Az ötödik rész első harmadában Yuu sportkommentátor módra narrálta Koizumi-sant amíg az utóbbi a paradicsomos rámenjét fogyasztotta. Az egyszemélyes performansz nem zavarta Koizumi-sant a rámen élvezetében, de nem is értékelte sokra a műsort. Miután végzett az étellel, gyorsan helyretette Yuu-t a szokásos sztoikus módján. A középső harmadban Jun volt Koizumi-san asztaltársasága, valahogy mindig akkor kerül Junra a sor amikor valamilyen extrémebb ráment kell enni. A múltkori ananászos után most zöld ráment fogyasztottak aminek az elkészítéséhez a biológia óráról jól ismert zöldszemes ostoros egysejtűre van szükség, úgy párszázmillióra tányéronként, hogy zöldre fesse a levest.
A záróharmadban pedig a sorbanállás etikettjéről volt szó, vagyis egész pontosan Koizumi-san mélységes megvetése sújtja azokat akik betolakodnak a sorba.

---

4. számú rámen

Kép: link
Google: térkép

Pár bejegyzéssel korábban már írtam, hogy szeretem a repülőtereket, mindig élmény, ha eljutok egyre. Fukuoka repülőtere összehasonlítva más nagyvárosokkal pedig kifejezetten egyedi azzal, hogy a városon belül helyezkedik el. Mindössze két metrómegállónyira van a központi pályudvartól és öt megállónyira a városközponttól így olcsón és gyorsan megközelíthető. Így ahányszor csak eljutok Fukuokába sose hagyom ki a repteret a programomból.
Fukuoka a Tonkotsu Ramen hazája, ennek megfelelően a reptéri rámenes (a hely neve Nanofuku 「那の福」) is tonkotsu alapú leveseket árul, amelyek közül én a szokásomnak megfelelően a chashuu tonkotsu rament (チャーシューとんこつラーメン) válaszottam csapolt sörrel párosítva. Nem ez a legjobb rámenes hely Fukuokában, azokat a városközpontban Tenjinben a Naka folyó partján kell keresni (főleg sötétedés után amikor beindul az éjszakai élet és kinyitnak a mozgóárusok is), de egy 4/5-ös osztályzatot ez a rámen is megért.