Aoianime Fórum

Nekem egy gyönyörű perzsa macskám van.(rajta kívül van több házi is de csak azért mert kiskorukban nem volt szívünk kiny..ni őket)Egy valamit nem értek csak ekkora szőrű macska hogy bírja ennyi ideig,ilyen közel az ilyen forró kályhához.Amúgy egy lusta dög de én szeretem.

Nyekem meg egy NAGY fehér nyuszim van!!

Tenshi Rally Vincent írta:Nyekem meg egy NAGY fehér nyuszim van!!

Nyeeee, nyuszi? Dejó, gondolom nagyon aranyos ^^

OK

Mikor családiházba költöztünk kaptam egy kutyust. Németjuhászt.
A neve Csibész volt. Imádtam, minden vágyam egy kutya volt és most végre megkaptam, egyszerűen szárnyaltam az örömtől. Rendszeresen vittem sétálni, együtt mentünk futni a parkba s.t.b. Vasárnaponként kutyaiskolába mentünk. Nagyon ügyes volt. Biztos tudod, hogy van a tanítóknak egy karvédőjük amivel a kutya harapása ellen védekeznek. Nos, az én Csibészkém elég fiatal korába kipróbálta ezt és olyan jól ment neki, hogy a tanítónak le kellet cserélni a karvédőjét egy erősebbre (amit idősebb kutyáknál használtak). Egyszerűen dagattam a büszkeségtől.
Nagyon szerettem őt és ő is nagyon szeretett engem. Egyszer télen este élmentünk sétálni. Az utak rettentően csúszósak voltak. Aztán az egyik pillanatban megcsúsztam és elestem. És képzeld. Az én aranyom odabújt a karom alá (négykézláb voltam) és megpróbált felsegíteni. A fejével és az orrocskájával a karomat nyomogatta felfelé. Úgy meghatódtam. Olyan jól esett.
Aztán Csibészke egyre nagyobb lett. Összeugrálta a füvet, kitaposta (ez főleg a fateromnak nem tetszett). De nem emiatt került el tőlünk. Valamint rendszeresen átjárt a szomszédba a másik kutyához. Szerencsére őt kenelben tartották (bár szerintem ez állatkínzás, főleg egy magyar vizslánál). A szomszédba minden este összeugrált mindent s.t.b. , egyszóval nem negyonörültek neki a mellettünk lakók. Igaz még máig sem tudom, hohy hogyan ment át, mert a kerítés túl magas volt. Talán a kerítés alatt, de azt pedig nem tudom elkápzeli, hogy átfért volna ott. De még ez sem számított annyira. Túlságosan is szerettem ahoz és ezt a szüleim is tudták, hogy nagyon szomorú lennék ha eladnánk. DE nemcsak ez volt a baj. A legfőbb gond, hogy rossz helyen lakunk kutya szempontjából. Igaz a kertünk elég nagy nem is ez a baj, hanem hogy az utcára nyílik. Így bárki elment a házunk mellet a kutya megugatta. Ez valakit egyáltalán nem zavart valakiket viszon nagyon.
Az utcánkban van egy kocsma, elég jó hely csak az emberek lennének mások. Szóval egyik szombat este mentek haza az "enyhén" részeg emberk. Nagyon hangosak voltak. A kutyám megugatta őket. Erre ők nekidobtak egy piás üveget (aminek a maradványait másnap reggel vettem észre mikor vittem a reggelijét). Szerencsére nem sérült meg. Viszont másnap már nem volt ekkora szerencséje. Mikor reggel kimentem hozzá láttam, hogy vagy 3-4 db votkásüveg van szanaszét széttörve a kertbe. Már sejtettem, hogy itt valami gáz lesz. Fütyültem a kutyámnak (ez a jel ha hozztam a kajcsiját), De nem jőtt. Benéztem a kutyaházba és láttam hogy a Csibész nyüszít és közben nyalogat valamit a lábán. Kihúztam (nagyon óvatosan) és észrevettem, hogy a combján van egy hatalmas seb. Nagyon ronda volt. (véres, gennyes) Szegény kutyuskám nagyon nyüszített, úgy sírt, majd megszakadt szívem. Apuval rögtön elvittük állatorvoshoz, ott egy kis műtéten esett át. Szerencsére meggyógyult.
Ez a dolog volt a csepp a pohárba. Eladtuk őt. Csak azért mentem bele (bár ilyenkor már nemigazán én döntöttem) mert tudtam, hogy neki ott jobb lesz. Lett egy "férje". Születtek kiskölykei (már nagyon sokszor) ,
ápolják, tanitják s.t.b. A nevét megváltoztatták Csengére, mert a csibészelésnél (ez egy gyakorlat) gond volt vele. Eleinte apu rendszeresen kivitt hozzá, nagyon hiányzott. Később már egyedül is kimentem busszal. Aztán a látogatások csökkentek.... De bármikor ellátogatok hozzá még mindig megismer, pedig ennek már 4-5 éve.
De megfogattam, hogy soha többet nem akarok kutyát, amíg itt lakunk, mert nehogy úgy járjon mint a Csibész. Nem viselném el ezt mégegyszer.
A kutyám elvesztése volt életem eddigi legrosszabb emléke. Nagyon sokat sírtam. Egyszóval nagyon rossz volt.

Nos aszem ennyi, bocsika, hogy ennyit írtam, de csak jöttek az emlékek és döltek belőlem a szavak és...

Szegény. Meg tudlak érteni, mert nekem is németjuhászom volt 13évig... Ergo 5éves korom óta... Nagyon sajnáltam amikor el kellett altatni

Megható történet, senki se haragszik rád....én örülök, hogy megosztottad, el tudom képzelni mit érezhettél!

Köszike, nagyon aranyosak vagytok. Jól esik. Nadjp nagyon sajnálom a kutyusodat. Szörnyű lehetett.

A miénk...Zsömle volt a neve...augusztus 20.án két éve pusztult el...nem bírta a szive már, 13 éves volt...szegény úgy szenvedett mikor kilehelte a lelkét...

Óóó
Most olyan melankólikus hangulatba vagyok.

Énis nagyon sajnáltam... Dehát öreg volt, és amennyit sántított a végén már, szerintem jobb így neki...
amúgy nadjp kis n-el ;)

nadjp írta:Énis nagyon sajnáltam... Dehát öreg volt, és amennyit sántított a végén már, szerintem jobb így neki...
amúgy nadjp kis n-el ;)

Én úgy tudom, hogy a mondatokat nagy betüvel kell kezdeni.

Nagyszülőmnek neko-ja, most éppen itt lakik, szal macska főállásban az ágyamon döglik, vagy a nagyszobában rágja anyám tujáinak a levelét...

Zelmor írta:Nagyszülőmnek neko-ja, most éppen itt lakik, szal macska főállásban az ágyamon döglik, vagy a nagyszobában rágja anyám tujáinak a levelét...

Az a macska legalább mozog az enyém szinte egész nap csak hever a kályha mellett.Amúgy nagyon bírom .(Próbáltatok már mélyen alvó macskát felemelni?Kifolyik az ember kezéből.)

Igen, próbáltam...
Tényleg olyan, de ezért is imádom őket
De erről eszembejutott a történet a török netudommilyennemesről, akinek a kaftánjának az ujjában elaludt a kismacskája, akit imádott.
Jött a hír, hogy felkelés tört ki a szultán ellen, s ha nem jelenik meg a szultán előtt bizonyítandó a hűségét, akkor számíthat a selyemzsinórra.
Igen ám, de ha felpattan, akkor felébred a kedvenc macskája...
Ezért kéretett egy ollót, levágta a kaftán ujját (ami egy akkori kereskedő(!) legalább 1 évi jövedelmét érte), és ellovagolt a szultáni udvarba. Mikor a felkelést leverték egy-két nap után, s ő visszatért palotájába, a macska még mindig a levágott ruhaujjban aludt...
Sorry, ha ez OFF volt, de szerintem ide tarozik.
Ez jellemzi mind a macskákat, mind azokat, akiket már ténylegesen meghódítottak ezek a kis(?) szőrcsomók.

fuzik írta: Az a macska legalább mozog az enyém szinte egész nap csak hever a kályha mellett.Amúgy nagyon bírom .(Próbáltatok már mélyen alvó macskát felemelni?Kifolyik az ember kezéből.)

Amikor még jártam egy ismerősömhöz "muzsikálni", érdekes volt, ahogy a 8-10 macskájuk magát cseppet sem zavartatva aludt a kanapén, miközben mi zúztunk, mit az állat, hogy remegett bele az ablak...sosem értettem a macskákat... o_O

Lehet ,hogy ezzel most valakit meg fogok bántani ,de én kutyapárti vagyok. Szerintem a macskák buták, csak a kaja miatt hűségesek az emberhez.
(kivétel a kicsi kis aranyos kismacskákat őket szeretem, de ha felnőnek......)

De jó, már azt hittem, hogy csak én vagyok kutyás. A macskák valahogy nem nőttek a szívemhez, allergiás is vagyok rájuk (tényleg, majd kifolyik a szemem, ha van egy a közelemben). De a kutyákért odáig vagyok. Ez már nagyon belém ivódott, mert a kínai horoszkóp szerint én magam is eb vagyok. Szóval, ha egyszer sok pénzem lesz, meg egy kertesházam... Na, vége a limonádénak, megyek inkább infravörös hullámokat termelni .

Misato írta:Szerintem a macskák buták

Lehet, a kutyák okosabbak, de a macskák sem buták!! :P

Ayanami írta:Lehet, a kutyák okosabbak, de a macskák sem buták!! :P

A denevérek meg főleg nem!

Misato írta:Lehet ,hogy ezzel most valakit meg fogok bántani ,de én kutyapárti vagyok. Szerintem a macskák buták, csak a kaja miatt hűségesek az emberhez.

Igen, nagyon igaz, hogy csak a kaja miatt szeretnek. A macskák életművészek, mind az összes. Szerintem ha lenne macskád, te is nagyon hamar megkedvelnéd őket
Azzal viszont nem értek egyet, hogy buták lennének. Egyszerűen csak akkor csináják azt, amit mondasz nekik, hogyha ők is meg akarják csinálni. Az én macskám pl megtanulta kinyitni a kilincsre zárt ajtókat, és ezzel rendszeresen a kutya idegeire megy 8)

Nos őszintén szolva, én macska párti vagyok.
Ennek több oka is van.

1: Kiskoromban egyszer egy kutya megharapott

2: Volt egy tengerimalacom. Az volta legelső kisállatkám. Minden nap szinte az én ölemben volt. Megtanítottam neki dolgokat, mint például halgatott a nevére (Foltos), vagyis felfigyelt, meg a fa házikójában vécézett. Az alma töb hétig csupa tiszta volt. Egy aranyos kis angóra tengeri malac volt. Körülbelül 7 éves voltam mikor megvolt a tengerimalacom. Balatonon voltunk éppen a nagymamámnál, és ott a kertben apukám csinált egy óriási kerítés félét, hogy nyugodtan egyen füvet. Ez ép tavasszal volt. Beszabadult valahogy egy kutya, és a szemem elött széttépte... Még mindig olyan szomorú szoktam lenni, ha ez eszembe jut. Napokig sírtam azok miatt, amik lezajlottak a szemem elött. Aztán még aznap nővérem és én csináltunk neki egy szép koporsót, virágokat szedtünk és a kert végében eltemettük. Ekkor nagyon megutáltam a kutyákat.

3: Körülbelül 4-5 éve Balatonon bicikliztem és hazafele menet elkezdett üldözni egy kutya. Tekertem ezerrel, és 2 kilométeren keresztül követett. Aztán volt egy éles kanyar, és jött szembe velem egy autó. Ahogy jött az autó, épp hogy ki tudtam kerülni, de az visszaüldözte a kutyát valami miatt. Ezek után elkezdtem fékezni, de amint fékezni akartam, a kanyarban voltak apró kavicsok, és azon elestem. Felkeltem, nagyon fájt a könyököm, mert arra estem, meg a fejem is, mert azt is beütöttem. Már két utcányira volt nagymamám telke, így felkeltem és elkezdtem visszafele menni. Azt éreztem, hogy vérzik a könyököm, de mikor hátranéztem, azt láttam hogy kissebb vércsíkot húzok magam után. Mikor vettem a bátorságot, hogy megnézzem a sebet, akkor láttam hogy csontig kijött minden a könyökömböl. Végén már nagyon nehéz volt sétálni, mert nagyon be tud kábulni az ember ha sok vért veszít. Végeredmény az lett hogy hála annak a kutyának, egész nyáron ülhettem a parton a Balaton mellett, és nézhettem ahogy a többiek fürödnek a Balatonban.

Egy aranyos kutyusom van ^^ Aki mindig kikövetel magának legalább 5 percnyi simizést ha hazaérek suliból Addig nem is enged be a házba, amíg meg nem kapta^^"

Suikotsu írta:Nos őszintén szolva, én macska párti vagyok.

Én is teljes mértékben macskapárti vagyok, bár nincsenek ilyen nyomós indokaim hogy ne szeressem a kutyákat.
Véleményem szerint a kutyák egyszerűen buták.
(most a kutya-pártiak meglincselnek )

Pedig állításomat több éves megfigyelésekre tudom alapozni. (Most is van két kutyánk, és már volt régebben is kettő, de menthetetlenül buta volt mindegyik... )

Hikari írta:

Suikotsu írta:Nos őszintén szolva, én macska párti vagyok.

Én is teljes mértékben macskapárti vagyok, bár nincsenek ilyen nyomós indokaim hogy ne szeressem a kutyákat.
Véleményem szerint a kutyák egyszerűen buták.

végre valaki kiáll a macskák érdekei mellett...
Amúgy szerintem nem buták a kutyák, de mióta egy nagy hatalmas dög rámugrott, és szét akart szedni...gondolom értitek, hogy annyira nem rajongok értük...sokk-élmény

Én is macska párti vagyok ezerrel. Nekem Örbottyánban van 2 macskám