Yomiko Readman nem éppen egy mindennapi lány. Az a jelző, hogy könyvmoly, rá többszörösen jellemző. Lakása tele van könyvekkel, szabadidejében könyveket olvas, vagy könyveket vesz tucatszámra. Mellesleg a British Library ügynöke, fedőneve: "The Paper". Egy nyári napon Yomiko élete egyik legfontosabb könyvvételét éli meg. Sikerül megszereznie Beethoven azon szerelmes leveleinek könyvkiadását, amiket élete során egy máig ismeretlen hölgynek írt, Immortal Beloved (Halhatatlan kedves) címen. Ám valamilyen okoknál fogva nemcsak Yomiko szeretné a tulajdonában a könyvet, de sokan mások is kezük között akarják látni a könyvritkaságot. Egy bizonyos I-Jin szervezet mindent megtesz, hogy a könyv a birtokukban legyen, és még híres emberek (Otto Lilienthal, Jean-Henri Fabre) klónozásától sem riadnak vissza. A British Library megelőzvén egy küszöbön álló háborút, Yomiko mellé két ügynököt állít. Egyikkőjükkel, Nancy Makuharival jó barátok lesznek. Közösen indulnak el New Yorkon és Indián keresztül.
A 2001-ben alkotott 3 részes rövid történet igen szép sikert ért el, és hogy ennek tudatában alkották-e meg két évvel később a sorozatot, azt nem tudom, de meglepően sokan szeretik világszerte. És mivel előzményről van szó, azok, akik a sorozat előtt nem nézik meg ezt a 3 kis szösszenetet, néhány dologra talán nem kapnak rendes választ. Én azt ajánlanám, hogy előbb az OVA, aztán a TV sorozat jöjjön sorrendben. Azok, akik viszont látták a sorozatot, úgy gondolhatják: tudják, hogy mit kapnak. Hát bizony nem. Szerintem rajzolásban, történetben és az akciók szintjén is felülmúlja a sorozatot. Köszönhetően annak, hogy az akciójelenetek magas hozzáértésről tanúskodnak a kivitelezésben, részletekbe menően, már-már az előszereplős filmeket megszégyenítő módon készültek. A történet sincsen úgy túlbonyolítva, mint a sorozat, bár bevallom őszintén, Mata Hari szerepe megzavart párszor. A vége nagyon tetszett, szépen le van zárva, nem marad nyitott.
Taku Iwasaki zenéje nagyon jó, ügyesen manőverezik Hans Zimmer akciózenéi, és John Barry James Bond zenéi között. Még az opening is James Bond érzést kelt. Kár, hogy az a két-három főtéma túl sokat ismétlődik. Szeretném még kiemelni Rieko Miura kisasszonyt, Yomiko japán hangját. Rendkívül élvezetes őt hallgatni, mint az esetlen, de mégis ereje tudatában lévő ügynököt. Az angol szinkron is megüti a szintet, a veterán színészek, mint Amanda Winn Lee (Rei az Evangelionból) és Crispin Freeman (Togusa a Stand Alone Compexből) ismételten kimagasló teljesítményt nyújtanak.
Ez a 3 rész önmagában is megállja a helyét, a sorozattal pedig egységes nagy történet lesz. Mivel szerettem az OVA részeket, izgalommal figyeltem végig a sorozatot is. Együtt a kettő pedig egységes történetet alkot.
Ismertető