Shitty Guardian Sailor Moon KRISTÁLY
Miután sikerült annyi kiszivárogtatott képet és felvételt látnom a Sailor Moon Eternalból, hogy instant SM-vibe-om lett, úgy döntöttem engedek a Stockholm-szindrómának és revaccsolom a fűnek-fának elhordott reboot-sorozatot... Bár ne tettem volna.
Szó se róla, a Sailor Moon mindig is szenvedett a saját nyavalyáitól (beteges önismétlés, a logika hiánya, botegyszerű és mégis bugyuta, stb), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Toei eleve nem ezt akarta anno a 90-es években megcsinálni, hanem a Codename Sailor V-t és már tárgyaltak is volna a Kodanshával a dologról, amikor a mangakába belenyilalt, hogy tud ő annál jobbat is, így a mára kultstátusznak örvendő SM anime párhuzamosan készült a mangával 5 éven keresztül. Ennek meg is lett a böjtje, mert a 90-es anime gyakorlatilag egy hősparódia-szerű villodzó izévé tette azt a sztorit, amit Takeuchi Naoko akart megvalósítani. Az ő konverziója az Endymiont sokkal érzékletesebben kívánta újragondolni, amiben bőven megfért volna a görög tragédiára jellemző melankólia és ennek a saját korába illesztése több volt, mint ígéretes, DE! egyenlőre ezt a poént nem lövöm le, majd a megfelelő időben... ;)
Szóval a 90-es anime műfajt teremtett, a világ szinte minden kislányát az ujja köré csavarta, minek hatása - hasonlóan a Dragon Ballhoz - máig nem tompult a lelkes fanoknak hála. Kár, hogy a Toei nem bánt vele kegyesebben, mint izomcula sorstársával...
Nade miért is fejtettem ki ezeket? Azért, mert ezt a komoly örökséget ahelyett, hogy a Toei méltó módon kezelte volna, a munkát fakezű barmoknak adta ki és mindennek tetejébe magasról telibekulázta.
Hiába rángatták vissza a címszereplő eljátszáshoz Kotono Mitsuishit, sokunk hallásának kárára csak küszködik Tsukino Usagi megformálásával. A grafika látványosan rossz (nemhiába készültek a premier után epés montázsok a mellérajzolásokból), a CG-vel "kidolgozott" átváltozások méginkább, a jelenetek gané módon vannak egymásra hajigálva, ami kapásból kinyírja a hangulatot és emellett a zene is pocsék. Viszont nemcsak a külsőségek miatt lett a végeredmény tragikusan sz@r.
A probléma sajnos kétélű:
- Egyrészt hiába kerültek a fontosabb pozíciókba olyanok, akik már dolgoztak Mahou Shoujo animén, a Pretty Cure sajna túl dedós ahhoz, hogy igazodási alapja legyen egy olyan komolykodó szériának, mint amilyen ez a Sailor Monn szeretne lenni.
Sajna az áthallás a PC ismerete nélkül is kitűnik, ami több mint kellemetlen...
-
Másrészt (hangozzék bármily' kegyetlenül) a Sailor Moon mangája rossz alapanyag, amihez rosszul is nyúltak, ugyanis:
1. Vallom, hogy egy adaptáció nem attól lesz kiváló, hogy szorgos kisdiákként másolja az eredeti alkotást, hanem attól, hogy képes szelektálni azon elemei között, ami filmre/sorozatra vihető és ami nem. Sajnos ez a szelekció nemhogy nem történt meg, hanem "egy-mangafejezet-egy-epizód" alapon kopipésztelve lett. Az sem segít rajta, hogy ezúttal a settinget a jelenkorba (értsd cirka 2014-re) lőtték be, mert a médiumok jelentősége, a VHS CD-re cserélése és a játéktermi jelenetek mai fejjel hülyén hatnak.
2. Bár a Sailor Moon mangája nem időzik sokat szükségtelen cselekményeken, az áramvonalasítása ellenére (vélhetően a 90-es anime filleres mivolta miatt) módszeresen lespórolja a karakterfejlődést és -interakciót. Ez főleg azért aggályos, mert szinte csak Usagi szempontjából igyekszik drámát építeni, így nincs, ami ellensúlyozná érzelmi kilengéseit. Ez és a következő pont ahhoz vezet, hogy főhősnőnk egy hisztipicsának látszódik, így nem leszünk képesek azonosulni se vele, se mással.
3. Az áramvonalas történetvezetés másik átka, hogy időtartamát tekintve erőst hullámzó lett a produktum. Van, amikor egy fejezetben/epizódban több nap is lejátszódik, máskor egy csata pár perces szeletét kapjuk meg. Az évadzáró csaták fájdalmasan hosszúak, így azok dramaturgiai súlya elvész... Apropó, dramaturgia...
4. Dramaturgiáját tekintve is hullámzik. Szeretne vicceskedni néha, hogy a későbbi drámát mérsékelni tudja, de ez az összképet csak tovább rombolja. Szeretné nagy hatalmúnak és erősnek láttatni a karaktereinket, de olyan brutális túlzásokba esik, aminek nyomán nemhogy elhinni nem tudom azt, ami történik, de a nemlétező storiboard miatt mégcsak értékelhető akciójelenet sem születik. A drámainak ható elemek ezek mellé rakva vérgagyin mutat, így nehezen tudja az ember eldönteni, hogy most egy zsánerparódiát vagy egy melodrámát követ nyomon.
Szóval igen, a Sailor Moon Crystal véragyi lett, amit a Toei szépen közszemlére is tett 2014-ben a háztáji Youtube-on, a NicoNicón, tízféle felirattal.
Ezek után nem csoda, hogy új rendezőt és karakterdesignert foglalkoztattak a harmadik évadra és inkább TV-s premiert kapott a cucc. Csak sajna a rossz alapanyagot már nem váltotta meg. Hiába igyekeztek külsőségeiben szebbé tenni és hellyel-közzel visszanyúlni a 90-es szériához, az alapanyag továbbra is sz@r, a sztori érdektelen és semmitmondó. Nem csoda, hogy az utolsó két arc-ot kétrészes filmként dolgozták fel Sailor Moon Eternal címmel. Mivel ezek a filmek viszonylag frissek és kanyarba sincsenek jelenleg egy BD-megjelenéshez, azokról nem tudok nyilatkozni.
A szívem vérzik ezért a rebootért. Bőven megvolt benne a potenciál ahhoz, hogy a műfaj-teremtőből egy reformert csináljanak. Ehhez az alapanyag mélyreható átgyúrmázására lett volna szükség, de enélkül csak egy intő példa lett arra, hogyan NE rebootolj egy sorozatot.
Ettől függetlenül szeretném megadni az esélyt a Sailor Moon Eternalnak. Igaz, a szériát már semmiképpen sem váltja meg, de az eddig látott részleteket tekintve még lehet belőle egy korrekt alkotás. Csak nem szabad a lécet hozzá feltornázni. Nem, akkor se, ha a 90-es széria karakterdesignerét rángatták el ehhez és a Sailor Moon Crystal harmadik évadának rendezője bábáskodik felette.