A történet főszereplője a 17 éves gimnazista Naito Suzu aki a távoli Kochi prefektúrában él, apukájával és három lábú kutyájukkal. Kis korában elvesztette édesanyját és onnantól kezdve elvesztette kedvét, hogy énekeljen úgy ahogyan azt régen anyukájával tette.
Hosszú esztendők óta csendes és befelé forduló világot alakított ki magának. Kapcsolta édesapjával folyamatosan elhidegült, aki bár közeledne szeretne lányához ő mindig bezárja szívét előtte. Ebből a depressziós helyzetéből az zökkenti ki, hogy egy baráti ajánlásnak köszönhetően elfogadja az „U” metuniverzumba szóló meghívott.
Ebben az 5 milliárd fős futurisztikus virtuális valóságban Suzu új külsőt kap: ő lesz Belle a szeplős énekes díva. Kinézetének és angyalian szép hangjának köszönhetően egyhamar a kibertér ünnepelt pop ikonjává válik. Egy koncertje során azonban váratlan vendég zavarja meg az előadását: a titokzatos Szörnyeteg, akit az összes U felhasználó fél és utál. Belle-t azonban magával ragadja az idegen és találkozni akar vele, hogy megtudja miért ilyen agresszív a viselkedése.
A film innentől kezdve folyamatosan ugrál a két világ közt vizuálisan elválasztva. A mi valóságunk 2D-s animációban készült el. A helyszín pedig egy nyugodt kis város. A Niyodo folyón átszelő híd, a buszállomás stb. ezek mind valós helyszínek.
Ezzel szemben az U egy 3DCG technológiával megálmodott tér. A filmekben megszokott szürkés - feketés internet helyett itt egy vibráló, meleg színekkel megtöltött terek találhatók gigászi épületekkel, csillogó világfővárosa lenne az internetnek. Lakóinak pedig olyan színes a megjelenésük mintha Alice Csodaországból törtek volna elő. Így ezeket együtt véve lesz a Belle egy igazi vizuális lakoma.
A megkapó zene és látványvilág azonban sajnos nem tudd kitölteni egy 2 órás filmet. Hosoda büszke arra, hogy egyedül írja meg forgatókönyveit, talán itt most elfogyott a tudománya. A film egyszerre akar tinifilm és egzisztenciális tragédia lenni. A lírikus énekek és vadító akciójelenetek szakítanak meg. A film mohón bele harap sok mindenbe, de semmit sem eszik meg rendesen. A mozi végére pedig ott maradunk rengeteg elkezdett majd elengedett cselekményszállal és karakterrel. Ha gonosz akarnék lenni akkor azt mondanám a forgatókönyvet nem is ő hanem Shinkai Makoto készítette el.
Hosoda vallomása szerint ez volt az a film, amit mindig is elakart készíteni. Egyrészt a romantikát, az akciót és a feszültséget, másrészt a mélyebb témákat, például életet és halált is egy filmen belül tudta megmutatni. Mint felelevenítette amikor a Toei Animation-höz került, mint kezdő animátor nagyon leterhelte a hatalmas nyomás, ami ránehezedett. De ekkor látta Disney féle Szépség és a Szörnyeteg című filmet és annyi inspirációt kapott az alkotástól, hogy végül nem hagyott fel az animációval.
A direktor nem is titkolja, hogy az inspirációt a 18. századi európai mese a Szépség és a szörnyetegből merítette. Az sem titok, hogy az 1946-os Jean Cocteau féle film és 1991-es Disney, féle feldolgozás is hatott rá. Emlékezetes, hogy Belle és a Szörny táncát Hosoda gyakorlatilag átemelte a saját filmjébe. De mindegyikből hiányolta, hogy a női főszereplő kevésbé volt kidolgozva mint a Szörny.
A Belle kapcsán adott interjúiban Hosoda több alkalommal is kifejtette, hogy az animékben gyakran kezelik gyengének, valamint áldozatnak és hiperszexualizáltként a nőket, ami neki nem tetszik. Ezért ő nem csak pátoszosan fordul feléjük. A filmben nem a Szörny rabolja el Belle-t és hurcolja el kastélyába, hanem a díva önállóan hozza meg a döntést arról, hogy elmegy oda és keresi meg a Sárkányt.
Kilencedik filmjéhez a rendező impozáns nemzetközi csapatot tudott összerakni. Deklarált célja volt, hogy olyan animációs filmet készítsen, ami, amibe mind a három (japán, amerikai, európai) nagy rajzfilmkészítő régió megjelenik. Ahogyan fogalmazott: „Eljött az idő, hogy az animáció világa globálisan működjön, átlépve a határokat” Karakterdizájnernek Jin Kim-et tudta megnyerni, aki olyan kasszasikereken dolgozott, mint a Big Hero 6, a Zootopia, és a Frozen. Továbbá a Cartoon Saloon (Farkasok népe, Kells titka) ír animációs stúdióval dolgozott együtt. A brit építész és tervező Eric Wong felelt az U világ konceptuálisvilágáért.
De hazai piacról is igazolt Hosoda. Így Ike Nobutaka lett a művészeti igazgató, aki Kon Satoshi filmjelinél töltötte be ugyan ezt a pozíciót, jelenléte legjobban a film elei Million miles away című szám alatt érzékelhető. Jojo Anri szintén segítette a film elkészültét, aki a Summer Wars-nál és itt is digitális világot alkotta meg. A CGI munkálatokért szokás szerint Horibe Ryo felelt. Bizonyos háttérmunkákat pedig CoMix Wave Films-re bíztak. Belle ruháit Shinozaki Megumi virágkötőmester tervezte, az ékszereit pedig Morinaga Kunihiko alkotta meg.
A film fontos alkotó eleme a zene. Hosoda elakarta kerülni, hogy Suzu a klasszikus történetvonalon fusson, azaz egy vidéki lány kitörve környezetéből fülbemászó dalokkal meghódítsa a világot. Bár a zenék hangzásilag biztonsági játékra törekszenek, de kerülték az ismert slágerek felvonultatását.
Szinte az összes Hosoda filmben megfigyelhető, hogy a mozijait egy erős zenei aláfestéssel megtámogatott harcijelenet zárja le, amit – így vagy úgy – de kvázi az egész adott világ izgalommal figyel. Ez a fajta lezárás talán nem is meglepő, hiszen a rendező egyik kedvenc univerzuma a Gundam.
Hosoda első ízben az 1990-es évek végén foglalkozott az internettel amikor több Digimon alkotásnál (kiváltképp a Digimon Adventure: Our War Game movie) is részt vett, mint rendező. Majd jött a Summer wars 2009-ben és most a Belle. Bár a három világ nem alkot egységes univerzumot (ahogyan a Summer Wars-ban Oz a közösségi média felülete addig itt az U). De ahogyan a rendező fogalmazott ez egy internet evolúcióját bemutató film ciklus. Érezhető nála, hogy a közösségi média felület nem egy pittyegő zaj a mobilon vagy pár vicces emoji ahogyan mások ábrázolják ezt. Hosoda-nál megjelenik az internetes zaklatás épp úgy, mint az önjelölt moderátorok. De azt is bemutatja, hogy az internet segítségével megtalálhatjuk igaz hangunkat, meggyógyítsuk sebeinket és még új kapcsolatokra is lelhetünk.
A Summer Wars és a Belle között pedig felfedezhető a rendező változása. Míg a Nyári Háborúkban Natsuki az utolsó csatában még szebb ruhát kap, addig Suzu minden külcsíntől megválva elfogadva saját magát, csak az énekhangjával szólítja meg a felhasználok lelkét.
Hosoda Mamoru filmjével el akarta érni, hogy a fiatal generáció a jóra használja a netet, hiszen nekik a valóság és az internet valósága épp úgy az életük része. A fejlődést megállítani nem lehet, el kell fogadni üzeni az érettebb generációnak. De, hogy mire alkalmazza azt az már a mi felelősségünk.
Hozzászólások:
Végre megnéztem, és ment is a kedvencek közé. Érzelemdús, megható, olykor nagyon is drámai és komoly témákat felsorakoztató történettel van dolga a nézőnek. Teljesen megértem Suzu érzéseit, mert én is elvesztettem két éve anyukámat, így nagyon azonosulni tudtam az érzéseivel. Plusz ennyi idős koromban én is komoly önbizalomhiányban szenvedtem, nem mertem megmutatni másoknak, mit tudok, mire vagyok képes. Pedig akkoriban még internet sem volt. És igen, én sem jöttem ki olyan jól sosem apukámmal, de ez van.
A történet olyan komoly témákat érint, mint az önbizalomhiány, bullying (mert igen, amit Justinék csinálnak a Sárkánnyal, az egyértelműen bullying), egy családtag elvesztése, a gyász, valamint a gyermekbántalmazás és az ebből fakadó tehetetlen fájdalom. Mert vannak sebek, amik nem látszanak, amiket senki sem lát, de mégis ott vannak. És van, amelyik sosem múlik el.
A két karakterdesign szerintem nagyon szépen kiegészíti egymást, pont úgy jók, ahogy vannak. Így tényleg élesen elválnak a való világban és a U világában zajló események. A dalok gyönyörűek, nagyon jó munkát végeztek velük, Nakamura Kahonak varázslatos hangja van. De mindegyik seiyuu nagyon ott van, kitettek magukért. A Szépség és Szörnyeteg átirat nem zavart, nekem nagyon bejött a változtatások ellenére is. A látvány gyönyörű, a történet tele van érzelemmel, jellemfejlődéssel és kreativitással. A karakterek emberiek, az érzéseik, a problémáik nagyon is valósak és maiak. A végkifejlet ugyan picit kérdőjeles, de én kifejezetten örülök, hogy nincs minden a nézők szájába rágva. Nekem nagyon tetszett, hogy Suzu a végén felvállalta önmagát, volt hozzá bátorsága és ki mert állni önmagaként az emberek elé. Még akkor is, amikor tudta, hogy talán semmit sem ér az egész és minden követője elfordulhat tőle. De megtette, hogy segítsen egy számára fontos emberen, aki legalább akkora sebeket cipelt, mint ő. Pedig a mai világban felvállalni saját magad elég kockázatos. Legyen szó akár a virtuális, akár a való világról. A dal, amit énekelt megható volt, őszinte, szívhez szóló. Szóval, engem meggyőzött, pedig felnőtt vagyok, mégis roppant mód élveztem az egész filmet. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.
Hali!
Nagyon szep a kepi vilaga <3
Hozzászólás írásához jelentkezz be.
Ismertető