A közeli jövőben kifejlesztenek egy újfajta pszichoterápiát, melynek lényege egy úgynevezett DC Mini eszközön keresztül a páciens tudalattijában az álmok megfigyelése és manipulálása. Ám mielőtt használatba kerülne, tesztelni kell. Dr. Atsuko Chiba és egy kis létszámú kutatócsoport feladata, hogy az eszközt minél hamarabb kiértékeljék. A kutatás támogatója azonban kételyeket ébreszt a projekt iránt, és ezt tovább erősíti, amikor 3 DC Mini és a projekthez közeli egyik orvos eltűnik. Ha az eszköz rossz kezekbe kerül, ártó szándékkal befolyásolhatják vele mások álmait és személyiségét. A dolog csak rosszabbra fordul, amikor a kutatás vezetője is áldozatul esik, a támogató pedig minél előbb be akarja zárni a projekten dolgozó részleget. Dr. Chiba hát elhatározza társaival, megtalálja a tettest, aki minden bizonnyal belső ember, és Paprika segítségével indul el az ügy megfejtésében. Hogy ki Paprika? Nem más, mint Dr. Chiba alteregója az álmok világában. De hogy mi a valóság is mi az álom, talán már ő sem tudja egy idő után.
Satoshi Kon azon kevés rendezők közé tartozik, aki valljuk meg, nem hibázott még egész estés moziknál. Perfect Blue, Millenium Actress, Tokyo Godfathers mind a rendező saját stílusát hordozza, és mindig próbálta alkotójuk valahogy újracsavarni a szokásosnak tűnő történetet. A Perfect Blue váratlan siker lett annak idején, úgy hiszem, nem nagyon lehet összehasonlítani bármivel, ami addig készült. A Millenium Actress kicsit tovább viszi a Perfect Blue alapgondolatát, az álom (emlékek) és a valóság közti összefonódást kötötte egybe egy mesés történettel. A Tokyo Godfathers pedig Japán sötétebb oldalát mutatja be, és mindezt karácsonykor, humorral fűszerezve.
De mi a helyzet a Paprika filmmel? Nos igen. Aki látta a fentebbi filmek valamelyikét, vagy mind a hármat, az már előre tudni fogja, mit fog kapni. Álom vagy valóság, ez a fő kérdés a filmben, illetve van-e jogunk olyan eszközt kifejleszteni, ami akár fegyverként is felhasználható. A morális kérdések tucatját halottuk, láttuk korábban, nem ez a film fogja nekünk az alapot megmondani, és nem is ez lesz az etalonja. A tér, vagyis az álom és valóság egybefolyása is központi téma, rögtön eszembe is jut a Perfect Blue, Satoshi Kon első filmje. Akkor mit is kap a néző a fentieken kívül? Nos, van egy Megumi Hayashibara, aki Megumi Hayashibara, és itt nem szeretnék plusz mondatokba bonyolódni, a színésznő megint isteni formáját hozza, ragozni nem kell: eddig is tudtuk, hogy szakmájában verhetetlen és mindenki felnéz rá. Persze ott van még Akio Ohtsuka és Kouichi Yamadera, előbbi Batou hangjaként lehet ismerős, utóbbi Spike Spiegel és Togusa hangja után lett ismert. Mind ketten szakmájuk nagyágyúja, hozzák is a kötelezőt. Egyébként maga a rendező és az eredeti regény írója is megszólal a filmben, mind a ketten pincért alakítanak. A rajzok és a színek meg csak úgy pompáznak a vásznon (képernyőn). Aki esetleg nem nagyon ismert az anime világában, kezdheti ezzel a filmmel, rögtön tudni fogja, miért is vagyunk annyian, akik rajonganak ezért a dizájnért. A zene nem éppen önálló hallgatásra termett, de a főtéma kellemes és nagyon jól illik a filmhez. Erről jut eszembe, a főcím szerintem az egyik legjobban sikerült évek óta. Nagyon jó és remek ötletek vannak benne.
A film azonban korhatáros. Meztelenség van benne, de nem annyira, mint a Perfect Blue esetén. Erőszak is van, bár nem fröcsög a vér, valamint elvont képek melyek bizarrak is tudnak lenni. A film vége meg inkább mosolyogtató, mint lezárt, bár végre be van fejezve, nem úgy, mint a többség esetén. Igaz, nyitva is hagyja a folytatásra a kaput.
A film teljes összhangja erős közepes. Nagyon ritkán esik túl rajta. Ha ez a Perfect Blue előtt készült volna, akkor másképp állnék a dologhoz, de aki nem látta Satoshi Kon első filmjét, annak talán jobban fog tetszeni. Szerintem kihasználatlanul maradt a film, és rövid is. A nézése közben döbbentem rá? jé, már túl vagyok a felén. És a csavar a történetben? Volt persze, csak már annyira ki vagyok képezve ezekre, hogy meg sem lepődtem rajta. Így amikor kiderül, ki az aki valójában ellopta az eszközt, már meg sem lepődöm.
Megnézésétől semmiképpen sem tiltanék el senkit, dehát én a Perfect Blue filmet már sokszor láttam. Na azon igazodjon ki, aki tud.
Ismertető