Jó, akkor én is hadd elmélkedjek egy keveset...
A RahXephont, az anime-élményeim 90%-ához hasonlóan, az Aoi-nak köszönhetem
*tiszteletteljes meghajlás az oldal szerkesztői és Midoo, az ismeretető írója felé*, mert ha nincs az ismeretető, valószínűleg elsiklottam volna e történet felett. Így viszont, és ennek hatására elkezdtem nézni, még dvd-rendelés is lett a dologból, és egyáltalán nem bántam meg, sőt!
Ha szemügyre vesszük magát a sorozatot... illetve, előbb még a készítket, az tűnhet fel, hogy vannak köztük páran, akiknek valamilyen módon ez az első animéjük. Pl a rendező, Izubuchi Yutaka, hiába dolgozott már jó ideje a szakmában (ő csinálta a Lodoss OVA karakterdizájnját ill asszem valamelyik Macrossban is benne volt), mégis, ez az első rendezése. A zeneszerző, Hashimoto Ichiko első alkalommal írt zenét animéhez; Ayato hangszínészének, Shimono Hiro-nak ez az első szerepe, de azért láthatunk pár nagy nevet is a műben, akiket még egy, az animék világában hozzám hasonlóan tájékozatlan ember is tud hova tenni, lásd pl: Sakamoto Maaya... mindezzel csak azt akartam mondani, hogy a RX sokak számára amolyan "opus 1", szóval, akár lehetne kicsit gyenge vagy kiforratlan is... de nem az. (A Bones azért általában jól sikerült cuccokat ad ki a kezei közül, imho.)
Milyen érveket szoktak felhozni a RahXephonnal szemben? Gyakorlatilag minden kritika egy kérdésre van kihegyezve: mégpedig, hogy a RX a NGE-t másolja. Vagy, ahogy egy ismeretető fogalmazott: "A RahXephon egy NGE klón. Azért klón, mert a NGE volt előbb."
Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy az Eva-nak láthatólag volt hatása -sőt, nagyon-nagyon nagy hatása- a RahXephonra; ha nincs az Eva, a RahXephon ma valószínűleg ilyen formában nem született volna meg - de attól még a két mű teljesen eltér egymástól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy rengeteg a hasonlóság a két anime közt, csakhogy ez a hasonlóság alapvetően
felszínes. A rendező valószínűleg nagy EVA-fan lehetett... de nem volt depressziós, és nem is akarta megváltani magát vagy a világot ezzel az animével. A legfőbb különbség az EVA és a RX között az, hogy az utóbbi nem vállalja túl magát, nem akar több lenni egy érdekes és szép SF/mechás drámánál- az NGE-vel szemben, amely Anno számára tulajdonképpen a depresszióból való kiút keresésének eszköze volt.
Ebből adódóan, a RX szereplői sokkal inkább irreális problémákkal néznek szembe, mint a NGE "hősei". Akár mondhatjuk úgy is, hogy a RahXephonban sokkal több a fantasztikum, és kevesebb az angst, már ami az alaphangulatát és a témáját illeti.
És a karakterek? A legfőbb hasonlóság az EVA-val pont a karakterek szerepében rejlik. Van egy fiatal fiú, akinek vezetnie kell az Evangeliont... öö, Mechanical Angel Aquariont... öö, RahXephont. Van egy rideg férfi, aki egy emberiség ellenségeivel szemben álló szervezetet vezet (á la Gendo.) Van egy öregember, aki valamilyen módon a világot akarja tökéletesíteni (á la Lorenz Keel) Van egy (esetünkben: kettő) titokzatos lány (á la Rei). És van egy, a főhőssel érdekes viszonyban álló, felnőtt nő,
aki itt még szerelmes is (á la Asuka+ Misato). (Meg ott van Elvy, akire csak a temperamentum és a sörivás jutott Misatóból.)
Ilyen módon valóban emlékeztetnek lelkibeteg elődeikre, de ha közelebbről megnézzük őket, láthatjuk, hogy a hasonlóság csak a szerepükben van meg, magukra a jellemekre, motivációkra már nem terjed ki. (Na, az aztán
tényleg másolat lenne...) Lásd pl Ayato: Shinjihez hasonlóan mechát kell vezetnie, és később lesz némi szerepe az emberiség sorsának alakulásában- és ezzel ki is merült minden hasonlóság a két alak között. Lásd pl Kunugi Jin: a NERVet... öö, TERRA-t vezeti, és nem szokta kimutatni az érzelmeit- és ebben csakugyan emlékeztet Gendo-ra, de ezzel ki is merült köztük a hasonlóság. Stb, stb, stb: alapvetően az a különbség, hogy a RX szereplői épp olyan nyugodtak, mint maga az anime. Teljesen normális emberek, és többségüknek a személyes története egyáltalán nem tragikusabb egy való világban élő embernél -kivétel Makoto Isshiki és az a szerencsétlen Sayoko, aki legalább annyira sajnálatra méltó -és számomra érdektelen- mint EVA-béli elődje, Ritsuko. Megintcsak az a kulcsszó, hogy a RahXephon nem depressziót, hanem hihetetlen, szinte már
nyomasztó nyugalmat áraszt magából.
Ennél jobban zavarnak azok a jelenetek, amelyek gyakorlatilag megfeleltethetőek bizonyos EVA-helyeknek. Gondolok itt a 6. részre, ahol a RahXephonnal szinte hajszálpontosan az történik, mint EVA-01-gyel a NGE 16. részében; és ugyanitt, Kim nyavalygása, hogy ő majd bosszút áll a Dolemeken, omg szemetek, megölték a családját- ez fájdalmasan hasonlít arra, ahogy Misato érez az Angyalok iránt. Aztán, a 8. részben, először úgy tűnik, hogy Ayato hasonló döntés elé kényszerül, mint Shinji a Touji-s epizód kapcsán, de ennek a kimenetele természetesen jóval szerencsésebb lesz, mint az EVA-ban. (Btw, a RahXephonnak megvan a maga legalább EVA/18. drámaiságú epizódja, az a bizonyos 19. , nem kell neki ez a másolás!) És természetesen ott van a végén az a bizonyos "alternatív valóság"- vagy legalábbis nekem elsőre alternatív valóságnak tűnt- ahol ugyebár ott kell lennie a macskának plüssjátékként, mint a pingvinnek az EVA-ban... és ha már a macskánál tartunk: az egyéni szoc probléma, hogy inkább kutyapárti vagyok, bár egy aranyos kis
-tól azért én is el tudok olvadni- de ezt a szegény Buchi-t 1. minek kellett beletenni? 2. Ha már beletették, minek kellett ilyen iszonyatos rondára rajzolni?! Esküszöm, még a Trigun szándékosan absztrakt küllemű kuroneko-ja is kawaiibb, mint ő... egyébként tudom, az animék (többségé)be kell egy aranyos állatka, ez valami fanservice-féleség lenne- de itt még annak is béna...
És ha már itt tartok, a befejezés: valamelyest megintcsak az Evangeliont, pontosabban a The End of- ot idézi fel bennünk- már ami a megjelenítést illeti. Bár itt is megvan a megszokott eltérés: ami a 26. rész folyamán történik, az kicsit tényleg end of eva, de míg az előbbiben a vörös és fekete színek dominálnak, addig a RahXephon vége szürke és hófehér, ami szintén jól mutatja a szokásos hangvétel- és stíluskülönbséget a kettő között. Az egész történet kimenetele viszont minden, csak nem EVA. Akkor már inkább Wolf's Rain...
, azzal a különbséggel, hogy a RahXephon nem alkot magának olyan következetes, könyörtelen és koherens világképet- itt szóba sem kerülhet az, hogy az új világ megnyitásának az legyen a következménye, hogy
előbb mindenki meghal, bár egy
kicsit tényleg hasonló történik, mint a Wolf's Rainben. A RX befejezéséről inkább az a mondat jutott eszembe -kövezzetek, szakmai ártalom- amit Bartók írt egyetlen happy enddel végződő színpadi műve, a Fábólfaragott Királyfi partitúrájának végére: "És mikor a függöny lemegy, újra rendezett és szép lesz a világ..."
(Ha már a színeket említettem, érdemes megfigyelni, hogy a Wolf's Rainben, - ami ha jól tudom, szintén Bones- végig meglévő szürkés árnyalat is micsoda ellentétben van a RahXephon nyugodt, de élénk tónusaival. Hangulatilag ég és föld a kettő- előbbi a nyomasztó, közelgő világvége-érzés, utóbbi a földöntúli nyugalom.)
Közelebbről, magáról a befejezésről:
Spoiler-chan írta:Nem is illene az anime nyugodt hangulatához, ha nem lenne happy end- csak az a baj, hogy - nekem legalábbis- először nem jött le, hogy itt nem egy alternatív világról van szó, hanem azt látjuk, ami az Újrahangolás után történt. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy ebben a bizonyos jelenetben -26. rész vége- a Haruka-val egyidős Ayato nagyon-nagyon emlékeztet Itsukira, olyannyira, hogy első megnézésre azt hittem, hogy ez egy olyan világ, ahol Haruka és Itsuki házasok... persze, lehet, hogy ez rajtam kívül nem tévesztett meg senkit, de én csak úgy jöttem rá, hogy valójában mi is a helyzet, hogy második megtekintésre már figyeltem "Itsuki" hangjára, és az egyértelművé tette, hogy ez bizony Ayato- másrészt pedig, akárcsak a Wolf's Rainben, következetlenség lett volna pont az utolsó percekre bedobni egy alternatív világot, különösen, ha összevetjük mindazzal, ami e jelenet előtt történt. Aztán persze utánaolvastam kicsit, és az utolsó kételyeim is eloszlottak...
A RahXephonban
Midoo írta:a zene... a sorozat egyik alapja
így érthető, ha az emberenek zeneileg is vannak elvásárai. Mondjuk úgy, hogy a RX BGM-ja többé-kevésbé kielégíti ezeket az elvárásokat. Nem lehet sok rosszat mondani Hashimoto Ichiko zenéjéről, különösen az endingről nem, és mégis... ha arra gondolok, hogy Yohko Kanno írhatott volna hozzá egy Escaflowne szintű zenét... szóval, szívesen meghallgatnám úgy is. Bár Kanno írta az openinget, tehát valamilyen szinten benne volt a projektben.
Sokkal jobbak a zenei utalások, amikből egyébként kellett volna még pár. Például, az egész anime Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok nyitányával kezdődik. Ez az opera tulajdonképpen arról szól, hogy milyen is a helyes zene, a valódi művészet. Vesd össze az anime "tuning the world" alaptémájával- nem egy átütő erejű utalás, de azért benne van az, hogy ebben a történetben a zene mennyire alapvető fontosságú lesz.
Ennél lényegesebb, és többször visszatérő szimbólum-szerűség az a dallam, amit először az 5. epizód elején Ayato hallgat a szobájában, és amit Quon később többször is énekel (először a 10. részben, később hegedüli is, aztán akkor, mikor ketten visszatérnek Tokyóba). Ez Borodin Igor herceg című művének második felvonásából való, (a Poloveci táncok című híres rész elejéről) és a szövege (ugyebár itt kórus énekli) az elveszett szülőföld szépségeiről szól (majd idézem szó szerint is, megvan valahol, csak most nem akadt a kezembe
). Vesd össze azokkal a szituációkkal, ahol ez elhangzik!
Ebben az esetben, a dallam tul képpen annak szövegét idézi- ez egy szimbólum, és így el is jutunk oda, ami elég neuralgikus pontja volt az EVA-nak is: szimbolika. Érdekes, hogy ezt a RahXephon néha mintha komolyabban is venné, mint elődje. Bár a prekolumbián kultúra ( meg az ezoterikus irodalom, mert a RahXephon szimbolikája, már ha van neki olyan, e kettőből merít) nálunk nem annyira általánosan ismert, mint a kereszténység, -heh-heh- ahogy utánaolvasgattam, az volt az érzésem, hogy ezeknek az utalásoknak a megfejtése többet ad a történet megértéséhez, mint az EVA különféle ószövetségi stb utalásai- de attól még itt sem mondhatjuk, hogy a szimbolika elsőrendű fontosságú és minden részletre kiterjedően kidolgozott lenne, de az kétségtelen, hogy kevésbé fekszi meg az ilyesmire igényes emberek gyomrát, mint az EVA-ban.
Ami még említésre méltó: karakterdizájn. Pont az Esca ellentéte (ott a szereplőknek oldalnézetből nagy, ívelt orruk van- itt elölnézetből egyáltalán nincs orruk...
). Ja, és ha valaki hegedül egy ilyen történetben, legalább a ritmus passzolhatna, amire húzza a vonóját...
Összességében a RahXephon egy remek anime, melynek "hibái számosak, ám erényei még többek". Mindenkinek ajánlom megnézésre, kivéve azokat, akik még az EVA hatása alatt vannak, mert ilyen esetben valószínűleg nagy csalódás lesz a világmegváltó gondolatok és a depresszió hiánya, valamint az említett hasonlóságok miatt. De ha már kiheverted az Evát, esetleg pont a sötét hangulata miatt nem jötte be, - nos, kezdd el bátran!
Btw, ha minden úgynevezett "EVA másolat" ilyen jó, valószínűleg belefogok a Sousei no Aquarionba és az Argento Soma-ba is...