Tegnap volt életem első japánórája - sikerült felkapnom a japán kezdő kurzust az egyetemen, majd meglátjuk, mit tanulunk fél év alatt (többnyire írni).
Egyébként a tanár igazi japán.
Óra előtt nagyon izgultam, mert tudtam, hogy angolul fogják tartani az órát, aztán fogalmam sincs, hogy fogom én megérteni (kopik az angolom, nah) - felesleges volt. Mondjuk úgy, hogy nem családtam a japánok angol tudásában, szegény sensei is alig-alig beszéli az angolt, de magyaráz kézzel-lábbal, meg van mellette egy tolmács is - igaz, az is angolból tolmásol (ha jól hallottam), de gondolom van már egy kis gyakorlata, és megérti, amit a tanárnő mond, vagy tudja, hogy mit akar mondani. ^^ De amúgy nagyon kedves a tanár, azt se bánom, ha hétfőn első órában van az óra, jó így indítani a hetet.
Jaj, meg tanultunk valami édi gyerekdalt (Kaeru no Uta - ha valakinek mond valamit), olyan ari volt a tanár, amikor elénekelte nekünk. :')
Ezen kívül túl sokat még nem tanultam, mert ami elhangzott órán, az számomra nem volt új dolog... De majd.