AoiAnime Közösségi Blog
Ahogy várható volt ez a rész volt a Haruka-angstnak szentelve, de azért közben történt pár dolog.
Először is Azusa és Chihaya párhuzamos visszaemlékezéseiből kiderült rengeteg minden a két tudósról (Cayen-ről és Teru-ról) és Lila Holdkelte incidensről (Dawn of Purple Moon). Viszont két fogalmat tisztázni kell előbb, mielőtt a részletekre rátérnék. Én teljesen elsiklottam eddig felettük és a fansub is majdnem. Az egyiket azért ők elkapták a 17. részben. Ez a két fogalom a ミシュリンク (
mischling) és a バスタルト (
bastard). A két tudósnak ugyanis nem csak az volt a dolga, hogy tanulmányozza a core-t és robotot építsen rá. A core szerkezetét és anyagát megértve egy felsőbbrendű lényt egy ember-idol keveréket kívántak létrehozni. Ez lett volna a mischling. Azusa és Chihaya voltak hozzá a kísérleti alanyok, de nem sikerült tökéletes hibridet csinálniuk és ami végül lett Azusából és Chihayából azt nevezzük bastard-nak. R.I.F.F.A. lett volna az újabb kísérlet a mischling előállításra, de Karasu 7. részben fogvégről odavetett mondatából tudjuk, hogy Riffa is bastard kategória.
Örökké fiatal szuperembereket előállítani annyira nem lenne baj, de természetesen ide is befészkelődött az emberi gyarlóság. Prof. Cayen az emberiség javára akarta felhasználni a tudást, Teru meg a saját javára. Ráadásul Teru szerint a mischlingnek nem feltétlenül kellett volna emberfélének lennie, a hibrid előállítást fordított irányban is meg lehet oldani. Ebből született aztán az Epimetheus projekt. Az eredmény aztán az lett, hogy az addig harmonikusan együttdolgozó tudóspáros körül megmérgeződött a levegő a súlyos vitáktól. A vita végére pedig a Dawn of Purple Moon éjszakája tette fel a pontot, amikor Teru egyszerűen leszúrta Cayen-t és hozzálátott a saját céljai megvalósításához a Turiavita élén.
A másik akivel foglalkozni kell az Saku. Az előző rész blogbejegyzésében már írtam, hogy körvonalazódik a célja, na most már ki is derült. Fel akarta oszlatni a Mondenkind-on belül a teljes iDOL részleget. Így már érthető, hogy miért hagyta mindig kicsit fokozódni a káoszt a korábbi részekben. Sokkal könnyebb úgy meggyőzni a felső vezetést a saját igazáról, ha tud hozzá érveket támasztani. Más kérdés, hogy ezeknek az érveknek az előállításához ő maga is asszisztált. Hogy miért van ennyire bögyében az iDOL részleg azt még mindig nem értem, de ezt vegyük be a gyenge japántudásomnak. A lényeg a lényeg, hogy úgy jött vissza Genfből a Mondenkind fejesek gyűléséről, hogy már a kezében volt a feloszlató határozat, amit aztán személyesen jelentett be a hídon éppen akkor amikor megérkezett oda a Turiavita újabb zsaroló üzenete is.
A svájci alpokban és a tokiói bázison történtek közötti időbe került be az emo-Haruka rész, és Iori erőfeszítései Haruka jobb kedvre derítésére. Iori sok mindent megpróbált eredménytelenül, de ezeket most nem részletezem. Mivel úgyis csak az az érdekes amivel végül elérte azt, hogy Haruka kidugja a fejét a szobájából. Jó hangosan bekapcsolva hagyta a TV-t amely éppen akkor számolt be arról az eseményről amivel a Turiavita járatta le a Mondenkind-ot és az iDOL csapatot. Chihaya hajtotta végre az akciót Imberrel. Elpusztított egy lakatlan szigetet úgy, hogy a közvélemény számára az jöjjön le belőle, hogy a Mondenkind elvétett egy meteort.
Már ez is elég lett volna Haruka felkeltéséhez, de az sokkal többet számított, hogy Haruka megérezte Imber közelségét és kirohant az utcára. Az érzései nem csalták meg valóban Imber közeledett, de csak azért, hogy Chihaya tegyen vele egy kárörvendő tiszteletkört Harukának, mielőtt hazatér az akció után. Egyre több az elmebetegségre utaló jel Chihaya viselkedésében, így aztán már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a 26. rész végéig életben fog maradni...
Aki már látott elég animét vagy akármilyen más műfajban hasonlót az tudja, hogyha egy ennyire nyíltszívű és kedves főszereplő átéli a legsúlyosabb árulást akkor utána jön nála az emo-darkosangsty-depis rész. Szerencsére az ilyen jellegű 180 fokos fordulat egy karakter jellemében nem szokott sokáig tartani általában egy-két rész alatt ki szoktak belőle gyógyulni, ez valószínűleg mostsem fog másként történni, de az már biztos, hogy minimum két rész lesz, mert az emózás előtt Haruka felvett egy köztes állapotot is, de még mielőtt erre rátérnék lássuk, hogy mi történt még a részben.
Előszöris Azusa kérdőre vonta Sakut, hogy "mi volt ez a szarság Volturiusszal?". Valamiért sikerült ismét kidumálnia magát Sakunak
(sajnos nem értettem egyáltalán, hogy pontosan mivel, találgatni meg nem akarok), de az már látszik, hogy nem fogja Azusa a végtelenségig tűrni Saku módszereit.
Lassan körvonalazódik Saku célja is és vele egyúttal talán érthetővé válik az is, hogy miért akarta resetelni Imbert a 15. részben, és miért tartotta titokban amit mindenkinél hamarabb tudott Yukihoról.
Tempestus corejáról megállapították, hogy a továbbiakban használhatatlan. Hogy meddig marad ilyen állapotban, az majd később kiderül.
Ezek után végre jöhetett az epizód egyetlen boldog szakasza, az Ami-Mami reunion. Mami-chan hét év után tért magához. Hét éve még nagyon fiatalok voltak úgyhogy, hogy elsőre nem is az ikertestvérét, hanem Azusát ismerte fel a szobában tartózkodók közül. Aztán kapott egy tükröt és onnantól már tudta, hogy ki az akinek annyira potyognak a könnyei az ágya mellett. Amint Mami kimondta a testvére nevét azonnal ugrott is Ami-chan a nyakába. Nagyon megható jelenet volt. Később Ami és Mami beszélgetéséből azt is megtudtuk, hogy anno Tempestus csak így tudta megmenteni Mami életét. Mami nem részletezte ki, csak annyit mondott, hogy valami baleset érte még a pilótafülkében indítás előtt. Tempestus ezért egy sztázisteret vont köré, hogy megmentse az életét. Csak hát ez a mutatvány időben eltartott 7 évig...
A rész közepén aztán visszatért Haruka és látszólag olyan állapotban, mintha mi sem történt volna. Ugyanaz az életvidám Haruka volt látszólag, mint aki eddig, de két percnyi beszélgetés után kiderült, hogy nagyon nem stimmel nála valami amikor azt mondta, hogy "amikor Yukiho és Imber is visszatérnek". Megháborodott tehát egy kicsit szegénykém, blackoutolt az agya az események hatására vagyis nem volt képes elfogadni azt a tényt, hogy Yukiho elárulta őt és Imbert pedig megszerezte a Turiavita. Na innentől mindenki úgy nézett Harukára, hogy "jobb nem háborgatni a bolondot".
Közbe kaptunk egy kis Turiavita bevágást, ahogy alakítják át Imbert. Chihaya első dolga természetesen az volt, hogy eltávolíttassa a rózsaszín mellpáncélt. Yukiho pedig nagymuteri dícséretben részesült.
Egyvalaki azonban nem tért vissza a Turiavita bázisra az akció után. Az Epi-chanját elvesztett Riffa bizony ottmaradt az erdőben és elfogták a Mondenkind katonák. Egyelőre még nem világos, hogy mit a célja Sakunak az értékes fogollyal, ebben a részben még nem lett kivallatva.
A bázison végzett munka után következett az idol munkája Harukának. Yayoinak ugye fogalma sincs, hogy mi történt, de ennek ellenére kiszúrta, hogy a szokásosnak tűnő Haruka mégsem a szokásos Haruka. Rákérdezett egyszer, hogy mi a baj. Haruka elhárította a kérdést. Rákérdezett mégegyszer hozzátéve azt, hogy úgyse tud neki Haruka hazudni, ahhoz túl régen ismeri. Haruka másodszor is elhárította a kérdést. Harmadszorra már nem kérdezett, hanem szenvtelen hangon annyit mondott, hogy látja, hogy Harukának valami baja van, de ha ezt nem akarja elmondani akkor ne tegye. Viszont többet ne jöjjön ilyen állapotban dolgozni, mert "a mai Haruka nem Haruka volt, hanem egy szánalom". Különösen a mondat végi 最低だった (saitei datta) volt nagyon súlyos Yayoi szájából. Sikerült hát összevesznie Harukának a legjobb barátnőjével is, és még nem volt vége.
Visszatérve a szállásra még mindig tartott nála az elmeháborodott állapot. De a "miért nem terítettetek Yukiho-channak" mondata már sok volt Iorinak és konfrontálódott Harukával. A vita gyorsan elfajult annyira, hogy Iori megüsse Harukát akiben ettől végre elaszakadt a szál és átment a bevezetőmben említett igazi sírósdepis állapotba. A következő rész még biztos betart angstmódban Harukának, de aztán már valószínűleg lépni kell, mert egyrészt Imbert meg kéne menteni, másrészt Saku pecsenyéje hamarosan kisül és a Turiavita sem fog tétlenkedni közben túl sokáig.
A 19. rész egy szokásos háborúsfilm mintát követett gyors vágásokkal a hadszíntér különböző helyszínei és a két főhadiszállás között. Meglehetősen pörgősen zajlottak a dolgok ezért most inkább pontokba szedve írom le, hogy mi történt a folyamatos történetmesélés helyett.
1. Chihaya messzire hajította Haruka eltört kulcsát és rohant is egyből az ő visszaszerzett drágaságához Imberhez. Yukiho meg megkapta Nubilumot. Haruka még ekkor sem adta fel és tett egy utolsó kísérletet, hogy visszahívja Yukiho-t a sötét oldalról. A próbálkozása majdnem felért egy öngyilkossággal mert Nubilum induló gravitációs lökete jól lesodorta őt így arról minden oldalról szakadékkal övezett fennsíkról ahol álltak, egyenesen bele a dzsungelbe. Mellesleg meglepő módon
(vagy ha úgy jobban tetszik akkor a 15. részben történtek után már nem is annyira meglepően) Imber simán elindult Chihayának.
2. A hely nyílvánvaló csapda volta ellenére (az erdő csurig tele a Turiavita szárazföldi egységeivel) kénytelen volt lépni a Mondenkind, úgyhogy az MSA teljes rohamosztagos hadosztálya deszantos és partraszálló egységekben útban volt a helyszínre. Továbbá külön úton Azusa is oda tartott.
3. Iorinak sikerült összeszednie magát. Sőt Nebula is kooperatívnak bizonyult, ugyan nagyon viharvertnek nézett ki, de talpra tudott állni. Az egyetlen probléma az volt ezzel az egésszel, hogy megérkezett közben Riffa Epimetheussal oda a folyóhoz, hogy elvégezze azt amit Makoto félbehagyott. Tehát hiába tudott Iori talpra állni, még rosszabbul állt a szénája.
4. Chihaya kijelentette, hogy viszik magukkal Ami-chant is. YOU EVIL BITCH! Jó mondjuk nem vártam, hogy bármit is be fog tartani abból, hogy szabadon engedi Ami-t az Imberért cserébe, de ez akkoris szemétség volt a részéről. Persze a piszkos munkát (Ami ismételt elrablását) megint rábízta a csicskására Yukiho-ra. Ezúttal Ami-chanon volt a sor, hogy megpróbáljon lelket beszélni Yukiho-ba, persze neki se sikerült.
5. Összezárulóban volt tehát Nubilum vasmarka Ami teste körül. Eljött végre a pillanat a deus ex machinához vagyis Tempestus visszatéréséhez. Tempestus belépője igazán hatásosra sikeredett. Egy ütéssel harcképtelenné tette Nubilumot és aztán gyorsan Imbert is a padlóra küldte. Ezek után elemelkedett a talajtól és kiadta ugyanazt a hangot amit Hiems Izlandon shutdownba küldve ezzel az összes iDOL-t a környéken beleértve a fake one-t Epimetheust is. Ez utóbbi nagyon jól jött Iorinak, mert a végtelenségig nem tudott volna elugrálni "Epi-chan" támadásai elől.
6. Ellenségeskedés ide vagy oda, az iDOL-core-ok valamiféle metakommunikációt folytatnak ilyenkor. Én nem nagyon értettem, hogy mi lehet az 5 core közös célja, de a Mondenkind felső vezetésében érthették, mert beindult az igazi hadigépezet.
7. Ahogy várható volt az MSA rohamosztag feladata nem az iDOL-ok visszaszerzése volt, nekik csak Harukát és Ami-t kellett kihozniuk, miközben kifüstölik a Turivita katonákat az erdőből. Harukát sikerült is begyűjteniük, Ami viszont továbbra is a fennsíkon volt elérhetetlen helyen, így ő újra visszakerült a virtuális veszteséglistára, mert az iDOL-ok ellen valami mást tartogattak a Mondenkindnál.
8. Nem véletlenül mutogatták olyan hosszan közelről is azokat a Vulturius műholdakat a 14. részben amelyeket Iori állított pályára. Akkor a képkommentben meg is jegyeztem, hogy túl szép név ez egy gyűrűfigyelő rendszernek. Nahát nem is csak gyűrűfigyelésre lett tervezve a cucc, hanem mint kiderült ez a Mondenkind végső ultimate fegyvere. Egyszerűbbnek vélték felperzselni az egész harcteret mindenestül, mintsem, hogy a Turiavitának adjanak akár egy iDOL-t is. Karasu, hogy mentse a helyzetet és az emberei életét felküldte Epimetheust (Riffa nélkül persze) a halálsugár útjába, de Epimetheus kevés volt. Úgy párolgott el a sugártól, mint
Perfect Cell anno Gohan erejétől.
9. Tempestus nyilván nem hagyhatta, hogy Ami és Mami meghaljanak ezért abbahagyta a metakommunikációt a többi core-ral és maga állt be a sugár útjába (természetesen előbb Mami-t biztonságba helyezte az ikertestvérénél). Tempestus masszívabbnak bizonyult Epimetheusnál és bár róla is elporladt a felépítmény, de vissza tudta tartani a halálsugarat és még a core-ja is egybenmaradt.
10. Azusa végül semmit nem tudott csinálni a helyszínen, mert amikor Tempestus rázendített akkor az izlandi részhez hasonlóan most is rátört a fejfájás a három (Riffa, Chihaya, Azusa) haxolt testű szereplőre. Összesen annyira futotta Azusa erejéből, hogy tudott pár mondatot váltani Makotoval. Makoto is rájött már, hogy valamikor volt valami Chihaya és Azusa között. Rá is kérdezett Azusánál, hogy tulajdonképpen kik vagy mik ők. Válaszolt is volna Azusa, csak éppen akkor hallgatott el Tempestus és egyúttal indult újra Hiems úgyhogy Makoto nem várta meg a választ. Kár, így nekünk nézőknek is várnunk kell még mire megtudjuk az igazat Azusa és Chihaya múltjáról.
Sok minden történt tehát, de semmi sem oldódott meg. Egy iDOL-ból csak a core marad, egy majdnem meg lett semmisítve még az előző részben. A három viszonylag épen maradtban meg Turiavita pilóták ülnek...
---
Más. Ide akartam még írni egy hosszú értekezést az első Xenoglossia DVD fogadtatásáról, de elálmosodtam közben, úgyhogy ez most elmarad. Ha lesz időm akkor majd írok egy külön blogbejegyzést az 1. DVD specialról és akkor ahhoz mellékelem majd ezt is, mert felettébb érdekes volt az a fogadtatás.
A védtelen déltengeri bázis nem volt ellenfél az Epimetheusokból álló inváziós seregnek...
くそ、くそ、くそ、くそ。Soha nem gondoltam volna, hogy egy idol-franchise történetben fiatal lányok fognak meghalni. Márpedig itten Riffa nyalókát szopogatva adta ki a parancsot a technikusok halomra lövetésére. Egyedül Ami-chant hagyták életben, őrá szükség volt egy még ördögibb terv végrehajtásához.
Ami-chant elhurcolták valahova a dzsungel közepére és küldtek egy videóüzenetet a Mondenkindnak, hogy hozzák oda Imbert és Nebulát Amiért cserébe. Nyilvánvaló csapda, de ez is a terv része volt. Haruka és Iori persze ígyis rohantak volna oda segíteni, de azért van parancsnok meg elsőtiszt a bázison, hogy ilyenkor beszéljenek a vesztükbe rohanni próbálók fejével. A Mondenkind lényegében lemondott Ami-chanról, az iDOL-ok fontosabbak a Föld védelme érdekében mintsem, hogy kockáztassák őket a Turiavita ellen inkább mozgósították a hadsereget. Sajnos Saku megint vétett egy súlyos hibát, amikor mindenki jelen volt a hídon közölnie kellett volna az egybegyűltekkel azt, hogy Yukiho kompromittálódott és ne bízzanak meg benne többé. Botor módon azt hitte, mint amit az előző rész végén én is, hogy csak azért ültette le Yukiho ideiglenesen a mainframe-t, hogy elterelje a figyelmet a sziget elleni támadásról és ezzel befejezte és eltűnik. Nem így történt.
Yukiho visszament a bázisra, ahol a már korábban bejutatott ártó kódja által nyitott backdoor még mindig megvolt, így könnyű szerrel át tudta venni az egész bázis vezérlésének a lehetőségét a PDA-jára. Ugyanezen idő alatt Ritsuko, Iori és Haruka a tetőn kérlelték Azusát, hogy adjon nekik lehetőséget Ami megmentésére. Azusa persze nem engedett, sőt részletesen elmagyarázta nekik, hogy miért nem mehetnek. Nyílván gondoltak a Turiavitánál is arra, hogy a Mondenkind vezetősége nem fogja odaküldeni az iDOL-okat ezért is kellett Yukihonak visszamennie. Az ő feladata volt, hogy felajánlja Iorinak és Harukának a segítségét Imber és Nebula elkötéséhez. A forrófejű Iori-t nem is kellett győzködnie, Haruka (akiben még bennevoltak Azusa szavai) azonban hezitált. De az idealista felére hatva megpendítve azt, hogy "Ami-chan meghalhat, ha nem sietnek" őt is sikerült rábeszélni az akcióra.
Yukiho bázisra való visszatérése nem maradt észrevétlen, de mire eljutott róla a hír Saku füléig már késő volt. Egy döbbent arcra futotta csak az erejéből (már megint csúnyán átrázta őt Yukiho) mielőtt elsötétedett minden. Mivel Yukiho kezében volt a bázis irányítása így gond nélkül sikerült meglépniük az iDOL-okkal a lányoknak és sajnos vitték magukkal Yukihot is.
Az Ami-chan tartózkodási helyének megjelölt pontban jelezte a radar Nubilum jelenlétét is. Ez is a Turiavita tervének a része volt, így Yukiho úgy tudta irányítani a taktikai megbeszélést, hogy végül az jöjjön ki belőle, hogy ő és Haruka repüljenek oda közvetlenül, míg Iori a folyó felett alacsonyan repülve lesből érkezzen. Jó haditerv csak kár, hogy az ellenség írta így annak megfelelően lett előkészítve a terep.
Iorira a folyómederben rejtöző Hiems várt Makotoval a fedélzetén. Hiems harcra lett megépítve úgyhogy Nebulának nem volt sok esélye. Az ilyen egyenlőtlen felállást nem is lehet küzdelemnek nevezni, az
alázás a jó szó erre. Makoto meg is ölhette volna Iori-t, de inkább hagyta, hogy Iori is élje át azt a kétségbeesett érzést, hogy hiába rángatja a botkormányt Nebula mégsem mozdul neki.
Harukát és Yukiho-t Chihaya várta a fogvatartott Amival. Chihayának volt ideje, hogy végighallgassa Haruka hegyibeszédét az erkölcsről, hogy hibásan és Imber elveivel szemben cselekszik, ha emberéletek árán akarja visszaszerezni Imbert. Chihaya először egy "so kamo ne" válaszra méltatta és átadta neki Ami-chant. De aztán folytatta és rávilágított arra, hogy Harukának pont ez az idealista naivitása a gyengéje, miközben fokozatosan átvándorolt a tekintete Yukiho-ra.
Tudtam, hogy be fog következni mégis kegyetlenül mellbevágott Yukiho árulása. A jelenet teátralitása, az erre az alkalomra tartogatott háttérzene, a külvilágot sötétséggel kitakaró háttér a két szereplővel, a lassított felvétel, ahogy kirántja Yukiho Haruka kezéből azt az irányítókulcsot, amit ő adott vissza Harukának az első részben mind-mind csak fokozták ezt a mellbevágó érzést. Fájt nagyon Harukának is, ahogy végig kellett néznie amint Yukiho átadja Chihayának a kulcsot, Chihaya pedig sátáni vigyorral összetöri azt...
Huhh. Nem is tudok csak egy dolgot hozzáfűzni ehhez az egészhez, pont ugyanolyan hatással volt rám, mint a My-HiME ugyanezen sorszámú (18.) része. Végetért, és csak néztem két percig magam elé, aztán csak annyit tudtam kinyögni, hogy OH SHI-. Meg kell követnem Sakut, nem ő a felelős a bázison történt furcsaságokért, sőt éppen azon volt, hogy elkapja a beépült ügynököt. A mostani részre jutott el odáig, hogy beazonosítsa, de ahhoz már túl későn ébredt, hogy elkapja és még azt sem tudta megakadályozni, hogy végrehajtsa az ellenséges ügynök a küldetését.
Igazuk volt azoknak akik Yukihot látták a 13. részben felbukkanó apró árnyékban. A bevezető képsorokból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy ő a Turiavita beépített embere a Mondenkind bázison. Mostmár nyilvánvaló, hogy ki piszkálta meg Imber szervízmenüjét, meg ki volt az aki teljesen kisatírozta Chihaya kartonját, de ezek csak apróságok voltak az igazi feladatához képest. Lássuk, hogyan is hajtotta ezt végre...
Beszéltem már arról, hogy mennyire lazán kezelik a biztonságot a Mondenkindnál, ezúttal sem volt másképp. Yukiho klasszikus social engineering-gel kiszedte Naze-sanból a mainframe hozzáférési jelszavát. Csak annyit kellett mondania a munkával mindig elhavazott Naze-nak, hogy szívesen segítene neki.
Haruka továbbra is folyamatos rohanásban van, úgyhogy tovább romlott a harmonizációja Imberrel. Ezúttal viszont jelentést is kellett volna írnia, de Yukiho barátságosan felajánlotta, hogy megírja helyette. Haruka megköszönte és elrohant esélyt sem hagyva Ami-channak, hogy utolérje. Így Ami megintcsak Yukihoval tudta megbeszélni, hogy mi volt a probléma a harmonizáció során. Ami-chan sajnos megintcsak 100%-osan megbízott Yukihoban és ezúttal a tablet számítógépét is átadta Yukihonak, hogy az abban tárolt harmonizációs adatokat később mutassa meg Harukának és Josephnek is. Aminak ugyanis másnap korán reggel el kellett utaznia a déltengeri bázisra, mert ott fog tesztelni egy újfajta harmonizációs berendezést. Yukiho mosolyogva megígért mindent aztán ahogy Ami-chan elsietett ugyanazzal a mosollyal nyomott egy format c:, rm -rf /,dd if=/dev/zero of=/dev/hda kombinációt annak a gépnek a tartalmára. Magyarul tisztára sikálta Ami-chan számítógépét. Tökéletes volt az időzítés a Turiavita szempontjából, mert így majd akkor fog Haruka csődöt mondani Imberrel amikor majd a legnagyobb szükség lenne rá.
Saku közben már gyanakodott Yukihora úgyhogy lement az operátorokhoz kérdezősködni, hogy kik férhetnek hozzá a mainframe-hez. Naze itt bevallotta, hogy kiadta a jelszót Yukihonak. Ekkor úgy látszott, hogy ezzel sikerül kivenni Yukiho méregfogát, de Saku hibásan taktikázott. Nyíltan meg kellett volna mondania Naze-nek és Sorewának, hogy Yukiho gyanús. Lebecsülte Yukihot amikor azt gondolta, hogy elég lesz megvárnia amikor megpróbál belépni a közben csapdává vált jelszóval és akkor egyszerűen tetten éri. Naze így aztán magára vette a leb***ást és továbbra se gondolt semmi rosszat Yukihoról. Yukiho pedig ügyes volt, eleve úgy kérte el a jelszót, hogy átvállalt munkát Naze-től aki azt egy adattárolón adta át. Yukiho ügyelt arra is, hogy a "kész munkát" akkor vigye vissza amikor csak Sorewa van bennt így elég volt azt mondania, hogy "itt van a kész meló majd add át Naze-sannak" és utána simán kisétálhatott a bázisról, mielőtt még Naze kinyitja annak a tartalmát.
Yukihoval egyidőben Karasu is akcióba lépett megcsinálta a maga kis
hosszú kések éjszakáját a Turiavita igazgatótanácsában. Az ott ülő fehérköpenyes "pacifisták" sok mindent a szemére vetettek Karasunak, aki mosolyogva végighallgatta a panaszáradatot majd behívta a rohamosztagosait, akik aztán elnémították a panaszkodó hangokat. Máris hattal kevesebb akadékoskodónak kell kiemelt fizetést adni. Jól időzítette Karasu a hatalomátvételt, mert közben Yukiho a feladata utolsó fázisához érkezett.
Yukiho még a bázison megtudta, hogy az általa megszerzett jelszó nem jó a belépésre, de nem is akart vele belépni. Tudta ő jól azt, hogy az egy csapda és azt is, hogy hogyan tudja saját céljaira felhasználni. Bement egy netkávézóba és leült annyi időre egy gép mellé, hogy egy belépési kisérletet végrehajtson aztán lelépett a helyszínről. Ezzel szépen kiugrasztotta a biztonsági szolgálatot, hogy véletlenül se legyenek útban amikor a munkahelyére beérkező Naze ránéz a gondosan előkészített adattárolóra. Ezúttal is óramű pontossággal működött a Turiavita hadigépezete. Azzal egyidőben, hogy Yukiho kártékony kódja elkezdte a pusztítást a mainframe-en apró fénypontok képében megjelentek a támadóegységek a déltengeri bázis légterében...
Vajon a Turiavita Ami-chant akarja megszerezni ezúttal? Vagy az új harmonizációs berendezésre fáj a foguk? Esetleg mind a kettő kéne? Ezt most nem tudtuk meg, mert itt ért véget cliffhangerrel az epizód. Én azt mondom, hogy most érkezett el az idő arra, hogy Mami visszatérjen Tempestussal és megmentse a testvérét a rá leselkedő veszélytől.
Az eddig leírtakon kívül volt egy másik történetszál is a részben sok-sok flashbackkel Yukiho múltjáról és több Harukával közös jelenettel. Ezek mindegyike azt a célt szolgálta, hogy bemutassa Yukiho komoly belső vívódását. Nagyon nehezére esett neki rosszat tenni (a közben mit sem sejtő) Harukának aki végig őszinte barátja volt. De megtette, mert a mérleg másik serpenyőjében Harukával szemben Chihaya állt. És a kit szeretek jobban mérleg ezúttal Chihaya felé billent. A flashback jelenetekből egyébként kiderült az is, hogy Chihaya volt az aki a zsiráfos mobiltelkó-díszt vette Yukihonak, és vélhetően így Chihaya volt az is akivel a titkos telefonbeszélgetéseket folytatta.
---
Random megjegyzés a részemről a történtekhez így a végére: Félig már elő lett készítve a terep egy klasszikus barát-barát ellen (Haruka vs. Yukiho) végső összecsapáshoz. Ha minden a jól bevált rotring filmsablon szerint halad akkor az előkészítés második feléhez annyit kellene tennie Harukának, hogy valamikor kiiktatja a forgalomból Chihayát. Ez ugyan sablonos, de mégis optimális lenne mert egyszerre dühítené fel Yukiho-t és csinálna neki helyet Nubilum pilótafülkéjébe.
