Akkor íme:Titkos írta: ↑2017.08.01. 00:55Már tegnap akartam mondani, hogy remek választás, simán a legnagyobb arc az egész sorozatban. A véleményezést várom!iskariotes írta: ↑2017.07.31. 21:52 Lin Bei Fong elment egy kicsit relaxálni (gondolom én Bumival a Szellemvilágban), helyette jött Stan Pines a Gravity Fallsból. Ha minden igaz valamikor írok is véleményt róla.
(Simpsons+X akták+Buffy+Lost+Twin Peaks) ÷ Disney= Gravity Falls (magyarul: Rejtélyek városkája)
Hellyel-közzel ezzel a képlettel lelehet írni a sorozatot. Mármint, hogy kábé milyen vonalon mozog és miket szeretne érinteni a cselekménye alatt. A széria maga egyetlen egy nyár történését meséli el 2x20 részben plusz pár kiegészítő kis speciállal egyetemben. Nem tesz olyan logikai bagrásokat mint a Phineas és Ferb ahol egy nyár eseményeit 220 rész alatt mesélik el.
A Disney nem kisebb céllal vágott neki ennek a sorozatnak mint, hogy létrehoznak egy világot ami feltudja venni a versenyt a Nickelodeon-os Avatar világgal. (Mintha Disney nem diszponálna pár címmel már így is). Gyakorlatilag ez lett a Gravity Falls.
Itt jegyzem meg, hogy ez a széria nem cicázik! Saját külön bejáratú mitológiával rendelkezik, a paranormális jelenségekre saját magyarázatot add.
A történet (legfőbb) főhősei mind egy családhoz a Pinesékhez tartoznak. A cselekmény kezdetén egy ikerpár Mabel és Dipper érkeznek meg egy álmos kis oregoni városkába Gravity Fallsba. Itt várja őket az excentrikus Stan Pines nagybátyjuk aki egy kis múzeumot/szórakoztatóegységet/látványosságot/boltot/bazárt üzemeltet a Mistery (S)hacket (magyarul: Rejtély kalyiba). Stan - aki egy külön bejegyzést is érdemelne- a sorozat egyik gyöngyszeme. Egyik percben egy kókler szélhámosnak hat, hogy aztán egyik másik részben az aranyszívű nagypapiként tűnjön fel, de aztán könnyedén át tudjon lépni egy zombi gyilkoló gépé.
Van két dolgozója: a diákmelós pénztároslány Wendy Corduroy és a jó szívű, gyermeki lélekkel megáldott "ezermester" Soos. Rögtön az első részben Dipper talál egy 3-as számmal ellátott naplót aminek az írója furcsábbnál furcsább lényekről és jelenségekről ír. A fiú hiszi is meg nem is az ott olvasatokat, de hamar rákel jönnie, hogy ami ott van az maga az igazság. De ki írhatta a naplót? Miért rejtette el? Stan mit titkol az ikrek elől? És egyébként is, mi a fene történik ebben a hibbant városban? A sorozat ezekre is választ ad meg egy rakás más kérdésre is. Például, miként kell bevágódni egy lánynál vagy mi az a művészet?
A show végig nagyon kreatívan meg alkotva és szinte minden téren tökéletességre törekszik. De ezt a perfekcionizmust olyan hanyag eleganciával teszi meg ami csak nagyon kevés alkotásnál figyelhető meg. Ha lehet ilyen hasonlottal élni akkor olyan mint a fénykorában bokszoló Muhammad Ali volt (Float Like a Butterfly, Sting Like a Bee).
A sorozat a jelenkori és régmúlt fantasy/sci-fi valamint a tágabb populáris kultúrára nagyon jól reflektál és veszi őket elő. A nézőnek szerteágazó ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy az összes nyílt és kevésbé nyílt utalást megértse és befogadja. Úgy érzem nem szégyen, ha az ember a részek után egy kicsit guglizik mert nem biztos, hogy mindent jól kódolt még ha okosnak is hiszi magát.
A humora végig megmarad a sorozatnak, bár Mabelt vagy esetleg Soost néha túltolja a biciklit, de ez sem akkora probléma itt. A poénok végig jól felépítettek és sehol sincs gyerekes-butácska viccek. De nem találhatóak itt durva altesti poénok sem. Kutyába nem mennek le a készítők. Nemcsak vizuális gegek, hanem verbális beszólások is nagyon jól meg vannak írva. Feszesek jól adagolva nincsenek túlmagyarázva., minden részben elhangzik legalább egy olyan aranyköpés amit sokáig lehet nyugodt szívvel használni.
Ezeken felül van egy olyan területe a szériának amivel a legtöbb (animációs) sorozatot megveri. Ez pedig maga a gyerekek. A legtöbb alkotásban, bár reflektálnak a gyerekekre mint karakterekre és foglalkoznak is az őket érintő problémákra egy valamivel nem törődnek: a gyerekkor véges. Gyereknek lenni kihívás az ember folyamatosan fejlődik mind érzelmileg mind pedig értelmileg. A Pines ikrek meg pont egy nagyon kényes időpontban vannak. Már nem gyerekek, de még nem tinik. Pontosabban az ikerpár két tagja másképpen látja ezt a kérdést. Mabel - akin mindig más és másmilyen színes pulcsi van - a gyerekkort akarja magának, soha fel nem nőni és szíve szerint Sohaországban élne. Ez a vágy álma részben teljesül is egy ideig míg meg nem jön Dipper és szó szerint össze nem töri Mabel álomvilágát. Ó igen Dipp! Ő más mint Mabel, egészen más - ez abban is látszik, hogy gyakorlatilag jó anime karakterhez illően soha nem cserél ruhát. Ő nem akar gyerek maradni szeretne tovább lépni és ezért hajlandó bármit megtenni, míg egy medvével is hajlandó megküzdeni ha cserébe végre kinőne első mellkas szőre. Ezt a rohanást egyedül Mabel képes lassítani aki mindig felhívja öccse figyelmét: Most gyerekek, most kell ezt megélni most kell bolondosnak, gyerekesnek lenni nem később. “Yesterday is history, tomorrow is a mystery, and today is a gift... that's why they call it present”
A széria mondhatni egy liminális állapotot mutat be. A nyári szünetben járunk aminek egy határozott időpontban, de vége lesz. Az ikrek se nem tini se nem gyerekkora sem tart örökké. Ahogyan a város is egyfolytában egy liminális állapotban leledzik. Egyszerre reális és irreális a helyszín. A város és helyszínei szinte bárhol előfordulhatnának, de a rengeteg furcsaság már csak itt található meg. A városka egyszerre veszi tudomásul a furcsaságot (lásd Gedeonban vakon hisznek), de egyszerre megtagadják a saját realitásukat (pl: Vén McGucket).
A show vége egyértelműen melankolikus. Mabeléknek el kell hagyniuk szeretett nagybácsikat, haza kell menniük. Elvesznek a nyári románcok és barátságok és azzal az ígérettel kel beérniük, hogy jövőre veled ugyanitt. De ha nem? És ha igen? Nem kapunk rá válaszokat maximum annyi biztatást adnak a készítők, hogy Mabel és Dipper kitart egymás mellett. Hiszen az egész nyarat együtt élték át és a végén csak egymásra támaszkodva tudtak győzelmet aratni az Bill Cipher ellen. A harcban ahol kellett a fiú logikája, de a lány emocionális energiája is. Bár ez a kettősség végig jelen volt. Az esetek többségében Dipper az akinek választania kell a logika és Mabel vágyai közt. A legtöbb esetben a tesóját választja, bár van egy pont ahol már kemény szeretettel kell a jó útra térítenie nővérét.
Üzenik azt is, hogy a változás mindig fáj és a múlt mindig is nosztalgiával tölti el az embert, de nem kell félnie, hiszen a jövőt úgy sem kerülhetjük el és valamikor még a múlt volt a jövő.
Ja igen boldog születésnapot Mabel és Dipper!