Aoi Anime | Anime ismertetők

Anime: Steins;Gate

Steins;Gate © 5pb. / Nitroplus • White Fox

Steins;Gate (TV, 2011)

シュタインズ・ゲート

Hossz: 24 rész
Műfaj: dráma, sci-fi, thriller, visual novel

Rendezte: Hamasaki Hiroshi, Satou Takuya
Eredeti mű: 5pb., Nitroplus
Írta: Hanada Jukki
Karakter dizájn: Sakai Kyuta, huke
Zene: Abo Takeshi
Stúdió: White Fox

Hivatkozások: ANN, AniDB

Értékelések: (4 szavazat, átlag: 9.00, #53) részletek
Ismertető    További információk    Hasonló műfajú animék    Hozzászólások    
2011 alighanem az egyik legmeghatározóbb újvonalas éra és egyben állomás lehetett az anime-rajongók számára, gyakorlatilag úgy lepték el a lelkes(nek vélt) nézőt a jobbnál jobb címek, mint nyáron a szúnyogok. 12 epizódon keresztül szurkolhattunk például Homurának, eufórikus állapotban adtuk körbe az almát a Mawaru Penguindrum tolmácsolásában, olvadoztunk az Usagi Dropon, a szintén aranyos (hehe) serlegért battle royale-t vívtunk a Fate Zeróban és nem utolsósorban időben utaztunk a Steins;Gate flúgos gárdája közreműködésével. Ez utóbbi cím felér egy jótékonyabb esettanulmánnyal is, avagy hogyan robbant fel az internet, mikor kijött az éppen aktuális heti epizód.
Az eredetileg Visual Novel gyökerekkel rendelkező darab egy lényegesen nagyobb franchise-tölgy egyik vastagabb ága, az animáció és adaptálás kettőse fölött pedig a híres-hírhedt White Fox stúdió bábáskodott. A Fehér Rókáról amúgy sem árt tudni, hogy egy rendkívül lelkes és odaadó fiatal stúdióként robbantak be a köztudatba, az éppen adaptált forráshoz szívvel-lélekkel nyúltak, ami a mai érában kimondottan nagy szó. A többi a Jormungand nevű stratégiai ponttól kezdve már történelem (a sötétebb és elkorcsosultabb fajtából), ami az ismertető adekvát szempontja, az a napos kezdetek, és hála a jó égnek a Steins;Gate még ebben a korszakban tudott a Visual Novel arculata mellett animeként is megjelenni, sokak nagy örömére.

Japán, Tokió, Akihabara, 2010 nyara. Helyileg és időben itt veszi kezdetét Okabe Rintarou nem mindennapi érzelmi hullámvasútja, amihez már az első másodperctől kezdve jegye van, épp csak emberünk mit sem sejt még erről. A megjelenésében is kissé szokatlan fickó az önjelölt flúgosság szótári definíciója, az Őrült Tudós™ szerepkör élete mindennapos rutinja, ádáz ellensége pedig a fiktív Szervezet nevű szervezet, akik a háttérben a szálakat irányítják. Egy műszaki szaküzlet (minek tulajdonosa a katódsugárcsöves monitorok halhatatlanságát hirdető Mr. Braun) második emeletén saját labort is működtet, bár a hobbikuckó elnevezés talán helytállóbb megnevezés. Agymenéseihez asszisztál továbbá állandó bal és jobb keze, a nőből készült gyerekkori barát Shiina Mayu‍ri, illetve a hackerként és ügyeletes otakuként funkcionáló (plusz némi felesleggel küzdő) Hashida Itaru. Hármuk eltökélt célja a világ MEGREFORMÁLÁSA (hogy érezze mindenki a nagyzolást), amit a Future Gadget névre keresztelt és sorszámozott szerkentyűk segítségével hivatottak elérni. Ezek persze mind-mind használhatatlan kacatok, egyet kivéve, ami nem csak az addigi életüket változtatja meg és forgatja fel alapjaiban, hanem vele még olyasmibe is beletenyerelnek, amibe nagyon nem lett volna szabad.

Telefon-mikróról (név nem végleges) ugyanis kiderül, egy időgép, ezzel pedig el is érkeztünk a tényleges expozícióhoz: A Steins;Gate – témáját tekintve – egy időutazós dráma, méghozzá a konszolidáltabb fajtából. Az, hogy mi is kerekedik ki végül Okabéék felfedezéséből, az sokáig csak tapogatózás szintjén van jelen, ugyanakkor egyre több és több esemény veszi kezdetét a környezetében. A 18 éves főszereplőt amúgy mindig is foglalkoztatta az időben történő utazás gondolata, ezért is látogat el a helyi rádióépületben tartott egyik konferencia-előadásra, ahol aztán sor sort, esemény eseményt követ. Többek közt itt fut össze „először” az anime másik kulcsfigurájával, a tudós hölgyeménnyel, a vele egykorú Makise Kurisuval, aki mintha ismerné őt korábbról. A közös kaland nem tart sokáig, Okabe kicsivel ezután már vérben fürödve talál rá a lányra, az eseményeket azonban feldolgozni sincs ideje - alig, hogy értesítette hacker jobb kezét a látottakról, máris újra a rádióépület előtt találja magát, minek tetejét immár egy rejtélyes műhold díszíti, a cseresznye a tortán pedig Kurisu ismételt felbukkanása, aki ugyan meghalt, de mostanra már jobban van. Okabe vadul tapogat tehát a sötétben, a néző fejében ugyancsak teljes a képzavar, az azonban könnyen kitalálható, hogy mindezen eseményláncolat egyetlen dologhoz vezethető vissza: a megalkotott időgéphez.

A premissza nem tétlenkedik, a maga zavarosságában egyből bedob a mélyvízbe, miközben egy életre szóló animés élményre invitálja a vele barátkozni próbáló potenciális nézőjelöltet. A Steins;Gate szempontjából az egyik legismertebb alapvetés a sorozat kétfelé vágása, ami elméletiekben és gyakorlatilag is egy működőképes megközelítés, már csak azért is, mert a kritikai pallos számos esetben sújt le az első etap visszafogottabb tempójára. Az ugyan kétségtelen, hogy a második fele egy észrevehetően vadabb és hurkokban jóval gazdagabb menet (ha már az elején bátorkodtam ezzel a hullámvasút-analógiával élni, akkor legyünk fairek és vigyük ezt tovább), de személy szerint az „emelkedő” érdemeit sem söpörném a szőnyeg alá. A Steins;Gate a markánsabb történetek mintájára bevezet, felvezet, szabályokat mond ki és szilárdít meg, közelebb hoz a karakterekhez, az időgép struktúráját is jobban megismerjük, ahogy a felfedezés és kísérletezgetés is mind-mind időigényesebb mozzanatok. Ez utóbbi azért is érdekes, mert bár az avatottak több esetben is a homlokukhoz csapnak majd egy-egy tudományosabb(nak tűnő) magyarázat után, ellenben a saját maga által lefektetett szabály- és eszközkészlete nagyon is helytálló, ahogy az időutazásra vonatkozó valós elméletek egy kisebb szelete is előkerül, bár igaz, közel sem olyan részletekbe menően, mint a forrás Visual Novel esetében. Apróbb kellemetlenség a gépezet fogaskerekei közt, ugyanakkor lerázható, hibahatáron belül eső szegmens, az anime rendeltetése ugyanis nem egy doktori értekezés vizuális prezentálása az időutazás lehetőségéről – ez sokkal inkább csak hajtóanyag, ami a nagyobb összkép mankója. A Steins;Gate-nek nem célja továbbá az „időutazás-veteményes” magvas gondolatokkal történő beszórása és a nagyobb/mélyebb mondanivalók elültetése sem. Nyomokban ugyan előkerül a „Szabad-e ezt?” morális gondolatsor, ahogy az időutazással járó kockázati tényező és mentális tortúra is erősen jelen van, de ami igazán fontos az anime szempontjából, az az, hogyan képes egy gondosan megírt, jól előadott, paradoxonoktól többnyire mentes és a saját műfaján + témáján belül egyedi történetet felvázolni. Itt, ezen a ponton kezdődik a dicshimnusz. Unikálissága több ponton is tetten érhető, legyen éppen szó a kivételesen nem csak egyetlen időutazási mechanizmust előtérbe helyező szettingről, az eltérő műfaji elemek harmonikus elegyítéséről (a humora mondjuk erősen hit or miss, ami nagyban rányomhatja sokaknál a bélyeget a sorozat első felére), a sztereotipnak induló, de ezen kliséket szépen és fokozatosan leszóró, a sztoriba kiválóan beintegrált karaktereiről, a hangzatos dialógusokról és interakciókról, illetve a magas minőségű rendezésbeli bravúrjairól. Lényeg a lényeg, hogy amit felmarkolt, azt maximálisan hozza is.

Essen végül szó az anime technikai arculatról, ahol az első lényeges dolog, ami feltűnik majd, az a grafika. A karakterdesignok a Visual Novelhez képest jóvalta visszafogottabbak és egyszerűbbek, ami most nem a csúnya köntörfalazott szinonimája akaródzik lenni, de azért a különbség magáért beszél, ahogy az animáció sincs mindig épp a helyzet magaslatán. Vizuális fronton tehát van mit kifogásolni, ellenben az audiális szegmens betonbiztos védelemmel bír. Mindezt a fülbemászó OP és ED, valamint a közben felcsendülő muzsikák együttessen mondatják velem, amit a seiyuuk teljesítménye koronáz meg igazán. A Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu és a Tatami Galaxy után talán ebben az animében tapasztaltam a legjobb és legsokoldalúbb seiyuu-játékot, aki pedig elsőre felismeri Seki Tomokazut Daru szerepében, az minden bizonnyal kamuzik.

Száz szónak is egy a vége, a Steins;Gate az a sorozat, ami kezdő, haladó és veterán animéseknek egyaránt kiváló választás, egy velőtrázóan profin összerakott, könnyen idézhető és nehezen felejthető darab.
Írta: Libamáj
Libamáj értékelése: 10 (mestermű)
2017.02.19. 10:15
1179 olvasás
Ismertető értékelése:
4.50 (kiváló), 2 szavazat
Az értékeléshez jelentkezz be.

Hozzászólások:
Hozzászólás írásához jelentkezz be.