Na de a lényegre: ACHIEVEMENT UNLOCKED: LOGH-SURVIVOR. Huh gyerekek, this animu was long. I mean LONG. Mindennel együtt 164 rész (meg egy bűnrossz mozi), és nem az a Nurucó-színvonal. Több mint 3 hétbe telt végignézni, de megérte. Tényleg egy jelenség, és ezt csak az tudja igazán átérezni aki az EGÉSZET végignézte - ezalatt értem nemcsak a 110 részes fő sorozatot, hanem az 52 epizódos előzmény OVA-kat is. Ennek ellenére nem esett nehezemre ilyen töménységben fogyasztani, mert ugyan érezhetően megvannak a "fő" sorozat arc-jai, mindig van egy-egy ezeken éppen átfutó szál, ami továbbviszi a cselekményt az újabb nagy világalakító események felé. Meg egyébként is, annyira unikális hangulata van, hogy egyszerűen nem is nagyon volt kedvem máshoz közben - nehéz lett volna kiszakadni belőle, na. Az alábbi irományt bárki végigolvashatja, kispoiler-tageltem belőle a nagyobb légterelőket.
Világ: az alapszituációt Libamáj itt már ismertette. Két egymással szembenálló, totálisan összeegyeztethetetlen ideológiai alapon nyugvó nagyhatalom másfél évszázada tartó háborúja a központi esemény, ami köré az egész ismert világ szerveződik. Olyan régen tart már a háború és annyira része a mindennapi életének, hogy sem a hétköznapi emberek, sem a vezetők elképzelni sem tudják, milyen lehet, amikor nem ez a legfőbb szervezőelve az életnek és nem ennek van alárendelve minden. Örültem, hogy itt minden, hadászattal kapcsolatos háttérelem életszerűen került elő: az oktatás, a hadiipar, a döntéshozás szintjei és ezeknek különbségei a felek között, későbbiekben a katonai közigazgatás, és ennek elfogadása-elutasítása az adott terület lakossága részéről stb... és hogy ezt bőven volt idő kifejteni a sorozatban. További pozitívum, hogy a világ, mint olyan óriási, és szó szerint van tér megadni azt a fajta grandiózusságot, ami a nagy űroperákat (SW, Dűne) jellemzi, ennek ellenére véges és belátható (és van térkép!!!). A két szembenálló fél különbözősége a külsőségeikben is megmutatkozik - bár a Birodalomnál egyrészt látványként hangulatosak, másrészt viszont elég viccesek volt a kvázi újkorra emlékeztető enteriőrök, ruhák és használati tárgyak (hintók, gyertyatartók és hasonlók). Egyébként a sci-fi jelzőt vitatnám a LogH esetében, ezen része nem igazán nyújt semmit, sőt feltűnően kevés a az új technológia. Ezzel (egy-két kivétellel) nincs is nagy probléma, mert enélkül is kellően feelinges, de Star Wars helyett inkább olyan érzése van az embernek, mintha egy kosztümös történelmi drámát nézne, csak épp a háborút magát a földi csatamezők helyett az űrben vívják. A világ történelme is kellően kidolgozott, 5-6 epizód megy el az elmúlt 1700 év ismertetésére.
Sztori: a becsontosodott évszázados struktúrákat egy rendkívül tehetséges és roppant ambíciózus fiatal hadvezér megjelenése forgatja ki alapjaiból. Reinhard üstökösszerű felemelkedése egy új korszak kezdetét is jelzi, mint történelmi szükségszerűség, ami fel fogja borítani az addig kimondva-kimonatlanul fennálló status quo-t: ő már nem egyszerűen háborúzni, hanem győzni akar, mindezt saját céljai érdekében, melyektől a hivatalos birodalmi ideológia nem is állhatna távolabb. Így nemcsak a Szövetséggel kerül szembe, hanem a Birodalom régi, belső köreivel is, akiknek nagyon nem tetszik az új csillag születése, továbbá a jelenlegi hatalmi viszonyok fenntartásában érdekelt harmadik féllel is, mely konkrét katonai erő híján leginkább politikai kavarással próbál keresztbetenni neki. Közben a Szövetségnél is megjelenik az aranyhajú fenyegetésre adható (lehető legjobb) válasz: Yanggal valami olyan szinten ellentétek az élet MINDEN EGYES területén, hogy ennél kontrasztosabb duót talán nem is lehetett volna írni. Az összes konfrontációjuk olyan, mint amikor egy megállíthatatlan erő találkozik egy mozdíthatlan tárggyal. Két dolog közös bennük: a másik tehetségének kölcsönös tisztelete és a hadászati zsenialitás. Ahogy halad a történet, folyamatosan bontakoznak ki a két főszereplő hátterét biztosító események mind birodalmi, mind szövetségi oldalon, melyeknek fontos szerepük van és megadják az indokot, valamint a keretet az éppen aktuális összecsapásnak, nemegyszer megfordítva annak kimenetelét. Viszont az anime utolsó negyede érezhetően gyengébb lett,
Szereplők: itt lehetne annyit írni, hogy hat fórumpostba se férne bele, annyian vannak, ráadásul van 20-25 nagyon fontos és kellően kidolgozott fontos karakter a főszereplőkön kívül... Úgyhogy azokról vetnék képernyőre pár sort akik a legemlékezetesebbek, és persze a Galaxis két Hőséről, akikről a Legenda szól:
Reinhard: azt hittem hogy SOKKAL jobban fog hasonlítani Griffre, de az ambícióján, a hadászati tehetségén és a karizmáján kívül más közös nincs bennük. Meg is lepődtem, mennyire fontos neki a morál és az emberi élet, különösen a nagy fordulat előtt. Az emberi értékekről alkotott elképzeléseiről az előzmény OVA-kban kapunk bővebb képet, de hadvezérként is nagyon érzékeny a kérdésre (kiakad Obersteinre az atombombázás miatt, stb...). Utána viszont mintha elvesztené az egyensúlyt a kettő között, pl. amikor megintcsak Oberstein előáll egy nem túl nagy moralitással rendelkező, de hatékony tervvel sokmillió katona életének megóvása érdekében, Reinhard leoltja, hogy "tiszta csatában kell elgyőzni az ellenséget, mert úgy a becsületes!". Mondjuk ezt betudom annak hogy akkor már kezd kicsúszni a lába alól a talaj, és nincs már, aki visszafogja - Hilda ilyen kérdésekben nem tud hatni rá. Iszonyatosan impressziv figura, született vezéregyéniség aki célt tud adni a követőinek, de ez az energia annyira uralja az egész lényét, hogy mindig kell mellé valaki, aki folyamatosan mederben tudja tartani Reinhard túláradó személyiségét, és ezzel ő maga is tisztában van. Érdekes, hogy a fő sorozatban nem volt annyira teljes a kép róla, mert egy minden előzmény nélküli, kissé nagyképű csúcskategóriás figuraként jelenik meg, aztán pedig következik az angsty énje, ami eltart szinte a végéig. Nem volt rendesen felépítve, éppen ezért nagyon kellett nekem az a majd' 40 rész előzmény OVA, hogy teljes képet kapjak arról, honnan indult és hová érkezett, és hogy miért is ANNYIRA fontos neki a Kircheis-al való kapcsolata - és sokkal jobban kedvelem ezt a Reinhardot, mint az angsty atyaúristent a második felében.
Yang: az egyik, (ha nem A) legemberibb szereplő akit animében láttam. Utálja a háborút, elege van a hadseregből, nem szeret dolgozni, minden alkalmat megragad a lógásra. Menekül a felelősség elől, ennek ellenére az folyamatosan megtalálja, mert balszerencséjére egyszerű hadtörifanként több esze és érzéke van a stratégiához és taktikai hadászathoz, mint az összes szövetségbeli főtisztnek és politikusnak együttvéve. Valamint az ő karriere, előmenetele és mindennapjai azok, melyek talán a legvalósághűbben vannak ábrázolva, egy dolgozó ember csont nélkül bele tudja képzelni magát a helyébe. És amellett hogy nagyon intelligens valamint tele van kismillió morális dilemmával, valami elképesztően jópofa fazon is, egyszerűen képtelenség nem szeretni, és bár jellemileg és ambíciói miatt Reinhard sokkal közelebb áll hozzám, Yang alkoholhoz fűződő kapcsolata miatt nekem sem volt nehéz megtalálnom vele a közös nevezőt . Teljesen más jellem mint Reinhard, az "ambíció" szót szerintem nem is ismeri, és ha látja bármilyen szövegben, fehér szövegjavítóval tünteti el szem elől. Társaival-beosztottjaival való kapcsolata is gyökeresen más, egyenlőként tárgyal velük, emellett meggyőződéses híve a demokratikus értékeknek - a demokratikus politikusoknak már messze nem annyira, és a két dolog közötti ellentmondásokat hosszú, ám remekül megírt polfilós fejtegetésekben igyekszik feloldani. Ha minden demokrata ilyen lenne, nem lenne válságban a demokrácia intézménye.
Oberstein: Reinhard rossz szelleme... Uh ez a fazon -_- . Annyira jó lenne utálni, de valamiért nem megy, pedig iszonyat irritáló. A reakciói, a hangja, a vegytiszta machiavellizmusa, amit mindenféle stílusosság nélkül visz keresztül döntéseiben... Igazi pszichopata, de nem az a Kira-féle, hanem olyan mint egy adroid, aki matematikai elven számítja ki a legnagyobb hasznot hozó döntést, függetlenül bármiféle moráltól, emberi értéktől vagy érzelemtől - de a konklúzióiba nem lehet belekötni. Egy időben szvsz túl nagy befolyást is szerzett Reinhard felett, amit később Hildának sikerült úgy-ahogy visszaszorítania,
Mittermeyer & Reuenthal: Wolfit kedveltem leginkább a "mellék"szereplők közül, talán mert neki nem volt semmiféle defektje, mellette viszont nem az a bemerevedett katonatiszt mint egyes kollégái. Szerető férj, kiváló hadvezér, az italt sem veti meg, és nagyra értékeli Reuenthal barátságát, ellenen nem csinál felesleges baromságokat, mint az utóbbi. A végén már komolyan azért drukkoltam, nehogy vele (is) kibasszanak valami módon, mert ha valaki, hát ő aztán végképp nem érdemelné meg. Oskar pedig... Elcseszett egy fazon, szar családi háttérrel, és ez rányomja bélyegét egész későbbi életére. Tipikus darkosangsty fekete herceg, és ahogy Reinhardnak Kircheis, neki Wolfi a jobbik énje, de a démonai végül erősebbnek bizonyulnak a józan eszénél.
A lányok: Mindkét főszereplő mellé kellett egy hölgyemény, akik képesek kezelni azok néha meglehetősen látható módon felszínre kerülő hiányosságait. Ez különösen Reinhard esetében lesz nagyon fontos, egyrészt kell valaki ellensúyozni tudja Oberstein befolyását, másrészt pedig bizalmasként közelebb tudja engedni magához emberileg, és erre Hilda nagyon is megfelelő személy. Frederika Yang oldalán kissé más szerepet tölt be, elsősorban afféle személyi titkárként és felügyelőként igyekszik összekapni a sokszor finoman szólva is szétszórt és nemtörődöm admirális urat. Persze ha huzamosabb ideig áll fenn egy ilyen meglehetősen bizalmas munkakapcsolat két ellentétes nemű, de korban egymáshoz illő fél között, akkor a végkifejlet meglehetősen egyértelmű. Viszont nagyra értékelem hogy mindkét lányt teljes értékű és önálló, döntésképes és erős személyiségnek írták meg, ami ezen cucc tekintetében nagy szó. Van még itt egy harmadik csajszi, mégpedig Karin, akinek a LOLtsundere természetét és apjával való bonyolult kapcsolatát bírtam is az elején - de aztán Juli love interestjévé degradáslták a szerepét... Kár. Ill. a másik Annerose, aki annak ellenére, hogy mennyire fontos katalizátora a sztorinak, annyira semmilyen maradt egészen a legvégéig. És még egy:
Schenkopp: Yang munkatársai közül őt bírtam a legjobban, minden tekintetben IGAZI FÉRFI, és ez nemcsak a háborúhoz való hozzáállásában és bátorságában nyilvánul meg, hanem vezetői képességeiben , valamint, na igen, a nőkhöz való hozzáállásában is Az anime utolsó harmadában válik igen hangsúlyossá a jelenléte, aminek eléggé örültem, mert nagy arc a fickó, és a beszólásai is királyak.
A sok nyáladzás után azért említést tennék a cucc hibáiról is, amik elsősorban a csatáknál mutatkoznak meg. Nem is igazán a látványra van panaszom, az óccsó meg retro, de hamar megszokja az ember, hanem a dolog technikai oldala akasztott ki, úgy mint egy lézersugártól szétrobbanó hajók, csak főfőzászlóshajókon létező pajzsok (nem értem, hogy nem tudtak a többibe is szerelni valami pajzsgenerátort), az így értelemszerűen birodalmi rohamosztagos-szintű célzóképesség - ha 1 azaz EGY darab lézertől felrobban az egész hajó, akkor miért nem tudnak minden hajóra szerezni Egy darab jóenbert, aki a lézert kezeli és még célozni is tud (naná, mert akkor egy félóra alatt vége lenne a háborúnak ). Az első pár csata után elengedtem ezt, mint ahogyan a lézerfegyverek korában csatabárdokkal megejtett kézitusákat és gyalogsági támadásokat is, de azé na... LOL. Ill. a másik, ami szintén ide tartozik, hogy a seregeket tisztára úgy vezették, mintha valami lovassági vagy gyalogsági támadást vezényelnének a 15. században, azaz ilyesmi hogy személyes legénységi morál meg hasonlók kulcsszerepet játszottak egy űrcsatában, ami megintcsak LOLOL.
Aztán az elején az "inkompetens parancsnokok" című fejezet mindkét oldalon, azaz nem tűnt nagy kunsztnak kitűnni abból a közegből, ahol az ember csak segghülyékkel van körülvéve. Szerencsére ez csak az első 10-20 ep-ben jellemző, ahogy a két nagy fővezér és stábjuk kerül egymással szembe, már sokkal komplexebb stratégiákkal kell előállni, mint a vén hülye parancsnokok ellen. Egyébként pont ezért örültem, amikor az öreg Bewcock rommá szívatja Reinhardékat az utolsó csatájában, végre egy kompetens parancsnok a régiek közül. Ill. mit ne mondjak, írókám igencsak jeleskedett hímsovinizmusban, mert bár minden alá van rendelve a háborúnak, a népesség felét alkotó hölgyeket érthetetlen módon nem sikerült bevonni a dologba. Persze nem a rohamosztagosok közé kellene besorozni őket, de pl. vadászpilótának vagy a fedélzeti számítógépeket kezelő legénység közé simán befért volna pár csajszi.
Verdikt: a fentiek ellenére mind a fő OVA-k, mind az előzmények bőven hozni tudták a 8 (felé)/10-et, látvány és feeling terén meg egyszerűen megismételhetetlen jelenség. Ellenben a Golden Wings mozit nagyívben kerülje mindenki: lecserélt karadizájnok, a sztori egy rossz fanfic, a zenék gagyi tucat-OST-k klasszikus helyett, még az Iserlohn-i Erődből is Halálcsillagot csináltak. Teljesen értelmetlen, emellett ronda és rohadt gáz is, a főellenség transzvesztita főhadnagy meg röhej a köbön. 2/10