Nálam is szezonkedvenc az anime, talán az év legjobbja. Méltó adaptálása a mangának, még az apró változtatásokkal együtt is. Sőt az az epizód, amelyikben Askeladd csapata
hangulatában talán még a mangán is túltett. Szinte tapintani lehetett a téli hideget, érezni a metsző, jeges szelet.
Imádom a jellemrajzokat. Askeladd karaktere egyértelműen viszi a pálmát, korához méltó módon érett, komplex, céltudatos figura, és a cselekmény fő mozgatórugója. Óriási ötlet és fordulat szerintem, hogy
Knut felnőtté válása talán kicsit gyorsan megy végbe, de ezt a korszak kényszere és a saját származása valamelyest hihetőbbé teszi. Hiszen a szükséges tudást és nevelést megkapta, csak el kellett jönnie annak a sorsdöntő pillanatnak, amikor élni is kezd a megszerzett skillekkel. Külön dicséretet érdemel a kis filozófiai eszmefuttatása Istennel kapcsolatban -- sasuga Japán, imádom, amikor a szerzőik úgy gondolkoznak el a kereszténységen, ami nyugaton szentségtörés lenne.
A mentálisan felnőtté válás egyébként szerintem a mű egyik legfontosabb motívuma. Thorfinn ezen a ponton még nem tart ott. Akármennyire is bosszantja az olvasót/nézőt a bosszúszomjas üvöltözése, igazából tök érthető, hogy miért nem, szó sincs itt bad writingról. Pici kora óta úgy él, mint egy ösztönlény, mint egy kis vadállat. Nem tanítja senki, se jó modorra, se bármiféle nemes eszmére. Csak a harcot és a gyilkolást látja maga körül, csak ezt ismeri, hiszen büszkeségből nem közösködik a többiekkel, ezért még véletlenül sem ragadnak rá más, esetlegesen akár pozitív gondolatok is. A maga útját járja, és csak magára számíthat. Minden gyűlölete ellenére valószínűleg Askeladd egyfajta apafigurává válik számára, és gyanítható, hogy azért hájpolja magát ellene olyan hangosan és idegesítően, hogy ne felejtse el, ne bocsássa meg, mit tett az apjával, és nehogy véletlenül megszeresse, ragaszkodni kezdjen hozzá. Ez az egyetlen érzés munkál benne folyamatosan, és a végén látszik az arcán a kétségbeesés, amikor ez a végső talaj is kicsúszik a lába alól, amibe eddig kapaszkodott. Remélem, hogy meg fogjuk kapni a második évadot, mert Thorfinn szempontjából ez csak a prológ, és hihetetlenül érdekes végignézni, hogy honnan hová jut. Ritka az olyan történet, amelyik ilyen szinten teret ad a karakternek a fejlődésre, ráadásul pozitív irányban. Szóval csak jelezném, hogy pl. ez is Thorfinn:
manga spoiler.
Aki még mentálisan szintén egy gyerek szintjén van, az Thorkell -- és ő már valószínűleg így is marad. Csak az érdekli, hogy játszhasson (háború) és jókat ehessen, és ha ezeket nem kapja meg, durcás, hisztizik. Ő is érzi, hogy annak idején
ahhoz, hogy megváltozhasson, felnőhessen.
Ami a történelmi hűséget illeti, bizonyára vannak a műben pontatlanságok, de talán nagyon bántó hibák sincsenek. Kelet-ázsiai szerzőtől már ez is szép teljesítmény, a karakterdizájn meg fantasztikusan jó. A manga olvasása közben többször megálltam megcsodálni az arckifejezéseket, amik teljesen europid jellegűek, különösen az anime által is bemutatott első nagy ívben.
A vizuál legtöbbször pazar, és nekem a zenék is bejöttek (a második OP-ED mindenképp). A seiyuuk is remekelnek, bár Thorfinn szerepére én nem Uemura Yuutót választottam volna. 9/10.