Senou Natsuru egy nap furcsa álmot lát. Álmában nem fiú, hanem lány, és éppen menekül valaki elől. Ám az utolsó pillanatban felébred, és gondolván, hogy ez csak álom, felkel és nekikészül hétköznapi teendőjének. Iskolába menne, mint minden nap, csakhogy ugyanaz a lány maradt továbbra is! Natsuru nem tudja mire vélni a dolgot, ráadásul plüss oroszlánja még szóba is elegyedik vele, felvilágosítva őt, hogy mindaz, ami vele történik a kiválasztottság része, ő egy Kampfer (a német kampf, vagyis harc szóból), pontosabban egy kék Kampfer, ami a kék karperecből következtethető. De mivel valójában Natsuru fiú, és a Kampfer harcosai csak lányok lehetnek, ezért át kell változnia minden harc előtt, amiben a karperec segít neki. Az ellenfél pedig nem más, mint a vörös Kampfer harcosai.
Natsuru a „sokktól” ismét álomba szenderül, és immár fiúként és a meggyőződéssel, hogy ez tényleg csak álom volt, iskolába indul. Az osztálytársai között megismerjük Kaedet, akit a fiú nagyban csodál (szereti őt, csak gyáva kimondani), és ott van Akane, a visszahúzódó ám lelkes könyvtáros, aki egy vörös Kampfer, méghozzá eléggé szabad szájú, és mellékesen nagyon megkedveli hősünket. És persze nem maradhat ki a tökéletes tanuló, Shizuku sem, aki egyben a diáktanács elnöke és lelkesen érdeklődik Natsuru iránt, melynek miértje még nem ismert.
Ami azt illeti, a Kampfer igen nagy mennyiségben adja nekünk, nézőknek a fan-service, fan-service és a fan-service adagjait, párhuzamban ezzel a humort, és itt kiemelném, hogy a poénkodás a sorozat egésze alatt mind remek, néhány öncélú kivétellel jókat lehet szórakozni rajta. A fan-service is ugyanez. Volt néhány sorozat, mely már túlzásba vitte a dolgokat és itt sem kevesebb, csupán jól tálalt, az ember már várja, hogy az alkotók mikor dobnak megint be egy adagot, mert stílusosan ingerlik vele a retinánkat. Biztos lesz olyan is, akit ez továbbra is irritál, de ha valaki a Najica vagy Daphne in the Brilliant Blue sorozatokat meg tudta nézni, akkor ez semmiség lesz.
A karakterek briliánsak, és ehhez kellett nagyban a kiváló szinkronmunka is. Mondjuk Marina Inoue Natsuru fiú hangjaként nem nyerte el a tetszésemet, de a lány változatban meggyőzően adja a tehetetlen áldozatot. A csúcs persze Yui Horie, aki a visszahúzódó, félénk és a nagyszájú, szókimondó kettős karakterét hiba nélkül adja elő. A kontraszt az előadásában kiemeli azokat a csodás pillanatokat. amiért sok
seiyuu rajongó él-hal. Meglepődtem Kaori Nazuka (Nunnaly hangja a Code Geassból) előadásán, jól adja a már-már magabiztos, olykor rideg szerepet. Megumi Nakajima, akit mi Ranka Lee (Macross Frontier) karaktereként ismertünk meg néhány éve, szintúgy meggyőző.
A sorozat persze nem csak ebből áll és története is van, bár 12 epizódba nem is sűrítettek oly sok mindent bele, de van még itt misztérium, cosplay, és a fürdőruhás epizód sem maradhat ki. És azzal, hogy Natsuru még az iskolában is átalakul lánnyá, még egy csipet yurit is hozzáadhattak az alkotók. Az öt főszereplőn kívül a mellészereplők csak háttérrajzok, különösebben nem adnak vagy vesznek el a történetből. A színek szépek, élénkek, jól kidolgozott itt minden.
Volt néhány fan-service sorozattal dolgom, de ez volt az első, amit teljes egészében élveztem a nézése közben. Visszagondolva egyetlen epizód sem volt öncélú, vagy éppen értelmetlen. Bár nem csúcs sorozatról van szó, agyzsibbasztásnak tökéletes, egy kikapcsolódást megér a dolog. Visszanézése, ha magamból indulok ki, akkor garantált is lehet.
Ismertető