metal szimbolikájának kellékei voltak (mivel a
generic tough guy jelképévé vált) a Vaskereszt és a német gyalogsági sisak. Egyébként, nagy tévedés, hogy nem gyártják már őket. Nem egy nagy ipar van mögé húzva, de létező dolog az utángyártott ereklyék készítése, többnyire a szélsőjobboldaliak számára, akiket egyébként Lemmy sosem szeretett. De megsúgom, a kommunista relikviák utángyártására alakított ipar is éppakkora, mint a nemzetiszocialista irányzatoké.
tulokos írta: ↑2017.08.02. 06:14Tehát van mögötte ideológia, ahogy egyébként minden ilyen gesztus mögött van, ellenben a szórakoztatóipar valóban nem hisz semmiben, nem gondol semmit a világról. Bizonygatod, de én nagyon jól tudom, hogy nem arról van szó, hogy erkölcstelen céllal jött létre például ez a
NGNL figura, hanem egyáltalán nincs benne meg ez a dimenzió. Full esztétika, nulla erkölcs, ezek az arányai. Éppen ezért marad az animéhez fűződő viszonya, amely a maga módján már állít valamit.
A szórakoztatóipar hozta létre többek közt azokat az egekig magasztalt filmeket, mint a Metropolisz, Az aranypolgár, Sztalker vagy A majmok bolygója. Hiába filmrendező valaki, technikai stáb kell mellé, berendezés, díszlet, színész. Ez mind-mind pénz. A szórakoztatóipar filmes ága (aka filmipar) gyakorlatilag egyetlen nagy "ötletbe tolt tőke", mivel a producerek, stúdiók adják a pénzt rá. Meg kell térülnie vagy bukta van. És azt a rendezőt, aki buktázik, azt elássák jó időre, nem kap lehetőséget arra, hogy akárcsak a saját ötletét is leforgassa.
Továbbá, erkölcstelennek nevezed, hogy semmit se közvetít a figura, legfeljebb is azt, amit az alapsorozat. Ezt fentebb leírtam, hogy miért van, és azt is, hogy egy merchnek a film- és könyvipari alkotás (értsük: anime, manga, fényregény) fényében van némi többlete, és az a szubjektív ok, amiért megveszed. Nincs benne több, mint Lemmy vagy bárki gyűjtőszenvedélyében, és felesleges további többletet keresni. Egy villával se fogsz teát főzni, mert ugye nem arra van kitalálva. Ezért, kérlek alássan.
tulokos írta: ↑2017.08.02. 06:14Hiába próbálsz úgy beállítani mint egy inkvizítort, mert ahogy azt már mondtam: a rossz ízléshez (maximális esztétikumhoz) mindenkinek joga van, és természetesen nem akarom betiltani az otaku cuccokat, de mivel végtelenül öncélúak és üresek, ezért felemelem ellenük a szavamat, méghozzá azért is, mert mainstreammé vált. Engem nem zavar a popkultúra, az a rengeteg öncélú butaság, ami terjed a világban, mert valóban része a szabadságnak, azonban látni kell az olyan káros butaságokat, amely például az ócska animés szubkult nyomán terjed. Én egy egész országot látok (Japánt), amely erről tanúskodik.
Hogy milyen kettős mérce szerint mérsz ezen a téren, arra az a legjobb példa, hogy mint mikor bemész egy játékboltba, és fújsz, köpsz az összesre, mert a mögötte álló ipar csak azt akarja, hogy a gyerekek és/vagy tinik, kiskamaszok, fiatal felnőttek ezekkel játszanak (ez is az öncélúság egyik formája). Majd átmész egy virágboltba, meglátsz egy plüssös bokrétát, és megveszed, hogy azzal ajándékozás nemes gesztusával fejezd ki azt az illetőnek, akinek adod --- bele se gondolva, hogy a játékboltban is megkapod ugyanazt a plüsst, csak bokréta nélkül, miközben a bokrétának éppúgy nincs többlettartalma, mint a plüssnek. A többlettartalmat a gesztussal generálod bele, az ajándékozás rituáléjával. Viszont amíg a polcon vannak ezek a boltban, addig öncélú és üres termékekről beszélünk.
Másodsorban "mainstreammé vált". Egy szubkultúrában is, legfeljebb. A mainstream a köztudatba emelődés és a hirtelen nagy elfogadás, térnyerést jelenti. Az A+ és Animax idején volt az anime mainstream, most a szuperhősös filmek, képregények, játékok, e-sport, amit összefoglalóan geek kultúraként is emlegetnek (aminek egy picinyke szelete csak az animeipar). Harmadsorban "azért is, mert...", amivel ellentmondasz magadnak. Miért? Azzal, hogy én akarlak inkvizítornak beállítani. Nem kellek ehhez én, elintézed te magad is.
Negyedsorban: "nem zavar a popkultúra, az a rengeteg öncélú butaság [...] mert valóban része a szabadságnak". Nos, ha a világi popkultúrát nem ítéled el, de a japánit igen... Minek is nevezik ezt? Ja igen, kettős mércének. Főleg annak a fényében, hogy a japáni popkultúrában ugyanaz zajlik, mint a világiban, csak ők hozzáadják a maguk ízlésficamát. A 90-es években volt menő a Backstreet Boys és a dalaik mögött megbúvó üresség, az 1-2 jobb sláger nyomán eladott lemez, ami ma jobbára kimerül olyanokban, mint Nicki Minaj, Justin Bieber, One Direction. Magyaroknál ugyanez volt a Shygys, Hip Hop Boyz, Picasso Branch, V-Tech, V.I.P., Fluor Tomi, Bestiák, Fresh, Pa-Dö-Dö!... Csak míg mi majmoltuk a "nyugati" kultúrát, addig a japán azt a saját ízére szabta. De nem csak ők, hanem a koreai is (khm-khm, koreai fiú(?)bandák, Kpop mánia). Ez a szelete az animés szubkulttól is függetlenül alakult meg, terjed és létezik. Hol volt már ez az általad nagyban fújt dolog 1997-ben, amikor Satoshi Kon megcsinálta a Perfect Blue-t, ami pont az idollét árnyoldalairól mesél többek közt? Annak az elején is van, hogy egy sentai henshin gyerekműsor élő előadásához megy az idolcsapat, majd úgy karolják fel a felnőttebb közönség számára az egyiket.
És akkor még egy hülyeséget hadd emeljek ki. A káros butaságok eleve terjednek. Egész hosszú sort lehetne írni a laposföld-hívőktől az oltáselleneseken keresztül a vérvegánokig, akik már a kutyájukat és macskájukat is vegán életmódra kényszerítik. Ezek messzemenően nagyobb butaságok, mint amiket te az animeiparon keresztül vélsz látni. És nem egy egész ország (Japán) tanúskodik erről a modellről, mert akkor ennek kéne eltartania a nemzetgazdaságot... És amekkora üggyé fújod szerencsétlen bolhát, még talán az első évben kifizethetnék ebből az államadósságukat egy összegben, tisztán csak a megmaradt profitból.