iskariotes írta: ↑2020.12.09. 22:08
Savazás
Nem tudom, hogy a Dragon Ball,- Yu Yu Hakusho,-One Piece,- Naruto,- InuYasha,- Bleach,- D.Gray Man,- Fairy Tail,- Hero Academia vonalat miért kell piszkálni mert a JoJo se különb. Iszonyatosan hosszú széria szám. 151 epizód szám ami csak 2 résszel kevesebb mint az eredeti DB, a YYH-nál 39-el több például. Manga formátumban pedig ez fut a legrégebb óta, és még mindig nincs befejezve.
Visszakerestem már, hogy mire gondolhatsz (mert ilyen nem történt, hogy cím szerint elkezdtem beszólogatni sorozatoknak, vagy "versenyeztettem" volna őket, hogy "amelyik a hosszabb, az a gagyibb!" XD), sejtésem szerint a postom ezen részére:
Titkos írta: ↑2020.11.30. 06:22Míg a legtöbb neverending shounen jellemzően ugyanazokkal a szereplőkkel operál, 500-1000 mangafejezeten/epizódon át láthatjuk a fejlődésüket, tápolódásukat, stb., ami egyfelől ugyan kétségtelenül jó élmény, másfelől viszont 90%-ban elkerülhetetlenül magával hozza azt a szomorú tényt is, hogy az adott karikban már nem marad "szufla" ennyi időn át, unalmassá válnak, nem lehet már mit kihozni belőlük, százszor láttuk, hogy egy adott helyzetre hogyan reagálnak, százegyedjére is valószínűleg ugyanúgy fognak reagálni, ráadásul mivel egy ilyen hosszú cuccnál az is törvényszerű, hogy arconként be kell hozni vagy 10-20 új szereplőt, a korábbiak sokszor egyre inkább visszaszorulnak a háttérstatiszta szerepkörbe.
Ezt ennél jobban nem tudom elmagyarázni, ez arról szólt, hogy mivel a JoJo cseréli a karaktereit, helyszíneit, korszakait, stb-jeit X epizódonként, ezért számomra "frissebbnek" (vagy legalábbis hosszútávon kevésbé megunhatónak) hat, mint a többi shounen, ahol jellemzően van egy X tagú "főbrigád" akiket az istennek nem mernek lecserélni, megölni, akármi, szóval őket kell néznünk X epizódon át, ha tetszik, ha nem. Persze ettől még simán lehet jó az adott sorozat, csak általában idővel kifogy belőle a szufla, pláne, ha nem mondjuk epizodikus marháskodás (lásd mondjuk Urusei Yatsura, ami azért kerülte el ezt, mert effektíve nem volt története XD), hanem próbálnának egy összefüggő történetet, karakterfejlődést, stb-t elmesélni. (Lásd Ash Ketchum, akinek pusztán anyagi okok miatt kellett sok száz részen át a "lúzert" játszania, mivel nem merték bevállalni, csak tavaly vagy mikor, hogy végre Pokémon-mesterré váljon. XD) Szóval az epizódszám kvázi mondhatnám, hogy tökmindegy, azt az "500-1000 részen át" dolgot leginkább csak azért írtam, mert nyilván minél hosszabb egy történet, annál nehezebb az írónak újszerűnek maradnia, kerülnie az önismétlést, plothole-okat, karakterek jellemének megerőszakolását, stb. Megjegyzem, a JoJo-ban is picit csípte a szememet, hogy Dio egyfajta "örökké visszatérő" és megkerülhetetlen gonosz lett, kissé unalmas már a sokadik húzásnál, hogy Dio először, Dio másodszor, Dio fia, Dio által inspirált szektás gonosz, stb. Mondjuk ez még bocsánatos bűn, de én ennyire nem erőltettem volna ezt az egy antagonistát. De akkor pár szóban a fenti címekről... XD
DB - Ez pont szép példája annak, hogyan sikkadnak el a kezdetben fontos karakterek. Úgy a Goku vs. Freeza fighttól kezdve, aki nem nameki vagy egy/fél/negyed saiyan, az már labdába sem tud rúgni az ellenfeleknél. Az ilyen, kezdetben tök tápos karik, mint Krillin, vagy Tien Shinhan, partvonalról bámuló senkikké silányultak. Yamchát már fel sem hozom, ő kb. a DBZ eleje óta egy "mémként" funkcionált, mindenki azon röhögött, hogy hiába edz úgy, mint az összes többi szereplő, mindig a legelső gyengus "lvl 1-es boss" leveri. XD (Vegitáék érkezésekor a legelső robbanó saibaman, az androidoknál a 20-as, aki amúgy egy gyenge nagypapa, stb. XD)
Yu Yu Hakusho - Ennek a története szvsz az első huszonvalahány részben volt a legérdekesebb/eredetibb, utána egyrészt belecsúszik egyfajta erős DB-koppintásba, másrészt itt is megjelenik, amit a DB karaktereiről írtam: a kezdetben Yusuke riválisaként bemutatott Kuwabara pl. már úgy a Dark Tournament Saga alatt eléggé elsikkad, ott még ugyan helytáll valahogy, de ott is kb. a fő cselekedete, hogy kamu-halálával előhozza Yusukéből az állatot, aki úgy már le tudja verni a Schwarzenegger-Togurót. XD Ezután a Sensui Arcban már csak damsel in distress szerepet kap, Togashinak láthatóan ötlete nincs, hogy a Dragonballos erősségű démonbossokkal szemben hogyan írhatna a fénykardos srácnak egy tisztességes fightot, ezért nem is ír neki, helyette egy plot device lesz szerencsétlenből: az ő kardja képes egyedül átvágni a démonrácsot, ami féken tartja a dögöket. Aztán az utolsó arcra szegény már ennyi szerepet sem kap, nemes egyszerűséggel kihagyják az egész arcból. :/ (És ez a karakter a történet elején a főhős legfőbb riválisa, képzeljük el, ha mondjuk Vegita vagy Bakugo lenne ilyen lazán kiírva a sztoriból.)
One Piece - Ezt passzolom, nem ismerem behatóan, akár még jól is kezelheti 900 vagy hány részen át az összes szereplőt. (Bár pl. amit szegény Robinnal műveltek, az nekem fanboyként eléggé fájt...
)
Naruto - Nem osztom, osztottam már eleget, ennek nálam már az első 10-20 epizódnál gondjai voltak, szal itt a hosszának semmi köze a fő problémáimhoz, de azért érdemes itt is megvizsgálni, hogy Kishimoto miket ki nem talált már kínjában, kedvencem volt a "tisztára mosdatott" Itachi és Orochimaru, de úgy általában véve is elég lazán kezelték a Naruto világában az ilyen-olyan árulásokat és hasonlókat, Sasuke is aránylag remekül megúszta a kvázi államellenes szemétkedéseit, gyilkossági kísérleteit, stb.
Inu Yasha - Ez egészen pontosan 10-15 kötettel volt hosszabb, mint kellett volna. Rettenetesen izzadtságszagú a cucc utolsó negyede, rohadtul érződött az egészen, hogy Rumiko vagy a pénzért, vagy szerkesztői nyomásra nyújtja, mint a rétest. Ugyanazokat a köröket futották, Naraku hatszázadjára is mindig elmenekült (ezt eleinte még magyarázgatták így-úgy, később már azzal sem vesződtek, csak be lett mondva, hogy "VIGYÁZZ, SHOUKI!" és az a mérges gáz elég volt arra, hogy semmilyen módon ne követhessék), meg a Tessaigát tápolták az egekbe, már sárkánypikkelyes, meg fekete lyukas változata is volt. XD Animében ez kevésbé lett zavaró, mivel tömörítettek/kivágtak belőle, de jól jelzi a cucc rétes-jellegét, hogy a Kanketsuhen kb. 20 kötetet rakott bele 26 részbe és mégsem mondogatták nagyon a fanok, hogy "úgy érzem, mintha sietnének/kihagynának fontos eseményeket", sőt, emlékszem, még Junchi dicsérte, hogy milyen jól pörög a cucc a korábbi sorozathoz képest. Persze, mert egy csomó elnyújtott izét kihagytak, vagy gyorsabbra vettek az animében. XD
Bleach - Túlzás lenne azt állítanom, hogy ennek is valami nagy professzora/tudora lennék (mondjuk arra itt van nekünk Junchi
), de azért ebben is ment az "ide-oda/össze-vissza írom a sztorit", nem véletlen, hogy sok fan szerint a Soul Society (ami még csak a második arc volt a sztoriban) végén kellett volna ezt az egészet abbahagyni. Emlékszem, ott röhögtünk, hogy a kezdetben simán csak "halottlátó" Ichigóról a végére már kiderül, hogy egy quincy-hollow-shinigami-arrancar, franctudjamégmicsoda többszörös "hibrid". XD Ez persze nem logikusan lett végigvezetve, hanem asspullok képében bedobálva így random a történet pontjain, de Kubo egyébként is mestere volt ezen írási formának. xD Ja és ennél a sorozatnál is befigyelt a DB effektus, pl. Orihime vagy Chad, akik a sztori elején még fontos tagjai a csapatnak, a végére szinte totálisan lemorzsolódnak, mert megint az van, hogy aki nem saiyan, pardon quincy, vaizard, vagy hasonló, az már labdába nem rúghat.
D. Gray-man - Ahogy Vito Corleone mondotta vala: "Look how they massacred my boy!"
Én imádtam ezt a cuccot, még ma is akarnám imádni, de olyan szinten félrement a sztorija, hogy gyakorlatilag egy ideje már arra nem bírom magamat rávenni, hogy a legújabb fejezeteit elolvassam. Jó, itt az sem segít a dolgon, hogy extrém lassan jönnek ki az új fejezetek, gyakorlatilag jópár éve már, hogy a manga ráállt egy olyan tempóra, ami kb. a Berserk manga megjelenési sebességével vetekszik. Hallani lehetett sokmindent azzal kapcsolatban, hogy ez miért van, kezdve onnantól, hogy a mangakának valamilyen ízületi betegség támadta meg a kezét (ebben amúgy lehet valami, mert egy erős dizájnváltáson is átesett a cucc az elmúlt években), egészen odáig, hogy nézeteltérések támadtak közte és a főnökei között. Meg még ezer másik hírt, dehát nem voltunk ott, így csak találgatások vannak. Viszont sajnos ez a sztorira is rányomta a bélyegét: talán a Noé Bárkája arc volt az, ahol utoljára éreztem azt, hogy mind a protagonisták, mind az antagonisták csapata kellően képviselteti magát, mindenki kap elég screentime-ot, mindenki megkapja a maga méltó harcát, stb. Aztán valahogy onnantól kezdve többen "parkolópályára" kerültek és szvsz egészségtelen mértékben ráment arra Hoshino, hogy vagy ezzel, vagy azzal a karakterrel foglalkozzon, de akkor aztán tényleg
csak azzal. Kanda háttérsztorija pl. tök érdekes volt, csak éppen közben senkire nem volt idő, most meg Allennel csinálja ugyanezt, szerintem már vagy két éve minimum csak róla szól a manga, még az egyes fejezetcímek is ilyen "Allen Walker keresése, Allen Walker titka" stb-stb. címet viselnek. Kiderült már a srácról, hogy ez, az és amaz, lassan csak azt nem mondják ki róla, hogy magának Jézus Krisztusnak a reinkarnációja (bár még eljöhet ez a pont... XD), aztán hogy közben volt itt minimum vagy 8-10 másik főszereplő, az le van ejtve. (Fanok körében pl. már mém, hogy Lavi kvázi "két éve egy székben ül", mivel utoljára annyit láttunk belőle, hogy a gonoszok egy székhez kötözték valami elhagyatott házban és minimum két éve várunk arra, hogy ez a plotline mozduljon valamit...) Az külön tetszik, hogy bezzeg ilyen "a kutyát nem érdekli" kategóriás karikat meg néha olyan jól előrángat a történet. Pl. hogy Johnnyt miért kellett kvázi Allen után a második legfontosabb szereplővé előléptetni (miközben ahogy már mondtam, 8-10 korábbi fontos karakter meg örül, ha kapnak 1-1 képkockát, hogy lássuk, még ők is élnek), azt szerintem csak Hoshino tudja. A sztori meg zavaros és szintén összevissza megy már egy ideje, talán értelmezhetőbb lenne, ha nem félévente jönne ki 1-1 chapter, de az a gond, hogy kb. az ember lelkesedése is megszűnik ilyen megjelenési formátum mellett, szóval kb. eljött sok fannál az a pont, hogy "ezt meg azt most még ugyan nem értem a sztoriban, de őszinte leszek: annyira már nem is érdekel". Kár érte, az FMA után ez volt az a shounen, ami szintén rendesen berántott és azért ennél jóval többet néztem ki belőle, mint ahol jelenleg tart.
Fairy Tail - Ennek megint csak nem vagyok felkent professzora, viszont azért sokat elmond az egészről az a fanmondás, hogy "a fairy tail egy hentai, aminek van valami mellékes sztorija". XD Eléggé össze-vissza megy ez is, gondosan ügyelve arra, hogy a csöcs-segg arány mindig legalább kétszer annyira jelen legyen, mint az értelmes történet, vagy karakterizáció. XD Illetve nem tudom hány karinál lőtte már el a mangaka ezt a "meghaltam...lol, mégsem!" húzást. Junchi olvasta vagy nézte egy darabig, ha jól rémlik, esetleg ő lehet tudna róla bővebben mesélni majd.
Hero Academia - Ez eddig egész tűrhetően kezeli a sztoriját/szereplőit, bár hozzátenném, hogy tudtommal még messze nem annyira hosszú, mint a fenti többi cím, szóval majd úgy 1-2 év múlva meglátjuk, hogy kitart-e a mangaka mostani "ereje".
Na és így a végére: szóval a JoJo ezeket a fent felsorolt dolgokat jellemzően mind ügyesen kikerülte (dacára annak, hogy valóban ez a sorozat is marha hosszú és még nem látni a végét... XD), mivel ha 50 részenként cseréled a teljes gárdát/sztorit/settinget/főgonoszt, meg úgy majdnem mindent 1-2 átkötő kari kivételével, akkor a történet kevésbé lesz redundáns, a karikat nem tudod megunni, vagy túlzottan szétbarmolni (mivel hamarabb véget ér az adott part, minthogy ezt megtedd XD), illetve fightok terén sincs egekbe tápolódás, meg "akinek nincs lvl 100-as Standje, az már nálunk labdába sem rúg!" jellegű történetvezetés, mivel eleve a karik ereje sem úgy van megírva, hogy "ez csak 10-es egység, a másik meg over 9000!!!!", hanem inkább az ellenséges Standek egyedi képességeit kell úgymond "körbejátszania" hőseinknek, illetve a sajátjaikat ügyesen kombinálni/kihasználni. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden shounen fight cucc automatikusan gagyibb, mint a JoJo, csak azt, hogy szerintem a JoJo hozott egy kvázi "újfajta felállást" történeti értelemben ebbe az egészbe, amivel eleve kiküszöbölt nem egy "shounen betegséget". Ettől még amint látjuk, valakinek "cringe", mások meg élvezték ugyan, de úgy part 4-től kezdve "belefáradtak", tehát nem arról van szó, hogy Araki ezzel a húzásával feltalálta volna a Bölcsek Kövét (mert az Arakawa volt és az ő sztorija pl. szerintem is vitathatatlanul jobb XD), csak számomra hozott egy érdekes új "ízt" a némileg egykaptafás shounen-szisztémába, plusz tetszik, hogy (Kata sztorijánál maradva) pontosan ismerte a saját rossz memóriáját annyira, hogy kvázi ezt az egészet egyfajta "fail-safe mechanism"-ként (hajnal 6 van, nem jut most eszembe, mi ez magyarul... ^^") alakította így. XD