Csak vigyázva kezdjünk bele a Futari Ecchibe, mert ő aztán az igazi díszpéldánya a sűrű, mély rózsaszín romantikának tejszínhabbal, keverve egy kis, enyhén szólva is túlfűtött erotikus történettel, amivel semmi baj sincs, hacsak nem prűd az ember...
A történet maga nagyon egyszerű, nem is szól másról, mint az újonnan házasodott párocska életéről, ugyebár vérbeli ecchiként főként a nemi életéről, amit mindenáron fel akar dobni mindenki a maga módján, és minden beszélgetés végül a szexualitásban ér véget. Legalábbis ez az érzés lepheti el a nézőt, amikor végignézi a négy részt. Minden mellékszereplő saját életébe is belátást nyerünk, és minden belátható ponton a szex kerül szemünk elé, akár valóságként, akár hiányként, a főszereplőink pedig, akárhol csak járnak, mindenütt mindenkit megihletnek szexuálisan.
Ez tipikusan Japán sűrítés, amit bizonyára csak ők értékelnek igazán, de ha jobban belegondolunk, talán azért alakultak ki odaát ennyire specifikus zsánerek, hogy amikor az élet egy pontjáról szólnak a munkák, akkor tényleg csak abból a témából lehessen hallani, látni történeteket, amik így sokkal jobban beleélhetők, felfoghatók, és nem utolsó sorban továbbítható minták, közösségi értékeket formálnak és közvetítenek. Kicsit ténylegesen tanítófilm utóérzet maradt bennem a végén, főhőseink szexuális élete fejlődik, és ezzel párhuzamosan apróbb problémáikat is sikerül megoldaniuk, miközben mindig hallunk vagy látunk 'új' szexualitással kapcsolatos tényeket a részek során.
Amik mégis kiemelik a sorozatot az erős mellékes érzésekből, azok a benne elszórt apró kis jelenetek, ahol a valóság átcsúszik az animált világba. A lopott pillanatok, ismerős érzések, amik láttán mindannyian elpirulunk és örülünk, hogy ilyen filmet nem nézünk társaságban, jellemzőek a filmre, és csúcspontjai az epizódoknak, amikben szerepelnek.
Mit is lehetne mást mondani egy ecchi animációjára, mint hogy nem túl részletes, és nem is igazán időszerű, kivéve azokat a bizonyos jeleneteket, és általában a női testeket, amik unos-untalan ruhátlanul bukkannak elő szemeink előtt.
Illetve, természetesen a hangok sem kapnak központi szerepet, leszámítva azt a mindig visszatérő hajszálvékony nyögdösést, amit a Japán hölgyikék produkálnak az ágyban. Mondhatom, most már enyhe frusztráltsággal, hogy igen szívesen tanulmányoznám a hangok valódiságát élőben is.
Azt tudnunk kell még, hogy ha az ember fia nem megszállott ecchiért, avagy női nemért rajongó egyén, akkor nem sok mindent lát majd meg a műben.
Ismertető