Csokit kérek!!! *.* írta:Ümm... *khmm* Utena-a-fehér-lovon harcol másmilyen hajú ellenfelekkel, hogy végül megtalálja a kedvesét (Anshi-in-distress), majd miután megmentette őt a sötétben-nyeherésző-gonosz-Akiotól, elmennek a naplementébe.
Imho ennyi
Közben még mondanak kriptikus dolgokat néha. Főleg az árnycsajok.
(kábé erről szól a movie is, csak ott nincs gonosz-Akio, csak dorky-Akio-goes-splatty (kage... kage... oops... *platty*))
Pont az volt a lényeg, hogy Anthy... Hát szóval nem rajongott az ötletért, hogy megmentsék. Tipikus mézcsöpögtetős csapdahelyzet volt az egész párbajosdi. Anthy egytlen embert szeretett csak, Akiot, mindenki más csak játék és áldozat volt neki, bár a vége felé már kezdett meginogni, és többször figyelmeztette is Utenát - pl. a méreg a teába dolog sem csak ártatlan weirdkedés volt... De az utolsó pillanatig nem döntött.
A végső győzelem tulajdonképp nem is Utenáé volt, hanem Anthyé, aki hátat tudott fordítani Akionak, hogy Utena után mehessen.
Az én olvasatomban nem történt forradalom abban az értelemben, ahogy Akio várta. Utena lázadása - mert tulajdonképp Akio különvilágának minden törvénye és alaptétele ellen fellázadt - látszólag önmagába omlott, Utenát átdöfte a gyűlölet tízezer kardja, és nyomtalanul eltűnt, mintha sosem létezett volna.
Az utolsó jelenetben Akio ugye épp sajnálkozik a kísérlet sikertelensége miatt - "végülis nem forradalmasította a világot" - és készülne a következőre, de Anthy már köszöni, nem kér belőle.
Akio sorsa végülis ugyanaz lett, mint Nemuroé - a világa összedőlt, és végleg egyedül maradt, száműzött istenként. A világot forradalmasító erő, Dios, aki tulajdonképp Akio saját elveszített ártatlansága volt, ellene fordult, ahogy Mamiya emléke is elárulta Nemurót.