Az ötödik rész teljesen más hangulatot üt meg, és más irányt is vesz mint elődje. Vannak akiknek ez nem fog tetszeni, és inkább több politikai vonalat szeretnének, viszont akik kicsit karakterközpontúbb sztorira vágytak, azok most megkapják. Kicsit vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban. Egyik részről nagyon kellett már egy ilyen valóban akciós-bonyodalmas rész, - arról nem is beszélve hogy majdnem kizárólag a világűrben játszódik ami szintén betölt egy űrt, (haha) - némi character developmentet is kapunk (bár messze nem annyit amennyire az előzetes alapján számítottam). Másrészről viszont nagyon nem tetszett ez az erőltetett romantikus szál, ami a résznek jó egyharmadát elvette az egészséges mecha-animere vágyok elől. A net hangos Luise-gyűlölő kritikus hangoktól, de - bár azt el kell ismernem hogy a kis hölgyre ráférne helyenként egy nyakonverés szöges léccel - engem sokkal jobban zavart Saji, aki valami olyan mértékben értetlen és suta, hogy az már fáj.
Persze az egy másik dolog, hogy az alkotók a fiatalokat láthatóan arra használják, hogy két, a világot csak most megismerő szereplő diagusaiból (amik éppen ezért csöppet erőltetettek) ismerje meg a néző is a világot. Ez a technikai újszerű volt a Final Fantasy VII idején 1997-ben, amikor Cloud a társainak - és velük együtt a játékosnak is - magyarázta el hogy kell állást menteni, meg varázstárgyakat használni, de mostanra kicsit erőltetett lett ez a mesélős móka. Azért az erőteljesen érződik hogy némi hard-scifi vonalat próbálnak a soroztaba belevinni, jóval több technikai részlettel bombázva minket mint az egy ilyen sorozattól megszokható. Tőlem mondjuk ez jöhet, amíg nem megy a story rovására.

De kissé előre szaladtam az értékeléssel, lássuk mi is történt ebben a részben. Először is tanui lehetünk, mint kel útjára Saji és Luise a jinkakuren űrliftjével, fel a kozmoszba. Tanulmányi kirándulásnak nem rossz. Ezzel a járattal utazik Sergei és az előző részben megismert szótlan beosztottja, Soma. Mély és bensőséges beszélgetés kezdődik, már amennyire ez két ennyire befordulós szereplőtől várható, Sergei visszaemlékezésével tarkítva. Mindebből az a fontos hogy Soma (milyen meglepő) nem önként jelentkezett erre az egészre, továbbá hogy a testében lévő mindenféle nano-francok miatt jobbak a képességei egy átlagos embernél minden tekintetben. Itt ragadnám meg az alkalmat hogy "gratuláljak" a készítőknek a "dezájn Béjbi" kifejezéshez. Régen hallottam ennyire nevetséges technoblabla elnevezést ugyanis :)
A másik kocsiban ezalatt dúl a láv: Saji osztályelső jógyerek az információs panelt bámulja, míg Luise a súlytalanság állapotában chipset eszik: mint valami nagy bálna, úszik előre és kapja be a táplálékot egymás után. Bájos.

Az űrvonat hamarosan befut, és hőseink útjai elválnak: Saji és szőke útitársnője tesznek egy kis űrsétát, rácsodálkoznak hogy milyen szép is a föld fentről, Luise persze lezuhan és Sajit aki próbálja "megmenteni" jól magával rántja, de semmi pánik: köteleken lógnak mindketten. Úgy érzem ez a kis jelenet előrevetít egy későbbi eseményt, ahol bizony valakin nem lesz biztosítókötél....

Még egy utas van aki mechástól az űrbe tér 2 nappal később ugyanarra a Heaven's Truth nevű alsó-űrbázisra: Allelujah. Ő egyedül utazik, bár próbál vele kontaktust teremteni a kiszolgáló hölgy, de nem sok eredményt ér el e téren. Azt mindenesetre leszűrjük, hogy biza a Celestial Being nem túl népszerű a múltkori kis akciójuk után, ami valahol érthető. Allelujah egyébként nem a kilátás kedvéért jön: meg kell figyelnie a jinkakuren új mecháját, és ha veszélyt jelent akkor szanálnia is kell lehetőleg.

Sergei és Soma pedig ezalatt a Jinkakuren szupertitkos katonai bázisán, ami nem messze van a Heaven's Truth-tól, megcsodálják az új titkos katonai fejlesztést: egy rózsaszín mechát, ami elég táposnak látszik, és kifejezetten Soma, a dezájn béjbi feneke alá tervezték. Róla egyébként végre kiderült (számomra is) hogy lány. :) El is indulnak egy tesztrepülésre, felszállásukkal végre az epizód is felszállóágba kerül...

A tesztrepülés során ugyanis Soma és az állomáson békésen sétáló Allelujah "megérzik" egymást. Nem új dolog ez a Gundam-univerzumban, és ha figyelembe vesszük hogy mind a Seed-ben, mind a Destiny-ben (tehát a legutóbbi két sorozatban) felhasználásra került, azt hiszem joggal használhatjuk az "elcsépelt" kifejezést. Lényeg, hogy mindketten igen mérgesek lesznek a másikra, akit nem látnak, de az irányát érzik, és valamilyen módon betolakodóként hatnak a másik agyában. Ennek az oka nyilván valami kapcsolat kettejük közös múltjából, elsőre csak arra tudok gondolni, hogy Allelujah is ebben a szuperkatona-neveldében indult, csak aztán megszökött. Bár ennek némileg ellentmondani látszik az hogy Soma van "első gyermek"-ként aposztrofálva, Allelujah pedig nyilvánvalóan idősebb nála. Persze, lehet hogy Allelujah volt a prototípus, vagy esetleg fejlesztési zsákutca, és ezért nem kapott sorszámot még. Akárhogy is legyen, Soma haragja komolyabbnak bizonyul, mivel ő egy állig felfegyverzett mecha-ban ül. Átvált berserker üzemmódba, és elkezd lövöldözni az űrlift azon része felé, ahol Allelujah tartózkodik. Messze van persze, meg az állomás forog is, de azért így is elég rombolást visz véghez ahhoz - mielőtt Sergei lefogja - hogy az állomás egy darabja leszakadjon az egészről, és régi jó szokás szerint a Föld vonzásának engedelmeskedve elkezdjen gravitálni szépen a Föld felé. Hogy ne maradjunk dráma nélkül, Luise és Saji bent rekednek a föld felé zuhanó darabban. Közben Allelujah visszaemlékszik egy régi eseményre, amikor ő rekedt hasonló módon egy sodródó űrkompon... nem egyértelmű, de családdal együtt, és a család valszeg nem élte túl a dolgot. Ez most még igazán nem lényeges, csak annyiban hogy indokolni fogja Allelujah következő akcióját.

Sergei, miután ő az egyetlen egység a közelben, az eszméletté vesztő Somát magára hagyva azonnal a zuhanó darab után veti magát. Meglehetősen esélytelen vállalkozásnak tűnt hogy ő egyedül megállítsa a "zuhanó" tömböt, de az utolsó pillanatban "nem várt" segítséget kapott: a Kyrios Gundam csapódott hozzá (bocs a hülye szóviccért), akinek megerősített hajtóműveivel már valóban sikerült kimozdítani az állomást a zuhanásból. Allelujah-t indulás előtt az állomáson dekkoló Wan Liu megpróbálja lebeszélni, de Allelujah rövidre zárja a beszélgetést egy "Te ezt úgysem értheted"-del, amiért pirospont neki. :) A Ptolemaios legénysége is aggódik, lévén nem ez volt a tervben, mindenesetre Sergei és Allelujah most már vállvetve tolják az egyre csak ereszkedő platformot. De hiába a hősi erőfeszítés, még ez sem lenne elég. Sergei meglepetésére azonban (ezúttal tényleg váratlan) segítség érkezik: a földről asszisztál a Dynames és az Exia, a Ptolemaios közreműködésével. Amit csinálnak, az viszont NAGYON WTF. Az Exia, nem tudok rá jobb szót, szétcsapja a felhőket (mit neki egy kontinensnyi ciklon, az ő csuklópengéje tápos), a Dynames pedig csodás sniper-puskájának XXL-es változatával hajszálpontosan elválasztja a bázisról azokat a részeket, amikből az emberek előzőleg (Allelujah utasítására) evakuáltak, és már csak nehezékként szolgálnak. Közben a bázison mindenki felveszi az űrruhát a legrosszabbra számítva, Luise pedig, bár nála a néző már így is a legrosszabbra számított, ellövi a no.1 filmes klisét ("valamit tudnod kell mielőtt..."). Persze, befejezni már nem fejezi e a mondatot, mert közben megmenekül a bázis-darab (így csökkentett súllyal már el tudják tolni a Föld közeléből), de azért a rész végén még kap ez a szál egy csattanós lezárást amitől jókedvem lett: mégpedig azt ahogy összevágták a háttérből beinduló ending-gel azt az "oshienai"-t :D majdnem leestem a székről a nevetéstől! De kicsit elébe mentem a végkifejletnek: Érdemes még megemlíteni a Ptolemaios legénységét akik csodálkoznak Allelujah engedetlenségét (Wan Liu mégiscsak az ő parancsaikat közvetíti, bármennyire is minimális szerepe legyen egyébként), különösen Tieria. Úgy tűnik ő a legmerevebb és a saját magát a legkomolyabban vevő az összes pilóta közül, nyilván ennek a későbbiekben még lesz jelentősége.

Mint ahogy mondtam, vegyes érzelmeim vannak a rész kapcsán. A Luise-Saji évődés leginkább vicces volt, de picit idegesítőbb mint amilyen vicces, és akkor még lehet hogy nem is viccnek szánták. Ha lesz a 2 fiatalnak valami komolyabb szerepe a későbbiekben, amit így kell előkészíteni, akkor hajrá, de önmagában ez így nagyon nem érte meg a képernyőidőt. Kb. annyi jelentőséggel bír mint lebegve chipset enni az űrben :)
Ami az akció-szálat illeti, végül is semmi váratlan vagy sokkoló nem történt, viszont a megvalósítás egészen profira sikeredett. Izgalmas volt figyelni a küzdelmet, annak ellenére hogy azért senki sem hitte egy percig sem hogy itt a földre fog zuhanni a Junius 7.... izé, a sector 7. A sok újrahasznosított elem is valahogy jól lett összerakva, nem érzek annyira rókabőr szagot mint az indokolt lenne.
Ami talán számomra leginkább életképessé teszi ezt a részt az az, hogy végre valahára (bár még mindig nem eléggé) a karakterek is előtérbe kerültek. Főleg Sergei-ről tudtam meg sokat: elszánt katona aki hisz abban amit csinál, mégis van saját véleménye és gondolatai, az egészet valahogy kívülről szemléli. Emberi oldalát is megláthattuk amikor gondolkodás nélkül, akár a saját élete árán is menteni próbálta az embereket, és alapvetően ellenzi az emberekkel való kísérletezést - ami pont Soma-ban, az alanyban nincs meg, ez kettejük viszonyát érdekessé teheti. Az a fajta katona aki az ellenfelét is tiszteli.
Allelujah fronton sokat igazán nem tudtunk meg, bár az igaz hogy a pilóták közül talán ő az aki a leginkább belegondol abba, hogy van élet a pilótafülkén kívül is. Kicsivel azért most már jobban ismerjük, és nem csak a "hülye nevű bishi emós hajjal" kitétel határolja el a többiektől.A múltjára való utalás cool, de azért ez inkább még ilyen mézesmadzag volt, és nem igazi háttér. Ahhoz elég volt hogy a többi pilótánál jobban kedveljük/ismerjük, de lássuk be, ez azért még így kevés. Az is egyértelmű hogy van egy "sötét" énje, aminek pontos mibenlétét egyelőre csak találgatni lehet...

Ami viszont kifejezetten nem tetszett a részben: a Gundamok végérvényesen elszálltak táp-ügyileg. Valahogy a technikai leírások realitása és a fél világon átlövő szuperrobotok nekem egyre kevésbé férnek össze. És nem, attól nem lesz kevésbé durva a dolog hogy a Dynames-t kitámasztják 3 irányból. :) Ebből vissza kéne venni egy kicsit.

Nagyon más részt kaptunk most mint amilyen az előző volt, és valljuk be szükség van erre is ,arra is. Ott inkább a politikai machinációk, és a szervezetek megismerése és bemutatása került előtérbe, és erre talán nagyobb szükség is volt. Itt most kicsit a szereplők lelkivilágába is betekintést nyerhettünk, bár azért az az arányokon még van mit csiszolni. Izgalomban és akcióban mindenesetre nem volt hiány, és tényleg, azért kicsi jellemrajz is befigyelt.

Kicsit kevesesebb Luise-t szeretnék. De az irány határozottan jó! Már várom vajon milyen lesz a következő rész: vajon valamelyik megkezdett szálat fogják folytatni végre, vagy megint egy teljesen új oldalát mutatják majd be a 00 univerzumnak? Az AEU még nem szerepelt túl sokat, és Marina királynő útjáról se felejtkezzünk el. Az előzetes alapján Setsuna rulz - valami második részhez hasonlóra számíthatunk, de azért én reménykedek. :)