A címben szereplő Kappa a japán mitológia vízi démona, egy kis méretű, zöld színű lény teknőspáncéllal, mely a folyókban él. A történet szerint ezek az élőlények évszázadokon keresztül zavartalanul éltek a folyókban és mocsarakban, míg az ember el nem kezdte őket kiszorítani élőhelyükről szántóföldjeivel és épületeivel. Ha pedig az otthontalanná vált kappák az emberek szeme elé kerültek, megölték őket félelemből. Így szép lassan eltűntek, és csak mondák maradtak fenn róluk.
Az egykori mocsarak helyén modern nagyvárosok épültek, mint Tokió, ahol főszereplőnk, Koichi, egy iskolás fiú is él családjával. Koichi hazafelé menet egy furcsa követ talál a Kuromegawa folyó partján, ami ketté törve régen megkövült élőlényt rejt. Koichi hazaviszi szerzeményét, és elkezdi lemosni róla a piszkot a mosdóban, amikor a család hatalmas meglepetésére a kövület megmozdul, és életre kel 300 éves álmából. És a lény nem más, mint egy gyerek kappa, akit réges-régen egy földrengés temetett a föld alá.
A modern japán család minden tagja más-más érzésekkel fogadja a jövevényt, akit Coo-nak neveznek el. Koichi hamar megbarátkozik vele, az apukája meglepődéssel vegyes örömmel fogadja a lényt, az anyukája inkább fél tőle, a kistestvére pedig féltékenységgel vegyes megvetéssel viseltet iránta, főleg, miután Coo ételnek nézi a csigagyűjteményét. De a család befogadja a fiatal kappát, aki régies kiejtéssel beszéli a japán nyelvet, imádja a vizet, és legyőzhetetlennek bizonyul szumóban. Csakhogy Coo magányos az emberek és épületek között, hiányolja fajtársait és a mocsarat, ahol élt. De egy kappa nem indulhat csak úgy sétára a nagyvárosban, ezért a család gondosan rejtegeti őt, mindhiába: hamarosan a nyilvánosság tudomást szerez Coo-ról, és a család élete gyökeresen fel lesz forgatva az emberek és a média kíváncsiságának köszönhetően. Koichi pedig elhatározza, hogy megkeresi Coo fajtársait, ha élnek még valahol egyáltalán.
Ahogy az a bevezetőből is sejthető, Coo története elsősorban az ember és a környezet közötti kapcsolatról szól. Üzenetét legjobban talán Coo egy mondata fejezi ki: "Az emberek irányítják a szárazföldet, ők irányítják a tengert is, és nemsokára az eget is ők fogják irányítani, de cserébe elveszítik a lelküket."
Ahogy a mitológiai lény találkozik a modern családdal, úgy találkozik a történetben a mese a rideg valósággal. A film több helyen kifejezetten tragikus, és komoly témákat érint, leplezetlenül mutatja be az emberek kegyetlenségét és nemtörődömségét nem csak a természet, de egymás iránt is. A kappa és a család találkozása mellett több egyéb történeti szál is helyet kapott, mint például Koichi kapcsolata egy kiközösített lány osztálytársával, vagy a család kutyájának sorsa, melyek még több realizmust és érzelmet visznek a történetbe.
A komolyság mellett a film nagyszerű humorérzékkel is rendelkezik a megfelelő helyeken, sok mosolyogtató jelenet születik Coo és az átlagos család együttélése során.
Külön szót érdemelnek a csodálatos háttérképek, melyek életre keltik a természetet Coo és Koichi kalandjai során, és a karakterdizájn, mely aranyosság helyett inkább életszerű, valódi érzelmeket kifejező.
Néhány kisebb, de meglepő véres jelenet emlékeztet arra, hogy ez bizony nem Disney-mozi, de ezek a jelenetek teljesen indokolt esetben vannak jelen, és csak komolyabbá teszik a filmet. Így a nagyobb gyerekek is nyugodtan leültethetők a film elé, hiszen alapjában véve a Coo egy igazi családi film, méghozzá a ritka fajtából, mely láthatóan nem az üzleti érdeket helyezi első helyre, hanem a mondanivalót. Amit bár már sokszor láthattunk más filmekben, de ez a tálalás egészen új és igen ötletes.
Ismertető