Múltkor megnéztem az őszi kerekasztalt, és gondoltam leírom, hogy én mit mondtam volna el Miyazakiról. Örültem, hogy szóba került
ez a történet (egyébként már az egy kórtünet, hogy milyen hangja van a narrátornak), viszont sajnáltam, hogy annyival el lett intézve, hogy a maradi öreg már megint ördögöt kiáltott, miközben kurva fontos dolog történik ezen a videon, amikor bemutatják Miyazakinak az animációkészítés jövőjét. Ezen a videon reprezentálódik nem csak a régi vs új animáció, hanem általában a modern művészet és a mai posztmodern közötti különbség.
Beszédes, ahogy lefagynak azok a programozók Miyazaki szavain. Semmit nem értenek abból, ami történik velük. Csak azt érzik, hogy valami súlyos helyzetbe kerültek, mert a vén fasz ráncolja a szemöldökét.
Tegyük fel, hogy van egy ma élő japán mester, aki szamuráj kardokat készít tradicionális technikával, és jönnének a tanítványai azzal, hogy bemutassák neki a legújabb ötleteiket. Mutatnának egy gépet, aminek az egyik oldalán beöntenek egy zsák porkeveréket, majd megnyomnak két gombot, és a gép a másik oldalon pár másodpercnyi rázkódás és durrogás után kiadna egy olyan kardot, aminek neon pink szívecskékkel díszített pengéje van és eredeti bőrből készült műfasz markolata. Ezután pedig azt is megmutatnák a mesternek, hogy már csiszolni sem kell, mert olyan tökéletesen éles, hogy a selyemkendőt is szétvágja a levegőben. A mester arca erre elkomorul, és levág egy hegyi beszédet arról, hogy ez mennyire visszataszító és sötét, amit nem értenének a tanítványok. Hiába, de elkezdenék magyarázni neki, hogy de hát mester ez csak egy kísérlet volt, nem kell, hogy műfaszból legyen a markolata, ugyanazokat a kardokat is le tudjuk gyártani ezzel a géppel, amit kovácsolni szoktál, viszont nem kell többet hónapokig az egészségtelen levegőjű műhelyben dolgoznod, és kiszámoltuk, hogy nem csak 1000%-kal lennél gyorsabb, hanem a bevételed is ugyanennyivel több lenne.
Miyazaki nem csak egy modern művész, hanem egy mester. Több szempontból is tiszteletlenek voltak vele, amikor úgy gondolták, hogy megmutatják neki a 3D-és zombi mozgását. Az első félreértés, hogy azt hiszik, hogy az öregnek az a tragédiája, hogy nem elég hatékony a műhelye, mert ezzel az új technikával embert és időt spórolhatna meg, következésképpen nem tisztelik benne a mesterembert. A másik tévedésük pedig, hogy fingjuk sincs ki is az az öreg, akinek mutatják a zombijukat. Miyazaki mint mester nem szorul rá, hogy változtasson a technikáján, mint művész pedig megfogalmazza azt, amit nagyon kevesen látnak. Mi jut elsőre eszébe az embernek, amikor ránéz erre a zombira? Hogy "creepy", ugye, ezt is magyarázzák azok a kockák? Tehát elfogja az embert egy hangulat, egy élmény, míg Miyazakinak a valóság jut az eszébe. A barátja, aki a karját is alig bírja mozgatni. Ez lesz a nagy különbség. Az öreg a valóságról kommunikál a művészetével, és nem epic, creepy vagy sexy élményadagokat akar eladni. Miyazaki egy kész modern művész, rengeteg humanitással, ez jól látszik ezen a mindössze 2 perces videon, míg a vele szemben ülő srácok hozzá képest teljesen elveszettek. Ők csak külsőségeiben tudják, mi az alkotás, de valójában semmi víziójuk hozzá.
Mivel is szokták vádolni Miyazakit és a vele egyetértőket ezzel a videoval kapcsolatban? Hogy milyen régimódiak, szembe mennek a technikai fejlődéssel, hiszen ugyan mi baj lehet abból, hogy új technikai eszközöket használunk. Ez a kritika azért hamis, mert senki sem a fejlődést vitatja, hanem az irányát. Ha ezek az informatikus és mérnök srácok kitaláltak volna egy új egészségügyi eszközt, amivel életeket lehet menteni, akkor nagy királyok, így viszont csak a bamba fejük lett maradandó erről a videoról. Másrészt tudja jól Miyazaki is, hogy ha annyira gátlástalanok, hogy neki zombikat mutatnak, akkor mi minden szart fognak még kitalálni a jónépnek ezzel az új programmal. Ja, igen, és ráadásul Miyazaki egyáltalán nem maradi. Eleve az anime szerintem elképesztően progresszív műfaj volt a maga idejében Japánban, és Miyazaki egy nagyon izgalmas rendező volt ebben a műfajban. A személete még most is modern, egyszerűen csak nem hajlandó belemenni a mai parasztvakításba.
Egyébként Miyazaki és Takahata sikere abban is áll, hogy abszolút bennük van a nyugati műveltség. Nem csak külsőségeiben vették át a nyugati eszközöket, hanem a nyugati kultúrát értik és használják. Shinkao Makoto azért nem lesz soha az utód, mert ő csak a kultúra nélküli külsőségeket érti. Aprólékosan kidolgozza a háttereket, és minimum két évig ül egy projekten, mert ott van benne az önérzetes japán mester, de csak mert látja, hogy így kell csinálni, ahogy azt is tudja, hogy az időutazás, a tinikben rejlő "nagy ő" és "power of love", ezek ilyen jól eladható dolgok a világon mindenhol.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"