Aoi Anime | Anime ismertetők

Anime: Marginal #4 Kiss Kara Tsukuru Big Bang

Marginal #4 Kiss Kara Tsukuru Big Bang © Rejet • J.C.Staff

Marginal #4 Kiss Kara Tsukuru Big Bang (TV, 2017)

MARGINAL #4 KISSから創造るBig Bang
MARGINAL #4 The Animation

Hossz: 12 rész
Műfaj: hétköznapi, iskolai élet, zene, kawaii

Rendezte: Suzuki Kentarou
Eredeti mű: Rejet
Írta: Yokotani Masahiro
Karakter dizájn: Itou Youko
Zene: Asuka Sakai
Stúdió: J.C.Staff

Hivatkozások: ANN, AniDB

Értékelések:
Nincs elég szavazat.
Ismertető    További információk    Hasonló műfajú animék    Hozzászólások    
Az idol előadók és csapatok egyáltalán nem újkeletűek, elég csak arra gondolni, hogy Johnny Kitagawa 1968-ban alapította a Johnny & Associates nevű produkciós ügynökségét. Azóta számolatlanul gyártja az újabbnál újabb fiúcsapatokat, melyeket mindig az aktuális trendeknek megfelelően sikerre vitt. Azóta más ügynökségek is megalkották a maguk csapatát, és akár saját magunk is kipróbálhatjuk, milyen lehet egy idol csapat tagjának lenni, hiszen videojátékban is játszhatunk idolosdit, és anime formájában pedig végigkövethetjük a fiktív csapatok mindennapjait. Ezen játék és anime főhősei nem ritkán a japán zenei iparban is jelen vannak, és úgy adják ki a különböző kislemezeket, albumokat, mintha valóban léteznének.

Ilyen próbálkozás a MARGINAL#4 is, mely 2013-ban debütált. Azóta több játék is jelent meg a nevük alatt, a dalok nagy része kislemezen is hallgatható, és a 2017-es téli szezonra az animeadaptáció is elkészült. Aki látott akár a THE IDOLM@STER, akár a Love Live! projektből animét, azok csalódni fognak, a MARGINAL#4: KISS Kara Tsukuru Big Bang stílusában alapvetően gyengébb alkotás. Konkrét története nincs. A Pythagoras Productions álmodta meg a fiúcsapatot, melynek célja, hogy csókjuk a galaxis legvégéig eljusson. Az első részben debütálnak, óriási üdvrivalgás a koncerten, majd utána interjú. Aztán ugyan lesznek utalások arra, hogy egy fiúcsapattal van dolgunk, de inkább olyan érzésünk támadhat, mintha négy jóbarát történetét néznénk. A történetek epizodikusak, minden egyes részben más történetet láthatunk, ezeket egyvalami köti össze: Végtelenül bugyuták és komolytalanok. Aztán, hogy ezeket bájosnak látjuk-e, az azt gondolom, hogy elsősorban attól függ, hogy magunkban milyennek ítéljük meg a fiúkat. Aki szimpatikusnak látja őket, az minden bizonnyal aranyosnak fogja tartani a kis történeteket, de akit idegesít ez a fajta "cukiság", és a fiúk már-már lányos jelleme, azok hamar dobni fogják az animét. Már csak azért is, mert nincs közöttük jellemben kifejezetten nagy különbség. Az ikrek: Nomura R és Nomura L talán a leglányosabbak külsőre, Nomura R esetében a hangja ezt külön kiemeli, hiszen a seiyuuja, Suzuki Yuuto híres vékony és magas hangjáról. Aztán ott van még Aiba Rui, aki már valamivel fiúsabban néz ki, viszont szinkronhangjának, Takahashi Naozuminak hangtartománya szintén magasan fekszik. A negyedik tag Kirihara Atom a többi háromhoz képest maga a megtestesült férfierő, ehhez jön még az is, hogy a ő legvehemensebb, nevéhez képest indulatai atomként robbannak. Ezen négy fiú történéseit követhetjük végig.

Nagyjából az anime közepétől feltűnik egy másik banda, az Unicorn Jr. Nevű trió. Akik inkább barátai hősünknek, a versengés, rivalizálás csak nyomokban látható. Sokkal inkább segítik egymást, együtt alakítják a történéseket. Külsőre és jellemben nagyon hasonlítanak a főszereplő fiúbandához, az egyik tag Nakama Temura hosszabb hajával és hajpántjával nem is próbálja titkolni lányos külsejét. Már inkább azt az érzetet kelti, mintha rosszul érezné magát férfi testében.

A lényeg nagyjából ennyi. Tényleg azt gondolom, hogy ezt az animét csak az fogja végignézni, akinek szimpatikusak a fiúk, esetleg valamelyik seiyuu-t kedveli. Én személy szerint Suzuki Yuuto miatt kezdtem el nézni, akinek szóló énekesi repertoárjában csupán egy kislemez szerepel (Garden of Eden), de az annyira erősre sikeredett, hogy azzal egy életre megjegyeztette magát. De mivel a kislemez nem volt sikeres, ezért az énekesi pályafutása feledésbe merült, és inkább Dorama CD-ken hallatta hangját. Ezek nagyobb hányada Shounen Ai doramák voltak. Az első nagyobb sikere, a MARGINAL#4 projekt. Takahashi Naozumi a Muteki Kanban Musume endingjének sajátságos hangulatával és a BLACK BLOOD BROTHERS igencsak lendületes, már-már szenvedélyes openingjével alkotott maradandót. Ő már sokkal komolyabb énekesi karriert futott be, hiszen idén immár a 12. stúdióalbumát jelentette meg. Nomura L seiyuu-ja, KENN elsősorban shounen animékben hallható (például Yu-Gi-Oh! GX), énekesként a Druaga no Tou: The Aegis of Uruk endingjével debütált. Masuda Toshiki a negyedik szinkronszínész, ő elsősorban a Yu-Gi-Oh! Zexal-ban alakított maradandót, de játszott a Tennis no Ouji-sama (Prince of Tennis) musicaljében is. Érdekesség még, hogy Masuda Toshiki-nak és KENN-nek nem ez az első idol animés munkája, előtte a Tsukiuta. animében hallatták a hangjukat.

Az anime openingje egyáltalán nem mondható maradandó alkotásnak, érdekesség viszont, hogy minden egyes epizódnak más és más endingje van. Ennek előadója legtöbbször az a szereplő, mely az adott részben a főszerepet kapta. Nemcsak az opening, de minden egyes ending megjelent párosával külön kislemezen. Az anime egyik legnagyobb hibája, hogy hihetetlenül banális az egész, és pont ettől válik hiteltelenné, mert nem ad valós képet egy idol csapat életéről. Aki jobban beleásta magát magát a japán könnyűzenei életbe, az tudhatja, hogy egy-egy előadó vagy csapat mekkora árat fizet a népszerűségért. Azért, hogy akár milliós nagyságrendben adják ki a dalaikat kislemezen és albumon, és hogy az Oricon chart 1. helyét elérjék. Ennek nyoma sincs, ehelyett egy érzelmileg 10 éves kor körüli gyerekek érdektelen történetét követhetjük nyomon.
Írta: supermario4ever
supermario4ever értékelése: 4 (gyenge)
2017.05.28. 10:34
866 olvasás
Ismertető értékelése:
5.00 (kiváló), 1 szavazat
Az értékeléshez jelentkezz be.

Hozzászólások:
Hozzászólás írásához jelentkezz be.