Főhősünk Sena Izumi egy 18 éves egyetemista, álma, hogy
mangaka legyen. Teljesen átlagos
otaku lenne, családja azonban a szórakoztatóiparban dolgozik. Apja musical színész, és saját vállalata van, anyja híres modell és színésznő, bátyja pedig ismert idol. Szívesen vennék, ha Izumi is csatlakozna a családi bizniszbe, de a fiú hallani sem akar erről. Pedig apja titkára, Rei, aki talán a legtöbbet törődik a kis
otakuval, nem győzi összetörni Izumi
mangaka álmait. Elvégre a srác eléggé tehetségtelen a rajzolásban, amivel Reien kívül más nem igazán szembesíti.
Izuminak végül mégis ki kell lépnie a komfortzónájából. Ugyanis tíz évvel ezelőtt szerepelt szüleivel egy reklámfilmben, ahol egy cuki kislányt alakított. A cég pedig az évforduló alkalmából most kitalálta, hogy újraforgatná a reklám 10 évvel későbbi változatát. És itt jön képbe a másik főhős, a felkapott színész idol, Ichijou Ryouma, aki anno a másik gyerekszereplőt, Izumi párját alakította. Ryouma csak úgy vállalja el a szerepet, ha marad a régi stáb, és most is ugyanaz az aranyos lány lesz a párja (titkon reménykedik is egy újdonsült vonzalomban, mivel gyerekként nagyon tetszett neki a lány, így kíváncsi, most milyen lehet). Izumi persze nemet mond, egyrészt a múltbéli szereplés sem hagyott benne túl kellemes emlékeket, másrészt nem akarja leleplezni, hogy az akkori lány valójában a híres Sena szülők kisebbik fia. Bátyja, Shougo azonban képes őt lefizetni egy limitált kiadású Lalalulu mahou shoujo fancuccal (Izumi kedvenc karakterével), így végül mindenki örömére lánynak öltözik és segít a családi reklámban. Ruhája és sminkje mellett feminin vonásainak is köszönheti újdonsült sikerét… Ryouma már-már 10 éve a lány iránt szűnni nem akaró szerelmet is vallana neki, Izumi viszont ezt már végképp nem hagyhatja, és fiúként áll elő.
Ettől kezdve tanúi lehetünk, miként próbálja feldolgozni Ryouma, hogy vágyai egy fiú iránt is változatlanok maradnak (sőt…), valamint, hogy Izumi miként próbál akár Ryoumának, akár a showbusinessnek ellenállni (egyre kevesebb sikerrel…).
Alakuló barátságukat és vonzalmukat minimális családi momentek (főként Rei és Shougo révén), valamint Izumi
otaku barátai és közege színesítik. Aminek a főszereplők talán a legtöbbet köszönhetik, az egy
mangaka pályázat, melyre Izumi nagy erőkkel készül, Ryouma pedig szívesen segít neki…
Mindezt követhetjük elképesztően vidám és lökött 10+1 OVA részben, szerencsére csak minimális drámával, sok
otakusággal, szórakoztatóiparbéli témákkal, problémákkal és kellően édes
BL momentekkel karöltve. Lalalulu karakterének köszönhetően az egészhez mahou shoujo paródia és szimbolika is társul, tükrözve Izumi vívódásait, érzéseit.
A remek hangulatot színes,
BL-hez képest szépen kivitelezett látvány, kellemes zenék és kiváló
seiyuuk biztosítják.
Annak ellenére, hogy a Love Stage viszonylag tucat
BL sorozat, a limonádé könnyedségével és az
otaku/idol poénjaival remek, már-már műfajában egyedi szórakozást nyújt.
Hátrányai a tipikus sablonok, mint pl. kezdetben Ryouma átgondolatlan nyomulása és Izumi ellenkezése, a seme-uke felállás, továbbá a mangához képest cenzúrázott ábrázolási mód, a mellékszereplők hanyagolása, és hogy nem viszi teljesen végig a történetet.
Előnyei ezzel szemben a könnyed humor, a szimpatikus, kedvelhető karakterek, az események viszonylag gördülékeny, pozitív és hangulatos alakulása (külön fontos itt a záró OVA epizód, amivel sokkal teljesebb az élmény).
Ami engem eleinte kicsit zavart, az Daigo játéka, ahogy Shougót alakította. Érződött, hogy nem
seiyuu és, hogy nagyon rájátszik. A karakterével kapcsolatban pedig azt is sajnáltam, hogy nem vállaltak be több jelenetet Shougo és Rei között, az a néhány utalás is lehetett volna hangsúlyosabb/bátrabb. Plusz a bátyó túlságosan védi Izumit, néha zavaróan túltolja a testvéri szeretetét (ebből a
BL kliséből is lehetett volna kevesebb), bár a mókához hozzájárul a Ryoumával való idol “rivalizálása” és nézeteltérései.
Izumi és Ryouma kapcsolatának alakulása viszont tetszett, csak lehetett volna kevésbé sztereotipikus is. Sokaknak a Lalalulu jelenetek túlhúzottak vagy zavaróak lehetnek, szerintem mókásra sikerültek.
És bár a sorozat rövid, kellemes kikapcsolódásnak teljesen megfelelő hosszúságú, a lezárással pedig az OVA-val együtt igazán hiányérzetünk sem lesz.
Eddig számomra a
BL sorozatok közül ez lett a legszórakoztatóbb, legkönnyedebb és talán a legszebb kivitelezésű cím. Így mindenkinek ajánlom, aki ismerkedne a műfajjal vagy kedveli, és esetleg ezt még nem látta… Ha pedig többet is szeretnétek kapni a fiúkból, akkor irány a manga!
Pár szót a mangáról:
Eiki Eiki író és Tsuda Mikiyo rajzoló 2010 és 2016 között alkotta Izumiék történetét, amely összesen hét kötetet élt meg. Az anime majdnem a feléig, a 3. kötet végéig dolgozza fel a történetet, így akár még folytatás is érkezhetne, de sajnos erről nincs hír. Hiányérzetünk viszont nem igazán lesz, az anime eljut addig a pontig, amikor már elégedettek lehetünk. A manga persze sokkal részletesebb, merészebb, lényegesen több és látványosabb szexualitást tartalmaz.
A szerzők 2011 óta publikálnak egy
light novelt is Back Stage címen, ami Shougo és Rei románcát mutatja be (sajnos az animében csak nagyon kevés utalást kapunk hozzájuk).
Ismertető