Hé-hé, nyugalom. ^^" Andro nem troll attól, hogy neki nem jött be a cucc magyarázata, ahogy a te postod sem lesz tl;dr attól, hogy 2-3 mondatnál hosszabb, és szerintem még flame sem, mivel csak leírtad, hogy szerinted meg miért volt jó épp így a lezárás.
(Még ha érződik is, hogy enyhén szíven ütött Andro postja. XD)
Viszont én is hozzászólnék, mivel ha nem is annyira a Higu kapcsán, de az Umiban már végképp kiakasztott Ryukishi stílusa, és kb. mindkét sztorijának azonos a "rákfenéje": az, hogy feltétlenül
logikus, racionális, mondhatni "hétköznapi" megoldásokkal rukkol elő mindig a legvégén, miközben állandóan
azt hintelgeti, hogy valami oltári nagy varázslat/misztikum húzódik itt meg a háttérben. Igen, tudom, hogy a legtöbb nyomozós sztorinak pont az a lényege, hogy a kezdetben mágiának, vagy felsőbb hatalomnak tulajdonított valamit a detektív végül megcáfolja racionális érvekkel, de ott általában valahogy nem úgy van tálalva az egész, hogy még a nézővel is azt próbálják megetetni, hogy "márpedig ez természetfeletti volt!" (az pl. az X-akták, ami valóban egy jó példa erre, és amit amúgy igen kedvelek XDDD). Vagy lehet én néztem kevés krimit, de pl. egy Sherlock sztoriban sejtem, hogy a nyomozó úr leszámol majd azzal a pár "hülyével", aki elhiszi Baskerville átkát, Ryu cuccaiban viszont annyira WTF minden, hogy egyszerűen már a néző sem tud másra gondolni, mint hogy itt valaki minimum varázsol. XD Na, de mindjárt kifejtem:
A Higuban már az furcsa, hogy párepizódonként visszaugrunk a sztori elejére. Később ezt Ryu azzal magyarázza, hogy Rika egyfajta "dimenzió/idő utazó" (izé, Cruel vagy valaki javítson ki, még nem járok ezeknél a részeknél, meg eléggé össze-vissza néztem eddig XD), akinek célja elkerülni a falu pusztulását, ezért mindig "reseteli" a "világot", ha az már elveszett, és igyekszik Keichiéket megvédeni a vésztől, valamint ráébreszteni őket az igazságra, mielőtt túl késő lenne. Az izgalom pedig ott van, hogy egyre kevésbé tud visszamenni a bajok forrásának elejére, ezért az ember aggódik, hogy még azelőtt megoldja a dolgot, mielőtt Takano győzne. Persze a nagy kérdés nem is ez, hanem hogy Oyashiro-sama átka okozza-e az egészet, egyáltalán létezik-e ő, illetve miután kiderül, hogy Hanyuu az, de nem ő a hunyó, akkor vajon ki? (Megjegyzem, valahogy gondoltam, hogy a Higuban Takano lesz, a gyerekeket eleve kizártam, ergo maradt a rendőrfelügyelő, a fotós, meg Takano. Utóbbi kb. minden jeleneténél eléggé úgy viselkedett, mint egy rejtett pszichopata... XD) Tehát van eddig egy
létező istenségünk, egy
idővisszapörgető lolink, és ezután az egész sztorit azzal csapja agyon Ryu, hogy egy "közönséges" vírus hülyített meg mindenkit a faluban. Hátizé... Mondjuk úgy, hogy amikor először hallottam, hogy ez a vége, én sem voltam épp csalódásmentes. Enyhén nem ezt vártam. Emlékszem, még amikor nem készült el a vége, olyan elméleteket is hallani lehetett, hogy űrből érkezett idegenek fertőztek meg embereket a faluban, és azért diliztek be. XD Eskü az is jobb lett volna. XD Egyszerűen hülyén jön ki, amikor egy misztikus hangulatú sztorit (aminek természetfeletti képességekkel bíró szereplői is vannak) végül egy teljesen racionális problémával/megoldással zárnak le. Szóval némiképp megértem, hogy Andro kiakadt, de igazából engem itt még nem annyira zavart a dolog, mert egyrészt a sorozat sem volt annyira szívügyem, másrészt leszámítva, hogy én sem pont ilyen véget képzeltem neki, mondhatjuk, hogy plothole nem maradt benne, logikusnak logikus volt, stb. Viszont az Umineko lezárása már nálam is kiverte a biztosítékot. (Innentől átmehetünk az Umi topicba, ha itt nagyon off, egyelőre fehérrel írom inkább.)
Az Umi kezdete hasonló, Oyashiro-sama helyett egy Beatrice nevű boszorkány szolgáltatja a természetfeletti ellenfelet. Ez a sorozat több dolog miatt is sokkal jobban bejött nekem, mint a Higu, de most csak azokra térnék ki, amik a történet szempontjából fontosak. Ilyen pl. hogy ezúttal nem csak úgy random megy a reset, és majd nagysokára megtudjuk, hogy ki pörgeti mindig vissza az időt, hanem Beatrice már az első fejezet után kvázi kihívja Battlert, beülnek a "meta-world-be", és Beato hajlandó addig pörgetni neki a jeleneteket, amíg Battler rá nem tud cáfolni véglegesen, vagy fel nem adja, és be nem hódol a mindenható mágia hatalmának. Ezután gyakorlatilag az egész sorozat arra játszik, hogy Beatrice (és más boszik) "mágikus gyilkosságokat" követ(nek) el, Battler pedig igyekszik ezeket racionálisan megmagyarázni. Ez szerintem egy nagyon ötletes koncepció, ráadásul míg a Higuban eleinte fogalmad sincs, hogy mi a fene van (UFO-k, vírus, drog, hallucinogén virágpor, AKÁRMI LEHET! XD), addig itt adott egy gyilkos, aki valószínűleg nem boszorkány, csak szereti magát annak kiadni, és ott van "Sherlock" Battler, aki le akarja leplezni. Valahogy már az elején is sokkal kevésbé zavaros a sztori. Persze Ryu idővel bedurvul, Mortal Kombatos kivégzéseket láthatunk, cukorkák potyognak a hasból, boszorkányok fightolnak a kertben, Eva Beatrice pedig olyan kreatívan gyilkol, hogy Battlernek ezeket már igen nehéz racionális módon megmagyaráznia, (és akkor még a jövőből jött húgi is beáll segíteni...) de valahogy a néző is egyre inkább szurkol nekik, pörög az agya, ahogy minden varázsgyilkosság mögé próbálja a nyers racionalitást belelátni, és közben reménykedik, hogy Ryukishi azért tudja, hogy mit csinál, és hogy minden rút halál meg lesz okosan és értelmesen magyarázva. Sajnos Ryu inkább úgy dönt a végén, hogy mindenkit jól hülyére vesz. Az egy dolog, hogy Beatrice, mint olyan, nem létező karakter (akit a korábbi részekben már Battler szerelmévé avanzsáltak, kétfelé szakítottak lélekben stb. és a néző is igen megkedvelte), de az egész sztorit ismét iszonyúan sekélyes és B-kategóriás módon vágja haza. Várnád a gyilkosságok magyarázatát, de nem kapod meg őket, ugyanis kiderül, hogy az egész boszorkányos varázsmese Battler könyve, amit azért vitt el ennyire fantasy irányba, hogy szegény kishúgát megkímélje a szörnyű valóságtól. Ez nagyon szép tőle, csak éppen a néző fogja szétmarni az arcát a végén, mivel kiderül, hogy az eddig megismert szereplők legalább fele csupán a fantázia szüleménye, valamint, hogy hiába agyaltunk eddig azon, hogy vajon varázslat nélkül hogyan lehet több száz méter magasról valakit a kerítésre hajítani, ugyanis még Ryukishi sem veszi rá a fáradtságot, hogy ezt megmagyarázza, kényelmesebb a sztori mágikus részét a kukába dobni azzal a szöveggel, hogy "csak Battler találta ki az egészet". Természetesen ha itt mindez csak kamu, akkor azt jelenti, hogy nincsenek párhuzamos világok, meg idő-visszapörgetés sem (ami a Higuban legalább megmentette a sztorit), szóval nincs boszorkány, nincsenek démonok, nincs future-Ange, stb. Komolyan, talán 10 szereplő marad a gárdából, aki létező személy... Ez számomra az egyik legszemetebb írói húzás, olyasmi, mint amikor egy sokkötetes fantasy-t úgy zársz le, hogy "...és ekkor Janika felébredt az ágyában, és az egész eddigi kalandjáról kiderült, hogy csak álom volt". A végén kapunk valami dumát arról, hogy Beato és Battler végre együtt vannak az "Arany Földeken", de kb. rohadtul nem izgat már senkit, mivel Beato abban a formában nem is létezik, ahogy megkedveltük, Battler pedig lehet, hogy már csak bedilizett a sok családon belüli öldökléstől, és a Golden Landet is csak hallucinálja. OK, nekem nincs azzal bajom, ha az író a legvarázslatosabb elemeket felvonultató sztorit is logikus érvekkel akarja a végén megmagyarázni ("tudományos alapokra helyezve", ahogy Andro mondta, és igaza volt, mert Ryu mindig ezt csinálja), de ne így, mert ez nem magyarázat, hanem egy olcsó húzás. Sokan fikázták az anime végét, nekik azt üzenem, hogy az a befejezetlen vég sem volt semmi ahhoz képest, amit Ryu a játék végére kitalált... (Btw, amúgy az Uminál kb. mindenki arra számított, hogy valszeg ha más nem is, de Beato egy létező személy lesz, csak éppen nem boszorkány, nem tud varázsolni, és a gyilkosságokat ember követte el, de valaki más. De a végén ezzel a "Shannon volt Beato" megoldással, meg hogy "Battler színezte ki így a sztori", eléggé hazavágta az egész cucc hangulatát, ha engem kérdeztek. Puzzle-példával élve: igaz, hogy te ezt egy ezer darabos bonyolult kirakósnak gondoltad, de igazából csupán 50 darabból áll, csak Ryu olyan egyszerű képet alkotott, hogy pont azért nem tudod összerakni, mert valami sokkal bonyolultabbra gondoltál.)
Szóval én a fanokat is megértem (bár kíváncsi lennék, hogy az Uminál mit szólnak ahhoz, hogy X órányi agyalásukat kell a kukába dobni), de azokat is, akiket Ryu rendszeresen felhúz, mert mestere a jól felépített történetek utolsó pillanatban való félresiklatásának. (És valóban, én sem a gore miatt néztem, sokkal inkább a megoldás miatt, ami legfőképpen az Umi esetében lett szerintem iszonyú debil. A sorozat még mindig feelinges, jók a karakterek, sőt, még a játékot is végig akarom majd vinni, ha végig lefordítják, de ez az ending "enyhén" kiakasztott. Ez az igazság tényleg maradhatott volna "odaát"...)