Misonoo Nanako legjobb barátnőjével kezdi első évét a Seiran Akadémián. Tomoko-val sajnos külön osztályba kerülnek, de Nanako hamar új barátot talál egy különös lány, Shinobu Mariko személyében. Vele együtt választják be a híres és nagy hagyományokkal rendelkező Sorority-be. A tagságnak azonban több a hátránya, mint az előnye. Nanako hamar veszélyes ellenségeket szerez magának és olyan érzésekkel kénytelen szembesülni, amiket eddig nem ismert: féltékenység, bosszúvágy, gyűlölet és a szerelem.
Megismeri az iskola három "csillagát" és szerencsétlenségére, vagy épp szerencséjére része lesz az életüknek és a konfliktusaiknak. A velük és saját magával kapcsolatos érzéseit egyedül a "Bátyjával" osztja meg, akinek rendszeresen levelet ír.
"Miya-sama" a Sorority vezetője. Mindenki tiszteli és elismeri, Nanako mégis tart tőle. A lány szívét megkeserítette viszonzatlan szerelme és ezt a keserűségét Rei-n vezeti le, még a tettlegességtől sem riad vissza.
"Saint Juste-sama" az, akit minden diák szeret, szinte bálványozzák. Rei egy nagyon szép, de nagyon fiúsan viselkedő lány, gyönyörűen zongorázik és fuvolázik, de a megnyerő külső sebzett szívet takar. Valójában nagyon labilis, gyógyszerfüggő és nemcsak önmagára, de néha a környezetére is veszélyes, Nanako mégis az első pillanattól kezdve különösen vonzódik hozzá.
"Kaoru no Kimi" egy hosszú betegség után tért vissza az iskolába. A kosárcsapat kapitánya és talán még férfiasabb, mint Rei. A lányok a tanároknál is jobban hallgatnak rá, folyton körülrajongják. Rei legjobb barátja, igyekszik megvédeni a lányt Miya-sama támadásaitól, de legfőképp önmagától.
Az Oniisama E Ikeda Riyoko klasszikusnak számító mangája alapján készült. Nagyon öszetett és komoly problémákkal foglalkozik, ilyen a gyerekkor elhagyása, a felnőtté válás, a nemi indentitás, a gyógyszerfüggőség, vagy az öngyilkosság. A meglehetősen komplex témához remekül passzol a gyönyörű karakterdesign, ami nélkülözi az animéknék megszokott elemeket és csak a shoujo műfajra jellemző magas, vékony és kecses figurákat találjuk meg. A zene főként a klasszikus vonalat követi, gyakran hallunk zongorát és hegedűt. Az opening és az ending is igazán szép, remek keretet adnak az egyes részeknek és nagyban hozzájárulnak a különleges hangulathoz.
Aki könnyed, délutáni szórakozásra vágyik, annak nem ajánlanám, de aki egy igazi klasszikus shoujo dráma nyújtotta élménnyel szeretne gazdagabb lenni, annak nem fog csalódást okozni.