Seed
Nem gondoltam volna, hogy fogok még valaha Gundam sorozatot nézni, de úgy esett, hogy Surcival megint alkudoztunk, úgyhogy ismételten elő kellett túrni az eredetileg feledés homályába szánt óriásrobot-slusszkulcsot a kupac legmélyéről, hogy gépbe pattanva megint jól megerőszakoljam az agysejtjeimet, növelve viszont az ego-territórium "
ismét igazolást nyert egy korábbi megállapításom" alparcelláját azzal kapcsolatban, hogy ez a franchise továbbra sem működik sorozatként, szóval most már bizonyos vagyok abban, hogy ezen álláspontom mellől ha akarnék, sem tudnék tágítani.
Persze kicsit úgy érzem most magam, mint az eltévedt utazó, aki merő véletlenségből pont rossz helyen kötött ki, elvégre tisztában vagyok vele, mennyien szeretik itt a Seedet, de a véleményem ettől még adott, és nem titok, nem lesz éppen pozitív kicsengésű az alant elterülni készülő tl;dr. Kezdjük is rögtön a negatívumok pusztító lavinájával, már csak azért is, mert a szakadék legmélyén azért kincsek is lapulnak, ha nem is túl sok.
Szóval... ha röviden kéne összefoglalni, mit gondolok a Seedről, akkor azt mondanám, kicsit máshogy volt szar, mint a 0079 vagy a Zeta, mégis lényegében ugyanarról szól a fáma. A továbbiakban erősen ezt a kettőt veszem referenciának, ugyanis nehéz egy olyan sorozatot nem összehasonlítani az elődökkel, ami ennyire gátlástalanul plagizálja saját felmenőit. Csavarhatjuk, csűrhetjük ezt akárhogy, a Seed lényegében akkor sem lesz több, mint egy (2000-es évekre vett) modernizálása a klasszikus Gundamnek, mint olyannak. A probléma forrása persze nem is igazán az eredetiség teljes hiánya, sokkal inkább az, hogy szinte minden, ami a régiben bökte a csőrömet vagy egyetemesen volt kínos, azokat ide is átimportálták, ráadásként pedig kiegészítették további baromságokkal. Gondoltam rá, hogy külön word-doksiba kigyűjtöm menet közben az összes mellettem elsuhanó shortcomingot, de egy ponton túl már fölöslegesnek tartottam: annyira itt van minden a fejemben, hogy help guide nélkül is kompletté válik a pusztító haragom.
Ha félre is tudnám tenni egy pillanatra a 0079 forgatókönyv-átimportálását, akkor sem leszünk semmivel előrébb, mert így is meg kell küzdenünk egy csomó égbekiáltó problémával. Elsőként mindjárt a karakterekkel, akik egyetlen dologra voltak csak jók, hogy felszökjön a vérnyomásom a fellegekbe. Nem mondom, hogy ritkán látni animékben ennyire inkompetens, unszimpatikus, fájóan üres vagy rosszul megírt bandát, mert ez nem igaz, de a Seed egy külön kategória, ha verni való karakterekről van szó. Csinálok is mindjárt egy kedvelhetőségi felsorolást, ami föntről lefelé haladva a tűrhetőtől a pokol tornácáig terjed, ha intervallumot is kell megadni mellé:
- Athrun. Ő volt az egész sorozatban az
egyetlen olyan szereplő, akiben nyomokban karakter-elemeket is felfedeztem. A Kirával való konfliktusa mondjuk szót sem érdemel (pedig olyan aranyosan igyekeztek a cucc 2/3-ában ezzel foglalkozni, de kérdem én, miért nem kaptunk legalább EGY nyomorult flashbacket a közös múltjukból? [Nem, az a madaras két másodperces snitt nem számít!] Akár egy egész epizód is foglalkozhatott volna velük, hogy végül is hogy kerültek át az "ellentétes" oldalra, meg stuff, de neeem, inkább a már meglévő jeleneteket mutogatták 200-szor vagy azt, ahogy torkukszakadtából üvöltik egymás nevét.), de a belső vívódása, a céljai, a bizonytalansága, a developmentje, meg a többiekhez való viszonya úgy aránylag rendben volt.
- Kira. A.k.a Amura Ray 2.0. Egyetlen dolgot díjaztam csak benne (amitől viszont messze több, mint Amuro vagy a Zetás Kamille), hogy a belső konfliktusait és siralmait igyekezett magában megoldani (helyenként inkább besöpörni bizonyos dolgokat a lelki szőnyege alá), és nem kivetíteni a hisztijét másokra, meg nála legalább nem éreztem azt, hogy jobban érti a világ működését mint bárki más. Ezt leszámítva nem volt valami emlékezetes figura, a sírás-rívása meg egy pontig oké, de a vége felé már nagyon nem volt az. Ja, és "csak a szex adhat neked erőt és minden lebíró akaratot." - Gondolatok a Kira-krónikákból, miközben épp csatában vagyunk és robotot irányítunk. Kérdezzétek még Flayt.
- Cagalli. Helyenként már-már túlságosan is érzelmes, de nála jobb kapocs nem igen akadt a többi karakter összefűzésére. Kár, hogy közben magát Cagallit valahol elfelejtették.
- Lacus. Mehh... Az elején még egész szimpatikus volt, de aztán csak a La Résistance-hoz kellett, mint kulcsfigura, a Kirával való kapcsolata meg valami félelmetesen hektikus.
- Mu, Ramius, Natarle: Egy mondatos karakterek. Mu elmehetne valami random amerikai ifjúsági sorozatba a NEM kúlos szövegeivel, stílusával, meg kinézetével, Ramiusnak a sorozat utolsó felében tudtam csak megjegyezni a nevét (addig állandóan Misatóztam), Natarle meg... kapott egy jó jelenetet az utolsó előtti részben, nah.
- Le Creuset. Most már erősen a pokol peremén járunk, mindjárt itt is van az ügyeletes Char-klón, aki egy szégyen a nagy elődjére nézve. A múltja mondjuk nem éppen kellemes, de ettől még mint karakter, totális bukás, főleg a zavaros, idétlen szövegei, meg a céljai, aminek a lényegi kivonata végül is annyi, hogy PUSZTULJON MINDEN EMBER!!!!!44
- Yzak, Dearka, Nicol. Avagy Athrun pajtásai, a
- Waltfeld. Aki
- Patrick Zala. Athrun édiapja, de rá később még visszatérek a sztori-fricskázós szegmensnél.
- Flay. Az anime-történelem egyik legnagyobb r*banca (a szó legszorosabb értelmében), ezt kőbe is merem vésni. Komolyan, egy ponton már azt éreztem, hogy a készítők
direkt erőltetik azt, hogy minél unszimpatikusabb legyen, miközben a sorozat 2/3-ában valahogy mindig reflektorfényben volt ez az aljas, manipulatív, mentálisan zavart csőd.
- Azrael. Miért nem kapott valami sokkal, SOKKAL brutálisabb halált? Komolyan, Flay(!) elviselhetőbb lett, miután ez a pöcs bekerült a műsorba.
- A három fogyatékos földi Gundam-pilóta. Éééés elérkeztünk a kénköves pokol legaljára, a Seed objektíve legrosszabb hármasához. Sokat mondjuk nem kell pötyögnöm róluk, mert azt nagyon díjaztam az anime részéről, hogy ők is úgy kezelték ezt a három gyökeret, mint a feletteseik: egyszerűen legyenek biológiai CPU-i a három új Gundam modellnek, aztán, hogy éppen drogozzák őket, meg csak fel vannak használva, már nem érdekes - nem szórakoztak azzal, hogy sajnáltassák őket, ahogy sanyarú múltidézések sem voltak, mert tudták nagyon jól, mennyit ér ez a három gyerek, a halálukat sem vitték túlzásba, bekapták az első komolyabb támadást, aztán meg is haltak, mint a többi noname senki. Vegytiszta időhúzásnak viszont megfeleltek.
Ennyit a karakterekről, szedjük szét inkább a többi komponensét is, elvégre most jön még csak a java.
Ami megkülönböztetett jelleggel borított ki, az a fanservice. A régi Gundamekben (egy-két zuhanyzós jelenten túl) nem tapasztaltam semmi hasonlót, itt viszont... valahányszor belelőnek a
White Base-be Archangelbe, Ramius mellei bele kell, hogy rezegjenek (ugyanazt a jelenetet vagy tízszer felhasználva, of course), mindegyik női karaktert legalább egyszer meg kell mutatni alsóneműben, and so on. Nem mondom, hogy mennyiségileg túllőttek vele a célon, de ezek erősen hangulatromboló megoldások tudtak lenni, főleg annak fényében, hogy az életük múlik egy-egy csatán. Tovább ront a komolyan vehetőségen a rémes színhasználat, és most nem csak a shiny-színes hajakra gondolok, hanem a rózsaszín robbanásokra, a rózsaszín Gundamre (anyám borogass), a zöld-kék-lila-piros-sárga sugarakra (főleg, mikor ezeket egyszerre lövik el, akkor akad ki igazán a cringe-o-meter), a többi mobile suit színére, stb. Nem tudom ezt hogy gondolták komolyan, de nekem ez (is) erősen illúzióromboló volt. Az igazán nagy negatívum azonban az animében látott konfliktus, ami teljességgel hiteltelen, alaptalan és céltalan.
Kezdjük ott, hogy miért nincs normálisan (mit normálisan... sehogy sincs) kifejtve az egész háború kirobbanásának körülménye? Most az, hogy leatomozták a földiek az egyik Coordinator-kolóniát, az miért vezetett végül oda, amit látunk az animében? Hol vannak erre a mögöttes indokok, a motivációk, a miértek? A másik, hogy végső soron az EGÉSZ anime oda fut ki, hogy az Orb (és vele az összes főbb szereplő) a jóságos, semleges, pacifista brancs, akik a háborút szeretnék lezárni a két fél között, VISZONT mind a földi, mind a kolóniákat egybetartó vezető egy rasszista, gyilkolásmániás, megalomán kulcsfigura, annyira fekete karakterek, amennyire csak lehet. Igen, Patrick Zaláról és Azraelről van szó, akik kvázi ugyanaz a karakter, csak az ellentétes oldalon. Mindez mire jó? Hát arra, hogy a végére aztán mindenki, aki csak él és mozog, egymásnak essen, egy "grandiózus" (értsd: kaotikus) űrcsata kereteiben leszámolhassanak azzal, aki épp a célkeresztbe kerül. Lényeg, hogy legyen sok pew-pew és boom-boom, de közben mellőzzünk mindenféle stratégiákat, meg koreográfiát. (Oké, hogy ezek óriásrobotok, valós referenciák nélkül, de azért mást is szívesen látnék néha, nem csak eszetlen lövöldözgetést, meg robbanásokat. Mindenesetre nem hazudtolta meg saját mivoltát a cucc, vérbeli Gundammel van ezúttal is dolgunk.)
További aranyosságok a Newtype itteni megfelelői, ami most Coordinator néven fut, a seed rage nevű oltári deus-ex-machina vagy az, hogy sokszor egyszerűen segghülyének nézték a publikumot. Példák: Mikor a Földön harcoltak a három hülye gyerekkel, miért nem mentek egyszer sem utánuk egy-egy harc után, hogy kiderítsék, honnan küldik ki őket vagy mindjárt kifilézni mindhármat, ha már ott vannak? Miért hagyták a foglyot egyedül az egyik szobában, ahol egy kés van a tálcán és egy pisztoly a valamiért nyitva hagyott fiókban? Miért dobtak be egy rakat zavaros vagy teljesen fölösleges sub-plotot, amivel érdemben semmit nem tudtak kezdeni? (Az, hogy Kira Cagalli testvére most... miért, minek kellett pölö az? Tuti csak azért, hogy a Kira×Cagalli kiessen a képből, más magyarázatom nincs rá.)
Ezeken felül is tudnám még mivel folytatni a dolgot, de nem teszem, már csak azért sem, mert lassan ideje lenne zárni hosszasan elnyúlt soraimat. Adós vagyok még a Seed (kevéske) érdemeivel, bár ezeket fentebb valamennyire meg-megpiszkálgattam már, de azt muszáj még hozzátennem, hogy a sorozat tempójával egész elégedett voltam. Persze itt is volt egy halom fölösleges csata, meg Gundam-pénisz méregetés, de tempóban nekem sokkal kellemesebb volt, mint a 0079 vagy a Zeta, itt azért jobban megmutatkozott a kor előnye a régi standardekkel szemben, hamarabb jutottunk el A-ból B-be.
A hangok/zenék úgy aránylag rendben voltak, bár nekem Cagalli seiyuuja egyáltalán nem jött be, azt meg külön nehezményeztem, hogy Kuwashima Houkou két főbb szereplőt is szinkronizált egyszerre. Miért? Nem volt Flay vagy Natarle szerepére más alkalmas személy?
Sokat töprengtem menet közben, hogy mit szüljek a végére, már ami a verdiktet és a pontszámot illeti, végül arra jutottam, kap egy jóindulatú, aranyszívű
5/10-et, tehát annyit, amennyit a 0079 és a Zeta is, jelezvén, hogy végső soron ugyanennyit ér a Seed a szememben: Volt, amiben szignifikánsan gyengébben vizsgázott, mint az említett kettő, másban viszont lényegesen többet ért el.