Nem kéne néznem ezt a sorozatot, mert rendkívül éhes leszek tőle...

Szóval maximum weeabooság ide vagy oda, egy-két kivételtől eltekintve alapvetően nem vagyok oda a japán konyha prodoktumaiért. A nyers halat meg a puhatestű tengeri élőlényeket egyáltalán nem bírja a gyomrom, és a natúr főtt rizst sem igazán szeretem. Szóval elég sok olyan alapvető dolog, mint a sushi, az onigiri vagy a takoyaki gyorsan kihullanak nálam a választható menüből.

Viszont itt van a rámen ami az egyike a kivételeknek. A rámen annyira hiányzik, hogyha tehetném azonnal indulnék vissza Japánba, hogy bekanalazzak pár tányér shouyuu (醤油) alapú chashuu (チャーシュー) ráment a kedvenc oszakai rámenes helyemen.

Az első pár rész igazi kínzás lesz, csak nézni tudom ahogy a szereplők tömik magukba a ráment én meg csak a nyálamat csorgathatom innen a messzeségből. Aztán később amikor majd rátérnek az egyre extrémebb feltétekre úgy lesz kevésbé zavaró, mert én nem akarok olyan expert lenni rámen téren, mint ennek a sorozatnak a szereplői. Nekem bőven elég a konzervatív alapfeltéthármas (a sertéshús, a hagyma és a babgyökér) plusz a tojás.