A Watanagashi fesztivál után Tomitake menetrendszerűen olyan erősen és olyan véresre kaparta a torkát amelynek következtében elhalálozott. Takano meg szintén menetrendszerűen eltűnt...

Jöhetett tehát Oishi a kérdéseivel, de most nem Keiichit ültette a kocsija hátsó ülésére, hanem Renát. Aztán ahogy szóba került Takano lassan átváltott a kép egy flashback jelenetbe, Renával és Takanoval. Úgy látszik Takanonak szórakozása, hogy a könyvtárban csapjon le a mit sem sejtő áldozataira. Ezúttal Renára sikerült rátukmálnia a hagymázas elméleteit tartalmazó feljegyzéseit Oyashiro-samáról. Nem jó előjel, a Meakashiban már láthattuk, hogy Shionra sem volt egészséges hatással az, hogy elolvasta. Ezen kívül még volt egy fontos momentuma a könyvtári beszélgetésnek, láthattuk Renát hallucinálni annak kapcsán, hogy ránézett a csuklóján található egykori vágásnyomokra és visszaemlékezett a keletkezésükre.

A következő jelenet már ismét a jelenben a hazafelé vezető úton játszódott. Vagyis egész pontosan az út melletti bokorban, ahova Rena rántotta be a hazafelé tartó Keiichit. Kezd kicsit paranoid lenni Rena (egyelőre csak egy kicsit) első mondata az volt, hogy úgy érzi, hogy figyelik. Ezután megbeszélték a Tomitake és Takano halálával kapcsolatos dolgokat. Az előző rész blogbejegyzésében már felvetettem, hogy vajon mennyire lesz képes bízni Rena a barátaiban. Nos úgy néz ki, hogy Rena bizalmi hálója elkezdett súlyosan erodálódni. A Gosanke-t (Gosanke=a falu három vezető háza vagyis a Sonozaki, a Kimiyoshi és a Furude) sejti Rena is az átok mögött (úgyanúgy ahogy a korábbi fejezetekben Shion ill. Keiichi; én viszont már egyre kevésbé hiszek a Gosanke bűnösségében) így megtiltotta Keiichinek, hogy másnak is beszéljen a kettejük között elhangzottakról. Összefoglalva tehát ezen ponton Rena már csak Keiichiben bízik meg. Rögtön adódik a kérdés, hogy meddig fog vajon, de ez majd a következő rész zenéje lesz. Térjünk vissza az elhagyatott úthoz, ami ezúttal nem volt annyira elhagyatott. Rena távoztával Keiichi folytatta (volna) az útját hazafelé, de egy az út mellett álló fehér furgonból utánadudáltak. Akik eddig követték az eseményeket, gondolom sejtik már, hogy kik ültek a furgonban...

Igen, a zöldingesek voltak. Egyrészt útbaigazítást kértek Keiichitől az iskola felé, másrészt Renáról érdeklődtek. Tudom a korábbi részekben sokkal biztosabban írtam ezekről a zöldruhásokról, de most el vagyok bizonytalanodva. A fene se tudja már, hogy kinek dolgoznak ezek, de az legalább kiderült, hogy Okonoginak hívják közülük a sunyibb arcút bár ez is csak később a rész végén a borítékról.

Az eyecatch után egy hosszú Rena-Keiichi telefonbeszélgetés következett, és ezúttal a hosszún tényleg hosszút kell érteni mert úgy 6 percig tartott. Ennek a részletezése sajnos kimarad a blogból, a bonyolult szövege és hossza miatt. Takano jegyzeteinek tartalma volt a beszélgetés tárgya amúgy. Mindenesetre Takano beállhatna csicskásnak Abdul Alhazred mellé ezzel a mini-Necronomiconjával. Miért is? H. P. Lovecraft fiktív őrűlt arabjához és annak könyvéhez hasonlóan Takano jegyzetének olvasói is vesztenek a józan eszükből valamennyit az őrület javára. :)

Azért van valamennyi alapja Rena kezdődő üldözési mániájának, ezt a rész végén a jelenet Okonogi borítékjával egyértelművé tette...