Már régen nem írtam ide, igazából mintha valamelyik nem olyan régi sorozatban találkoztam volna a múltkor egy olyan szereplővel, akitől a falra másztam, de amíg nem jut eszembe, hogy pontosan ki volt az, addig is írok másról, ugyanis már régóta tartozom egy lehúzással Komatsu Nana-nak. (Tele lesz spoilerrel, aki még nem látta a Nanát, vagy nem akar előre tudni pár dolgot, az nyugodtan kihagyhatja ezt az egészet.) Jó, kissé "csalok", mert én a magyar kiadású mangát olvasom, de mivel az anime tudtommal teljesen megegyezik vele történetileg, ezért Nana valószínűleg ott is ugyanígy viselkedik. És ez a viselkedés valami borzalom. Kezdjük a legnagyobb dilijével, amivel kezdetben "debütál": mindenkibe szerelmes lesz. Azonnal, és válogatás nélkül. Ezt évekig csinálja, és még kamaszlányként rá is lehet fogni, hogy érthető a dolog, de amikor már túl van X számú csalódáson, köztük nős férfin is, és már ő is 20-on felül jár, akkor azért elvárná az ember, hogy normalizálódjon ebben a helyzetben. (Az meg már egyenesen szomorú, nevetséges, szánalmas, és vérlázító volt egyszerre, amikor vagy Junkónak vagy a másik Nanának kellett emlékeztetnie rá, hogy ő most "foglalt", mert hiába jött össze Shoujival, ezekről a "beleszeretési rohamokról" nem bírt leszokni, sőt, láthatóan még élvezkedett is, szóval még csak nem is érezte úgy, hogy ez hosszú távon probléma lehet.) Ez már lehet, hogy kemény sértés, de esküszöm néha a School Days-es Makoto női változatát látom benne ebből a szempontból... (Mert a legtöbb ilyen "ráfanolásakor" általában csak a hapsin múlt, hogy milyen irányt vesz a dolog, simán ágyba is engedi vinni magát, ha úgy alakul a helyzet.) De jó, oké, mondhatjuk, hogy ez egy hiba, amin nem bír változtatni, és fogadjuk el ilyennek. Ha ez sikerülne is, akkor jön a másik idegesítő tulajdonsága: a folyamatos önsajnálat, és a bőgés valami miatt. Ez nála rendszeres, és az még érthető lenne, ha mondjuk önhibáján kívül kerül hülye helyzetekbe, amik aztán kiborítják, de a legtöbbször lassan és fokozatosan merül egyre lejjebb, míg végül belefullad a posványba. Barátnői rendszerint még feketén-fehéren el is magyarázzák neki, hogy éppen hülyeséget csinál, és ha tovább folytatja, akkor ez és ez várható, ami neki nem fog jól jönni, de rendszerint fütyül rájuk, folytatja a baromságait, mert most éppen olyan a hangulata, aztán persze ha jön a pofáraesés, akkor képtelen egyedül megoldani, rögtön megy egy telefon valamelyik barátnőjének (akár az éjszaka közepén, volt ilyenre példa), aki aztán órákig hallgatja a hisztijét. Jó példa erre, amikor Shouji lebukik a másik lánnyal, és Komatsu kb. lereagálni sem tudja a helyzetet, Oosaki Nanának kell elkapni a srác grabancát, és egyben be is szól Komatsunak, hogy ha az ő barátja, akkor az lenne a minimum, hogy ő harcol érte. (Megjegyzem, az hogy vele szétmentek, csak részben volt Komatsu hibája, de azért az kellően rásegített a dologra, hogy ő éppen ekkor élte "I love Oosaki Nana!" korszakát, és emiatt kb. mindenki mást lesz*rt a környezetében.) Junkónak meg Nobel díj járna, kvázi évekig volt Komatsu pszichiátere, ami egy ilyen csajnál nem kis érdem.
A fentiekhez jön még a teljes önállótlansága, az oké, ha valakinek segíteni kell bizonyos helyzetekben, de ez kb. mindent csak úgy tud elintézni, ha valamelyik barátja/barátnője végig a kezét fogja közben. Kérdés, hogy miért akart ő hőbörögve új életet kezdeni egy másik városban, ha alkalmatlan erre. Sorozatosan képes elkövetni ugyanazokat a hibákat, majd utána ugyanúgy angstel rajtuk. Ő az a fajta karakter, akire nem mondanád egyből, hogy: "Fú, ez de idegesít!", sőt, még talán vicces is az első 1-2 fejezetben/kötetben, de ahogy halad előre a történet, és komolyodnak a helyzetek, az ember legalább minimális karakterfejlődést elvárna tőle, de kb. egy 10 éves agya egy 20 éves testében, és ez végig megmarad nála. Először még azt gondoltam, hogy a rocker Nana lesz a durvább, keményebb, kiállhatatlanabb, de most már sokkal inkább vele szimpatizálok, mint ezzel a bőgőmasinával, mert neki is vannak gondjai, de kritikus helyzetekben azért képes a sarkára állni, vagy legalábbis csinálni valamit. Komatsu hülyéskedése ellenben odáig vezet, hogy végül a saját életét is jól elcseszi. Ahogy az egyik animés blogon jól összefoglalták: "Komatsu Nana alias Hachiko a kezdetben barátságos tokiói munkavállalóból fokozatosan egy erőtlen, vagyon- és komfortorientált szajhává süllyed, aki hol sajnáltatja magát, hol pedig az etikai normák mögé rejti önzését." 'Nuff said. (Ja tényleg, azt nem is mondtam, hogy önző is, ergo ha valami gondja van, akkor szerinte köteles a fél világ az ő problémájának megoldásán dolgozni, függetlenül attól, hogy másnak is lenne saját élete.) A manga egyik legnagyobb vonzereje, hogy reálisak a helyzetek/karakterek (legalábbis eddig, ahol én járok benne), és sajnos ebbe az is beletartozik, hogy kellett egy ilyen "hülyeséget hülyeségre halmozok" szereplő is, mert valóban nem teljesen életidegen a jelleme, de attól még az ember hosszútávon megőrül tőle. Az első kötetnél még nem is értettem, miért van a csajnak egy kisebb "hater tábora", mostanra viszont én is beálltam közéjük. (Amúgy aki szintén olvasta/nézte, nyugodtan hozzászólhat, kíváncsi vagyok, hogy másoknak is így jött-e le ez az egész.)