A Jyu Oh Sei egy manga-sorozat, Natsumi Itsuki alkotása. Animeként a BONES jelentette meg, a premier 2006. április 13-án volt Japánban a Fuji TV Noitamina műsorblokkjában.
2436-ra az emberiség terraformált bolygókra, kolóniákra szorult ki a világűrbe. A Föld anyabolygót mint oktatási anyagot és örök mementót tartják számon, amelyre egy nap visszaköltözhet az emberiség. Az idő szorít, a természetes úton születő gyermekek száma egyre csökken, a mesterséges egyedeknek pedig az élettartamuk drámaian rövid. A tudósok évek óta keresik a megoldást a fajfenntartásra. Thor Klein és testvére, Rai bár ikrek, teljesen különbözőek. Thor, a bátrabb és erősebb kettejük közül megesküszik, hogy nem lép tudós apja nyomdokaiba, hanem pilótaképzésben vesz részt, hogy eljuthasson a Földre. Testvére Rai, bár fél, megígéri bátyjának, hogy tudósként vele tart, bármi történjen. Ugyanaznap hazaérve otthonukba szörnyű látvány fogadja őket. Szüleiket hidegvérrel meggyilkolták, őket pedig, mire felocsúdnának a rettenetből, ugyanazok a maszkos katonák elkábítják és egy számukra teljesen idegen bolygóra teszik ki. Mint később megtudják, a planéta a Chimera nevet viseli és egy afféle gyűjtő bolygó, számkivetettek számára. Ebben a világban farkas törvények uralkodnak, a földet égig érő, agresszív növények borítják, amelyeknek könnyen áldozatává válhatnak az óvatlanok. Az itt élő emberek szigorú szabályok szerint élnek, törzsekbe, úgynevezett „körökbe” szerveződve nem és bőrszín szerint. Csak a leleményesek és legerősebbek maradnak életben. A bolygóról elmenekülni nem lehet, az egyetlen mód, ha valaki mind a négy kör vezetőjévé küzdi fel magát, vagyis ő lesz a Jyu Oh, a Szörnyek Királya. Csakis ő hagyhatja el a bolygót és juthat át a kolóniák blokádján. Thor megesküszik, hogy ő lesz ez a kiválasztott, kijut mindenáron a bolygóról és kideríti, ki és miért tette tönkre az ő és családja életét. De eközben képes lesz-e megőrizni emberségét, amely olyan keveset jelent ebben a társadalomban?
Mivel a mangához nem volt szerencsém, csak a sorozatot értékelném, ami alapvetően elég rövid, és ez elkerülhetetlenül rányomja a bélyegét a történetre, a karakterekre, tetézve azzal, hogy a történet éveket ölel fel. Az epizódok két részre bonthatók (1-5 és 6-11) ez idő alatt a karakterek idősödnek, külsőleg is változnak. Érzéseik erősödnek ugyan, de nem mélyülnek különösebben, háttértörténetük sem fejthető ki kielégítően. Ugyancsak ez lehet az oka annak, hogy így egyes szereplőkből nem „kapunk eleget”, bár a végére a fontosabbakat sikerült árnyaltabbá tenni, megismerni motivációikat, ezzel viszont könnyebb megérteni és megszeretni őket.
Pozitívumként említhető, hogy a történetvezetést jól eltalálták, mindig van valami információ morzsa, vagy mozzanat, ami fenntartja a figyelmet. A mondanivalók nem újszerűek, máshol mások már sokkal részletesebben foglalkoztak velük egyenként; a történetben viszont egyensúlyban vannak, néhány esetben pedig egészen újszerű megvilágításba kerülnek. Ami a befejezést illeti, a kurtán furcsa lezárásnál újra visszaköszön az időhiány, ez talán sokaknak (köztük nekem is) mínusz egy pont lesz.
A zene véleményem szerint hangulatosra sikerült, és a megszokott-szeretett témákat jól időzítik. A rajzolási stílus és animáció tipikus anime, élénk vonalak (különösen a szereplőknél) és színek jellemzik a sorozatot, a stílust leginkább a Wolf’s Rain-éhez tudnám hasonlítani. Szinkron terén érdemes az angolt is meghallgatni, helyenként sokkal hatásosabbnak bizonyult számomra, mint az eredeti.
A negatívumok tehát egyértelműen a rövidségből fakadnak. A történetben és a szereplőkben is érezhetően több marad kiaknázatlanul, amit elkerülhettek volna, ha legalább még egyszer ennyi részt sikerült volna elkészíteni. Aki ettől el tud tekinteni, egy érdekes egyveleghez lehet szerencséje, mind műfaj, mind pedig zene szempontjából. Annak különösen érdemes egy próbát tennie, aki nem kedveli a hosszú, rétestésztára hajazó sztorikat. De mindenképp 14 év felett.
Ismertető