Anime: Howl no Ugoku Shiro

Sophie egyszerű fiatal lány, aki egy kis város kalaposüzletében dolgozik. Egy nap a városba érkezik Howl, a varázsló hatalmas mozgó kastélya, és ezen a napon Sophie élete örökre megváltozik. Egy véletlen folytán találkozik magával Howl-lal, majd kiderül, hogy nem csak a varázsló jelent meg a városban, hanem régi ellensége, a gonosz boszorkány is, aki Sophie-ra szörnyű átkot küld: öregasszonnyá változtatja a lányt.
Sophie ezért elhagyja a családját, és elindul, hogy megszabaduljon az átoktól. Szerencséjére ráakad Howl kastélyára, ami inkább egy furcsa összetákolt járműre hasonlít. Itt találkozik Calcifer-rel a tűzdémonnal, Markl-lel, Howl segédjével, és magával Howl-lal, a varázslóval. Sophie elhatározza, hogy velük marad, és felcsap takarítónőnek a különös kastélyba, abban a reményben, hogy itt sikerül megszabadulnia a boszorkány átkától. A külsőre öreg, de lélekben még mindig fiatal lánynak köszönhetően hamarosan családias lesz a légkör a kastélyban, a boldogságot azonban beárnyékolja a háború, melyet a város folytat, és Howl titka, melyre apránként fény derül.

Akinek volt szerencséje végignézni Miyazaki Hayao összes anime filmjét, annak valószínűleg feltűnt a váltás, ami az 1997-es Mononoke Hime (A vadon hercegnője) és a 2002-es, Oscar-díj nyertes Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro szellemországban) között történt. Chihiro története sokkal szimbolikusabb, elvontabb volt Miyazaki korábbi munkáinál, és legújabb filmje, a Hauru no ugoku shiro (A vándorló palota) ugyanezt a vonalat viszi tovább. Miyazaki a történethez Diana Wynne Jones angol írónő 1986-os, azonos című regényét vette alapul.

Miyazaki ezúttal talán még erőteljesebben épít a látványra, és az érzelmekre. Ősszefüggő, lineáris történet helyett a film inkább sok rövid jelenetből áll, melyekben a szereplők érzelmei sokkal fontosabb szerepet kapnak, mint a cselekedeteik.
A film elsődleges, központi eszköze a karakterek, melyek igen szokatlanok és egyediek. Már önmagában az is igen bátor döntés, hogy a főszereplő ezúttal nem aranyos kislány, hanem egy öregasszony, igaz, fiatal lélekkel. Mint később kiderül, ez a végletes ellentét a külső és belső között kulcsfontosságú eszköz a történetben, ahol a fiatal, jószívű varázsló lelke mélyén borzalmas szörny nyugodhat, vagy a gonosz boszorkány a felszín alatt lehet hogy csak egy szánalomra méltó, öreg, magányos néni.

Külső megjelenését tekintve a film igen kiemelkedő, a rajzok élénkek, tiszták és nagyon részletesek, az animáció pedig nagyon szép, folytonos. A történet egy 19. század végi - 20. század eleji európai környezetbe van helyezve, és Miyazaki korábbi filmjeiből számtalan elem visszaköszön.

A film igen szimbolikus, a jelenetről jelenetre ugrálás nagyon gyenge kohézióval, a szereplők közti viszonyok másodperc alatti megváltozása, a hihetetlenül fantáziadús jelenetek igen nagy képzelőerőt kívánnak meg a néző részéről.
Kisebb gyerekek számára nem biztos, hogy a film megfelelő választás. Egyrészt a film hosszúsága miatt, másrészt mert a történetben jó és a rossz nem választható el egyértelműen egymástól, a szereplők indítékai nem mindig világosak. Egyes jelenetek, szereplők pedig meglehetősen félelmetesek.
A mondanivaló ezúttal nem értelmezhető annyira egyszerűen, de mint sok korábbi Miyazaki-animében a háború, mint fő ellenség itt is megjelenik, és a film egyértelműen kihangsúlyozza a békés együttélés, a törődés, egymás megértésének fontosságát.

A Howl's Moving Castle-t elsősorban azoknak ajánlanám, akik kedvelik a fantáziadús, látványos meséket, és nem bánják, ha kidolgozott történet és reális jellemek helyett a látványon, és az érzelmeken van a hangsúly.