Az Egyéves Háború a Föderáció és a Zeon között hét éve ért véget, a Zeon és a Zabi család elbukott. A föderáció vezetői egy Föld központú rendszert alakítottak ki, ami a kolóniák érdekeit vajmi kevéssé veszi figyelembe. A Zeon megmaradt erejének felszámolására létrehozták a Titánok elit hadseregét, és az évek során azok uralmuk alá hajtották a kolóniákat. A Titánok elnyomása ellen a volt Zeon és az elnyomott föderációs polgárok megalakítják az AEUG (Anti-Earth Union Group) szervezetet, mely vezetői között többek között Quattro Bajeena álnéven Char Aznable található. Az Universal Century 0087-es évében a Green Noa 1 kolóniát három Rick Dias típusú mobile suit közelíti meg. A kolónia a Titánok egyik bázisa, mobile suit fejlesztések folynak, titokban már el is készült három egység a Gundam MKII-RX178 típusból. A Rick Dias egységek feladata információkat gyűjteni az új fegyverről, azonban a kolónia egyik fiatal lakosa, a 17 éves Camille Vidan a Titánok ellen lázadva megkaparint egy Gundamot, majd azzal megadásra késztet egy másikat is, és az AEUG csoporthoz csatlakozva így két mobile siutot zsákmányol. Hamar kiderül, hogy Camille egy Newtype, szinte azonnal tudja vezetni a Gundamot, érzékei majdnem olyan jók, mint Amuro Reié voltak, ezért az AEUG meg akarja győzni, csatlakozzon hozzájuk pilótaként az Argama cirkáló fedélzetén, Camille ezt elutasítja. Azonban, mikor a Titánok a szeme láttára végzik ki az anyját az ő árulásáért, személyes ügyévé válik a háború, és rövid időn belül az AEUG legerősebb mobile suitja a Camille által viselt Gundam lesz.
"Véres kezű Tomino" ismét lecsap, a Mobile Suit Zeta Gundam a valaha készült legnagyszerűbb és legsötétebb tónusú Gundam sorozat. Nyugodtan állíthatom, hogy a Zeta Gundam minden téren kinőtte a régi sorozat gyermekbetegségeit. Az animáció sokat javult az eltelt öt év alatt, olyannyira, hogy a karakterdesign, az animáció folyamatossága, az effektek még ma is kiválóan élvezhetővé teszik. Ez a sorozat megkapta a pénzt a teljes ötven epizódra (a régitől félúton megvonták a támogatást, így az csak 43 epizódos lett), és ebből bizony egyet sem pazarol el, a sztori az első percben beindul és innentől nincs megállás. Néhány ponton visszaköszön a régi forgatókönyv egy-két eleme, de ezeknél a történet a klasszikustól teljesen eltérő fordulatot vesz. Feltűnik a White Base legénysége is, Amuro, Kyle, Katzu, Haro és a többiek, de a régi szereplők nem lopják el a főszerepet (mint teszik azt később a SEED Destiny-ben), hanem megmaradnak üde színfoltként, régi ismerősként a mellesleg hatalmas szereplőgárdában. A karakterek mindegyike megkapja a maga idejét, szerepét és ezzel élnek is, minden szereplő kidolgozott egyén a maga erősségeivel, gyengeségével, álmaival és félelmeivel, érveivel és céljaival, tényleg megismered őket. A rengeteg szereplő óhatatlanul sok halálhoz vezet, különösen sokkoló az a természetesség, ahogy az emberek hirtelen és értelmetlenül meghalnak, és a zenei aláfestéssel valami nagyon szép és felemelő bontakozik ki. A sorozat sokat csiszol a Gundam univerzumon, realisztikusabbá téve nem csak az igényes grafikával, hanem olyan apróságokkal is, minthogy a hang tényleg nem terjed az űrben, a mobile suitoknak nem kifogyhatatlan az energiaforrásuk, vagy nem létezik átüthetetlen páncél.
A sorozat megértéséhez szükséges némi előismeret, elsősorban az Egyéves Háborúnak és annak hőseinek érdemes utánanézni, de aki ismerős a Gundam univerzumban, annak kötelező ez a sorozat is (már csak a készülő moviek miatt is). A minimális korhatárt én 14 évben állapítanám meg, nincsen ugyan naturalisztikusan ábrázolt halál vagy véres jelenet, azonban a komplex szereplők és motivációik megértéséhez elengedhetetlen egy bizonyos fokú érettség.
Ismertető