SPOILER
Szeretném figyelmetekbe ajánlani ezt az előadást: Japán vezetői válság: A válságukat tovább nehezíti, hogy az elmúlt 30 évben már minden gazdasági megoldást kipróbáltak eredménytelenül. Emeltek már kamatot és csökkentették azt, nyomtattak pénzt majd nem, adtak segélyt aztán még sem aztán megint. Mostanában a nők munkába állításán fáradoznak nagyon szerény eredményekkel. De hát, amíg van, zseton addig kell próbálkozni.
Talán az olimpia és az új császár tudd akkora lökést adni a társadalomnak, aminek meglesz a pozitív lökette.
Értékválság? Számomra nem tűnik a helyzet olyan katasztrofálisan, mint ahogyan sokan láttatják. A rabszolgaság nagymértékben visszaszorult, a háborúk és más fegyveres konfliktusok száma csökken és az ezekben meghalt/megsérültek száma szintén. A halálbüntetés egyes térségekből teljesen eltűnt, a világon, kevesebb helyen alkalmazzák, mint ahol nem. A büntetőjog ma már olyan dolgokat is szabályozz, amik régen senkit nem érdekelt (pl.: családon belüli erőszak). A nők helyzete alapjaiban javult és javul.
Mindent összevetve én inkább javulást láttok semmint romlást. Amiért sokan mondhatják, hogy rosszabb a helyzet az leginkább abból adódhat amit Ricz is írt az új-zélandi példájával. Régen csak a környék tudott róla ma már kvázi az egész világ.
A másik, ami előtérbe kerül az a családok „széthullása” amit úgy gondolom nem más, mint a válás intézményének köszönhető. Pontosabban én inkább azt mondom, hogy régebben is váltak volna el emberek egymástól, ha lett volna rá lehetőségük, de nem volt.
A régi értékek folyamatosan kiürülnek és feltöltődnek. Régen egy keresztelés nagy és komoly dolognak számított ma már ez teljesen elsikkadt a legtöbb helyen. Ezzel szembe megjelent az olyan társas esemény, mint a babaváró bulik.
Az 1914 - 1945 közti konfliktus kirobbanásához rengeteg dolog kellett, amik mind egyszerre jelentkeztek. Bár 1914 nyarán kevesen hittek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének a megorgyilkolása vezet majd el az egyik legnagyobb háborúhoz.
Természetesen az egyik oka a sovinizmus volt, de ez nem ekkor kezdődött, hanem az előző kvázi világháborúban az 1789-1815 közöttiben ahol a franciák vetették be elsőként a nemzet és egyéb ilyen hívószavakat, amiknek meg is lett az eredménye. A többi európai és nem európai ország pedig felfedezte magának ezt a gondolatot és gyorsan maguké tették.
Az antiszemitizmus sem ekkor jelent meg, hanem már az elmúlt 2000 évben konstans jelen volt, csak nem mindig ugyan ott és nem mindig olyan erővel. Két gyors példa. A Velencei köztársaságban a zsidókat gettóba zárták és éjfél és reggel hat óra közt kijárási tilalmat vezettek be. Mind ezt a zsidók védelmében. Mária Terézia pedig a teljes prágai zsidóságot deportálta. Szóval ez mindig jelen volt leginkább, azért mert más nyelvet beszéltek, másképpen öltözködtek, más volt a vallásuk, olyan „bűnös” foglalkozásokat űztek, mint a hitelezés (amit jó keresztyén nem tehetett). De ha ezek közül egyik sem volt épp elég megfelelő akkor ultima ratioként még mindig belehetett vetni, hogy „ők ölték meg” Jézust.
A gyarmatbirodalmak meg érdekesen alakultak. Európa legnépesebb és legnagyobb országa Oroszország (aka Szovjetunió) gyarmatbirodalmát megtudta erősíteni, sőt jó pár szatellit állammal azt növelni is tudta. Szerbia pedig egy méretéhez képest óriási birodalmat épített ki Jugoszlávia címszó alatt.
Dánia és Svédország már az évszázadok alatt szépen lassan elveszették az egykoron megszerezett területeket. Bár Svédország még mindig a térség legerősebb és legnépesebb állama, míg Dániának továbbra is ott fityeg Grönland. Ausztria és Németország már 1919-ben elvesztette birodalmát, Olaszországnak sem volt egy hatalmas kiterjedt külgyarmatai, amik voltak azok rövid ideig birtokolták. Törökország szerencsésnek érezhette magát, hogy egyáltalán kitudta harcolni, hogy Európában maradhasson nem pedig a hatalmas terülteit akarta visszaszerezni. Spanyolország meg már korábban kiszállt a játékból miután az USA lezavarta a játéktérről (1898). Bár azért spanyoloknál továbbra is ott van az a speciális kapcsolat, amit Latin-Amerikával ápol. Baszk és katalán területeket továbbra is az ország részét képezi, ahogyan a Kanári és a Baleár-szigetek. Ceuta és Melilla pedig akár hogyan is nézzük, de még mindig gyarmatok, Andorra pedig még ezeknél is pikánsabb kapcsolatban van Spanyolországgal.
És akkor lássuk a veszteseket. Hollandia kvázi gyorsan a 1945 után elvesztette a legjelentősebb területét Indonéziát, de Arubát mai napig birtokolja. Az ország talán a legpéldásabban lépte túl a gyarmati területek elvesztését, de ehhez az is kellett, hogy a holland ipar erős és kreatív legyen. Franciaország vívott két elkeserítő háborút a területeiért, de ezeket elvesztette. Bár továbbra is van 4 tengeren túli megyéje. Amikor de Gaulle aláírta az algériai-francia szerződést a lakosság azt helyeselte. A francia külpolitika megkönnyebbült, jelentős energiák szabadultak fel a francia forrásokban, hogy nem kellett távoli szegény területekre költeni. Természetesen a legnagyobb vesztes Nagy Britannia volt. Ők is folyamatosan adtak alább gyarmati birodalmukon. Kezdve azzal, hogy több országnak előbb domínium címet adtak majd végül teljesen függetlenséget adtak. Hosszú és kimerítő háborút egyik gyarmattal sem folytattak. Talán majd csak az 1980-as években Falkland megtartásáért szálltak harcba. Az angolok így is jól jöttek ki a dologból. Az angol lett a világnyelv, sok országban hivatalos vagy legalábbis a magas kultúra nyelve lett az angol. Valamint több országnak is az államfője II. Erzsébet.
A II. Világ Háború után nem csak a hadiipari komplexum volt, ami pörgette a gazdaságot, hanem mondjuk a Marshall segély. Valamint 1945-től mondjuk 1973-ig a gazdaságok pörögtek. A gyors újjáépítési láz a növekvő állami bevételek valamint a szinte 0%-os munkanélküliség jól pörgették a gazdaságot. Hobsbawm nem csoda, hogy ezt az időszakot szimplán aranykornak nevezi.
A Béke Tábor felbomlását egykét dologgal egészítem ki:
1, Jugoszlávia felbomlott és ezzel a Balkán újra destabilizálódott.
2, Oroszország gyarmatbirodalmának egy jelentős részét elveszítette.
3, Franciaország 300 éves külpolitikájának legfőbb célja (a német egység elkerülése) kudarcot vallott.
4, Az alternatíva eltűnése. A liberális demokrácia többek közt azért tudta legyőzni a szocilista/kommunista rendszereket mert jobb válaszokat adott a felmerülő kérdésekre. Mondhatni a versenyhelyzetben jobban teljesített. Azzal, hogy eltűnt a piacról a legkomolyabb konkurenciája kevés energiát fektetett bele az innovációba. Az illiberális demokráciák feltűnésével és elterjedésével a liberális demokráciáknak újra van versenytársuk és így arra vannak kényszerülve, hogy progresszíven és innovatív válaszokat adjanak a felmerülő problémákra.
Digitális kor
Oriana Fallaci az 1970-es évek elején készített egy riportot Kína 1945 utáni harmadik legfontosabb személyével Csou En-lajjal. Az olasz riporternő az interjú során szépen lassan defenzívába került végül megkérdezte, hogy a nagy francia forradalom jelszavai - egyenlőség, szabadság, testvériség - azok sem érnek semmit. A kínai politikus erre azt felelte, hogy szűk kétszáz év telt el azóta, még nem lehet tisztán látni mi belőle a pozitívum és mi a negatívuma.
Mindezzel arra akartam rávilágítani, hogy egészen egyszerűen még nincs perspektívánk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a digitális kort. Természetesen tüneti vagy eseti leírást adhattuk róla, feldolgozni nem.
Talán az olimpia és az új császár tudd akkora lökést adni a társadalomnak, aminek meglesz a pozitív lökette.
Értékválság? Számomra nem tűnik a helyzet olyan katasztrofálisan, mint ahogyan sokan láttatják. A rabszolgaság nagymértékben visszaszorult, a háborúk és más fegyveres konfliktusok száma csökken és az ezekben meghalt/megsérültek száma szintén. A halálbüntetés egyes térségekből teljesen eltűnt, a világon, kevesebb helyen alkalmazzák, mint ahol nem. A büntetőjog ma már olyan dolgokat is szabályozz, amik régen senkit nem érdekelt (pl.: családon belüli erőszak). A nők helyzete alapjaiban javult és javul.
Mindent összevetve én inkább javulást láttok semmint romlást. Amiért sokan mondhatják, hogy rosszabb a helyzet az leginkább abból adódhat amit Ricz is írt az új-zélandi példájával. Régen csak a környék tudott róla ma már kvázi az egész világ.
A másik, ami előtérbe kerül az a családok „széthullása” amit úgy gondolom nem más, mint a válás intézményének köszönhető. Pontosabban én inkább azt mondom, hogy régebben is váltak volna el emberek egymástól, ha lett volna rá lehetőségük, de nem volt.
A régi értékek folyamatosan kiürülnek és feltöltődnek. Régen egy keresztelés nagy és komoly dolognak számított ma már ez teljesen elsikkadt a legtöbb helyen. Ezzel szembe megjelent az olyan társas esemény, mint a babaváró bulik.
Az 1914 - 1945 közti konfliktus kirobbanásához rengeteg dolog kellett, amik mind egyszerre jelentkeztek. Bár 1914 nyarán kevesen hittek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének a megorgyilkolása vezet majd el az egyik legnagyobb háborúhoz.
Természetesen az egyik oka a sovinizmus volt, de ez nem ekkor kezdődött, hanem az előző kvázi világháborúban az 1789-1815 közöttiben ahol a franciák vetették be elsőként a nemzet és egyéb ilyen hívószavakat, amiknek meg is lett az eredménye. A többi európai és nem európai ország pedig felfedezte magának ezt a gondolatot és gyorsan maguké tették.
Az antiszemitizmus sem ekkor jelent meg, hanem már az elmúlt 2000 évben konstans jelen volt, csak nem mindig ugyan ott és nem mindig olyan erővel. Két gyors példa. A Velencei köztársaságban a zsidókat gettóba zárták és éjfél és reggel hat óra közt kijárási tilalmat vezettek be. Mind ezt a zsidók védelmében. Mária Terézia pedig a teljes prágai zsidóságot deportálta. Szóval ez mindig jelen volt leginkább, azért mert más nyelvet beszéltek, másképpen öltözködtek, más volt a vallásuk, olyan „bűnös” foglalkozásokat űztek, mint a hitelezés (amit jó keresztyén nem tehetett). De ha ezek közül egyik sem volt épp elég megfelelő akkor ultima ratioként még mindig belehetett vetni, hogy „ők ölték meg” Jézust.
A gyarmatbirodalmak meg érdekesen alakultak. Európa legnépesebb és legnagyobb országa Oroszország (aka Szovjetunió) gyarmatbirodalmát megtudta erősíteni, sőt jó pár szatellit állammal azt növelni is tudta. Szerbia pedig egy méretéhez képest óriási birodalmat épített ki Jugoszlávia címszó alatt.
Dánia és Svédország már az évszázadok alatt szépen lassan elveszették az egykoron megszerezett területeket. Bár Svédország még mindig a térség legerősebb és legnépesebb állama, míg Dániának továbbra is ott fityeg Grönland. Ausztria és Németország már 1919-ben elvesztette birodalmát, Olaszországnak sem volt egy hatalmas kiterjedt külgyarmatai, amik voltak azok rövid ideig birtokolták. Törökország szerencsésnek érezhette magát, hogy egyáltalán kitudta harcolni, hogy Európában maradhasson nem pedig a hatalmas terülteit akarta visszaszerezni. Spanyolország meg már korábban kiszállt a játékból miután az USA lezavarta a játéktérről (1898). Bár azért spanyoloknál továbbra is ott van az a speciális kapcsolat, amit Latin-Amerikával ápol. Baszk és katalán területeket továbbra is az ország részét képezi, ahogyan a Kanári és a Baleár-szigetek. Ceuta és Melilla pedig akár hogyan is nézzük, de még mindig gyarmatok, Andorra pedig még ezeknél is pikánsabb kapcsolatban van Spanyolországgal.
És akkor lássuk a veszteseket. Hollandia kvázi gyorsan a 1945 után elvesztette a legjelentősebb területét Indonéziát, de Arubát mai napig birtokolja. Az ország talán a legpéldásabban lépte túl a gyarmati területek elvesztését, de ehhez az is kellett, hogy a holland ipar erős és kreatív legyen. Franciaország vívott két elkeserítő háborút a területeiért, de ezeket elvesztette. Bár továbbra is van 4 tengeren túli megyéje. Amikor de Gaulle aláírta az algériai-francia szerződést a lakosság azt helyeselte. A francia külpolitika megkönnyebbült, jelentős energiák szabadultak fel a francia forrásokban, hogy nem kellett távoli szegény területekre költeni. Természetesen a legnagyobb vesztes Nagy Britannia volt. Ők is folyamatosan adtak alább gyarmati birodalmukon. Kezdve azzal, hogy több országnak előbb domínium címet adtak majd végül teljesen függetlenséget adtak. Hosszú és kimerítő háborút egyik gyarmattal sem folytattak. Talán majd csak az 1980-as években Falkland megtartásáért szálltak harcba. Az angolok így is jól jöttek ki a dologból. Az angol lett a világnyelv, sok országban hivatalos vagy legalábbis a magas kultúra nyelve lett az angol. Valamint több országnak is az államfője II. Erzsébet.
A II. Világ Háború után nem csak a hadiipari komplexum volt, ami pörgette a gazdaságot, hanem mondjuk a Marshall segély. Valamint 1945-től mondjuk 1973-ig a gazdaságok pörögtek. A gyors újjáépítési láz a növekvő állami bevételek valamint a szinte 0%-os munkanélküliség jól pörgették a gazdaságot. Hobsbawm nem csoda, hogy ezt az időszakot szimplán aranykornak nevezi.
A Béke Tábor felbomlását egykét dologgal egészítem ki:
1, Jugoszlávia felbomlott és ezzel a Balkán újra destabilizálódott.
2, Oroszország gyarmatbirodalmának egy jelentős részét elveszítette.
3, Franciaország 300 éves külpolitikájának legfőbb célja (a német egység elkerülése) kudarcot vallott.
4, Az alternatíva eltűnése. A liberális demokrácia többek közt azért tudta legyőzni a szocilista/kommunista rendszereket mert jobb válaszokat adott a felmerülő kérdésekre. Mondhatni a versenyhelyzetben jobban teljesített. Azzal, hogy eltűnt a piacról a legkomolyabb konkurenciája kevés energiát fektetett bele az innovációba. Az illiberális demokráciák feltűnésével és elterjedésével a liberális demokráciáknak újra van versenytársuk és így arra vannak kényszerülve, hogy progresszíven és innovatív válaszokat adjanak a felmerülő problémákra.
Digitális kor
Oriana Fallaci az 1970-es évek elején készített egy riportot Kína 1945 utáni harmadik legfontosabb személyével Csou En-lajjal. Az olasz riporternő az interjú során szépen lassan defenzívába került végül megkérdezte, hogy a nagy francia forradalom jelszavai - egyenlőség, szabadság, testvériség - azok sem érnek semmit. A kínai politikus erre azt felelte, hogy szűk kétszáz év telt el azóta, még nem lehet tisztán látni mi belőle a pozitívum és mi a negatívuma.
Mindezzel arra akartam rávilágítani, hogy egészen egyszerűen még nincs perspektívánk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a digitális kort. Természetesen tüneti vagy eseti leírást adhattuk róla, feldolgozni nem.
Magyar szinkronnal: https://www.youtube.com/watch?v=qm4rZL2-NRc
Eredeti angollal: https://www.youtube.com/watch?v=FACK2knC08E
Talán még sem olyan kilátástalan a helyzet a világnak.