Chiaki Shinichi egyetemének legjobb zongoristája, és kitűnően bánik a hegedűvel is. Ennek ellenére Chiaki álma, hogy egyszer karmester lehessen, mint régi tanára és példaképe, Sebastiano Viera. Azonban Chiaki pánikszerűen fél a repüléstől és a hajóúttól is, így lehetetlen számára, hogy tanára után Európába utazzon, ahol kibontakoztathatná képességeit. Chiaki tehát csapdába zárva él Japánban, megkeseredett zseniként tengeti iskolai napjait a sok hamisan, lelketlenül játszó diák, és elviselhetetlen tanár között. És ha ez még nem lenne elég, egy nap utóléri a végzet egy különc lány, Noda Megumi személyében. "Nodame" - ahogy mindenki hívja, és ahogy magát is nevezi - Chiaki szomszédja és iskolatársa, mellesleg szétszórt, rendetlen, slampos, sőt, egyenesen ápolatlan lány, akinek a lakása szemétdombra hasonlít, ám ezek mellett feltűnően tehetséges zongorista is.
Az első, Chiakira nézve sokkoló találkozás után Chiaki hamarosan felfigyel a lány csiszolatlan, de figyelemre méltó tehetségére, sőt, szinte kihívásnak érzi azt. A kissé ütődött Nodame pedig fülig beleszeret Chiakiba, és sorozatosan zaklatja és az idegeire megy, mégjobban megnehezítve az életét. De Nodame a szeretetrohamai, hívatlan vacsoralátogatásai, hasonlóan hibbant barátai közepette lassan kezdi kimozdítani Chiakit életuntságából, és a fiú lassan rájön, hogy Japánon belül is léteznek számára kihívások, és van még mit tanulnia a zenével, és az emberekkel kapcsolatban is.
A Nodame Cantabile fergetes vígjáték, és reális problémákról szóló, emberközpontú történet egyben, mely Ninomiya Tomoko díjnyertes mangája alapján készült. A vicces, ötletes szereplőgárda az első perctől fogva vidám, igazán humoros pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt. Nodame és Chiaki, mint egymásnak szöges ellentétei nagyon jó alapot kínálnak a szituációs poénokhoz, Nodame gyakran használt felkiáltásai ("Mukii!!!", "Mukyaaa!!!", "Gyabooo!!!", "Chiaki-senpaaai!!!") jellegzetes, hibbant bájt kölcsönöznek az egész sorozatnak. Már az első részek során csatlakozik néhány újabb, szintén egyedi (és kissé őrült) szereplő a történethez, még több alapot adva a humornak, de a jellemfejlődésnek is.
A vígjátékhoz ugyanis egyenlő arányban társul az emberi dráma is, mely az egész történet mozgatórugóját adja. Hamarosan a sorozat meglepően kifinomult mellékszálakkal gazdagodik, melyekből megismerhetjük a szereplők mélyebb vonásait is. A Nodame Cantabile kicsit a művészetről, a művészlélek vívódásáról is szól. Chiaki lassanként szembesül saját zenészi gyengeségeivel, és rá kell jönnie, hogy karmesterként nem pusztán hangszereket kell irányítania, hanem a hangszerek mögötti embereket is ismerni kell és megérteni. Nodame számára pedig a zongorázás folyamatos korlátozásokkal jár, tehetsége, egyedi, szabad szeretete a zene iránt folyamatosan ütközik a kották kíméletlen pontosságával és tanárai szigorú elvárásaival. Mindegyiküknek megvannak a saját akadályai, melyeken túl kell lépniük, akárcsak a többi szereplőnek, akiket később ismerhetünk és szerethetünk meg. Küzdelmüket a zenével és önmagukkal, és kissé nyakatekert, humoros kapcsolatuk alakulását nyomon követni igazán kellemes kikapcsolódást nyújt.
Mivel a sorozat központi témája a zene, így az nem csupán aláfestésként szolgál, hanem szerves, központi helyen áll mindvégig. Igen sok ismert és kevésbé ismert komolyzenei darabot hallhatunk a gyakorlások, előadások alatt, melyek szerves részét képezik a történetnek és a légkörnek is. Egyes darabok le lettek rövidítve, de sok esetben több perces előadásokat hallgathatunk a részek során. Igazán izgalmas végigizgulni a nehéz darabok előadását a szereplőkkel együtt, az is jól át tudja érezni ezeket a perceket, akihez egyébként nem áll annyira közel a klasszikus zene.
A zenés jelenetek alatt a hangszerek mozgását több esetben számítógépes 3D technikával animálták, ami érdekes, de kissé zavaró is lehet, mivel nem simul bele szépen a háttérbe. Ehelyett egy kevésbé feltűnő, de szépen kidolgozott hagyományos animáció jobb választás lehetett volna. Ettől eltekintve a sorozat igazán kellemes látványt nyújt a visszafogott, pasztellszerű színezéssel és egyszerű karakterdizájnnal. Ha kicsit gonoszak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy a J.C. Staff a
Honey and Clovernél jól bevált stílust alkalmazta ennél a munkájánál is, de a hasonlóság írható egyszerűen az azonos készítők számlájára is. A karakterek egyébként egészen jól visszaadják az eredeti manga stílusát, és mindegyik szereplő
seiyuu-ja is nagyszerű.
A vicces, élő szereplőkkel és a sok lenyűgöző zenei jelenettel a Nodame Cantabile igazán szórakoztató sorozat. Néhány szereplő talán kissé sztereotíp és túlságosan fárasztó, de összességében meg lehet szeretni őket. Inkább pillanatnyi hangulat kérdése, hogy a sorozat humora a vicces vagy a fárasztó kategóriába esik. A vígjáték mellett viszont a romantikus és drámai szál is megkapja a megfelelő hangsúlyt. Így a Nodame Cantabile bárkinek ajánlható, aki szereti a romantikus, emberi történeteket, a vicces karaktereket, és a klasszikus zenét.
Ismertető