AoiAnime Közösségi Blog
Kezdetben sötét volt és néma, meleg csend. Aztán egy hang hallatszott, fülsértő kiáltás, a nevemet kiáltotta, és én újra megszülettem. Fájt. Hideget éreztem, nem a környezetem volt hideg, hanem én magam, az élettelen fém váz. Kinyitottam a szemem, egy nő állt előttem. Vágyakozva nézett rám, ismertem őt, amikor éltem, érzem, de most nem tudom ki ő, csak azt tudom, hogy miatta vagyok itt. Miatta fáj. Egy hang – ismét – a fejemben szólt, parancsoló és kemény, nem tudtam ellenállni neki. Azt akarta, hogy öljem meg a nőt. Megtettem. Kitépem a csontjait, és magamra húztam a húsát és a bőrét. Éreztem a vére melegét szétáradni körülöttem, és már én voltam Eriade.
Szép vagyok, nagyon szép. A férfiak epekednek utánam, lesik mosolyomat, áhítják kacagásomat. És áhítják ajkamat. Előkelő ruhákat viselek, ékszereket, drágaköveket, és más nők irigységét. Bálok, estélyek, ebédek, és férfiak, kik mind szeretnek engem. És én megölöm mindet: a férfiakat, a nőket, az öregeket és a gyerekeket, mert akuma vagyok, az Ezeréves Gróf gyilkolásra teremtett robotja. Amikor gyilkolok, ocsmány vagyok és senki nem szeret.
És közben fejlődöm. Saját gondolataim születnek, akaratom lesz és vágyaim. Azt akarom, hogy szeressenek, de az ember-férfiak törékeny játékszerek, csak megérintem őket és összetörnek, vérbefagyott büdös hullák lesznek. Nem ember kell nekem, azt akarom, hogy a Gróf szeressen, hogy dicsérjen nem, hogy tetszem neki. Ezért jól végzem a munkámat, megölöm az embereket, fejlődök, és közben sminkelem magam, kifestem a szemem, rúzsozom az ajkam, megfestem a körmöm. De a Gróf nem vesz észre, hiszen én csak egy akuma vagyok, egyetlen az ő ezernyi vak teremtménye közül.
Alyster Crowley. Az első férfi, akit szerettem. Nem a gyöngéd törődése miatt, hanem éppen másik énje, vadsága és ereje miatt, mely majdnem megölt. Az első férfi, aki nem tört össze a kezeim között. Az első férfi, akinek elég ereje lenne engem megölni. És ő is szeret.
Crowleynál élek, a segédje és az ápolója vagyok. Megismertem őt, tudom, hogy egy kedves ember, és tudom, hogy ördögűző, bár ezt ő maga nem tudja. Látom szenvedni, ahogy ösztönösen a véremre szomjazik, és erőnek erejével kell visszafogja vágyait. Tudom, hogy gyűlöli magát ezért, és vígasztalom, felajánlom magam.
Bárcsak így maradhattunk volna örökre! Bárcsak minden titok rejtve maradt volna! De most már késő, a fiú leleplezett szerelmem előtt, az elátkozott szem, mely megmutatta valódi alakomat mindenki előtt, és ő már nem szeret, hanem fél tőlem. Megölöm!
A kastély ablakából Eriade figyeli a fiúk ténykedését leplezetlen ellenszenvvel. Allen és Rabi kiássák a furcsa sírokat és a koporsókban valóban akumák fekszenek. Allen szerint meg kéne próbálni békésen rendezni a félreértéseket, hiszen láthatóan a vámpír nehogy nem akuma, de valószínűleg éppen ördögűző. Beszélgetésüket az említett személy zavarja meg. Eriade egyenesen Alyster Crowleyhoz ment, elpanaszolta, hogy a behatolók bántották őt, ráadásul kipusztították a nagyapja virágait. Felajánlja a vérét a vámpírnak, aki, hogy a vérből nyert erejével megvédje szerelmét, elfogadja az áldozatot.
Az udvaron Crowley egyetlen csapással kispadra küldi Rabit. Allen tovább bírja a verést, de folyamatos hátrálásra kényszerül, és közben próbálja meggyőzni a feldühödött házigazdát arról, hogy ő és a vámpír egy vérből valók: ördögűzők. Crowley megharapja Allent, de kiköpi a vérét, keserű, azonban számára ez éppen azt bizonyítja, hogy a fiú egy szörnyeteg. Egy támadással átküldi Allent a várfalon, de nincs ideje üldözőbe venni, Rabi visszanyeri az eszméletét, és nem fogja vissza magát, a kalapácsának „kettes szintjével” megpörköli Crowleyt.
Allen az ütéstől kábultan bolyong a kastély folyosóin, a falnak támaszkodva véletlen megnyom egy titkos szobát rejtő gombot és beesik. A falon torz árnyék látszik, de a könyvszekrény mögül Eriade lép elő. A nő rátámad, de Allen nem védekezik, amint lassan elveszíti az eszméletét, csak azt hajtogatja, hogy nem akar ártani neki és a mesterének, hiszen Crowley is ördögűző. Mint azt mostanra valószínűleg mindenki kitalálta, Eriade egy akuma, több sem kell neki, hogy Allennek essen, mint a kilátás, hogy az idegenek beszervezik szerelmét a Rendbe. Ha megölné Allent, és a fejét egy karón a vár fokára tűzné, talán többé senki nem háborgatná őt és Crowleyt, így egy fejszével neki is áll a magatehetetlen fiú lefejezésének, azonban Allen antiakuma fegyvere önműködően közbelép.
Allen álmot lát. Mana hangja szól a sötétben: „Visszatértem, Allen! És visszatért a sötétség! Merülj el még mélyebben ebben a fekete és fehér világban, és látni engedem!”
Allen elátkozott szeme ismét lát, és új formát vesz fel. Most, hogy már a fiú számára is nyilvánvaló Eriade miléte, van oka felvenni a kesztyűt.
Allen és Rabi megpróbálják megállítani a vámpír Crowleyt, mielőtt az elmenekülhetne zsákmányával, azonban vámpír emberfeletti sebességével és fogaival, melyek Allen anti-akuma fegyverénél és Rabi kalapácsánál is erősebbnek bizonyulnak az ördögűzők fölé kerekedik, és sikerül meglépnie. Ráadásul eközben meg is harapja Allent, így a falusiak és Rabi némi fenntartással kezelik a következő pár percben, hátha kedve szottyanna vért szívni neki is. Nem szottyan.
Crowley a várban zokog, ismét megölt valakit, pedig nem akarta. Alapvetően egy félős, magányos ember ő, de amikor átalakul vámpírrá, a személyisége is megváltozik, bármire képes, hogy vérhez jusson. Crowley egyetlen vigasza, segítője és szerelme, Eriade (az öltözéke alapján az ápolója is…), de most tőle is fél, vagyis inkább saját magától, hogy bántaná a lányt.
Allen és Rabi behatolnak a vámpír kastélyába, az ódon falakat zord festmények díszítik, torz szobrok és vízköpők őrködnek a kihalt termek síri csendje felett, hátborzongató szállás. Az üvegházban furcsa szagot éreznek, aztán Rabi összeesik, és Allen is már csak a félig lecsukódott szemhéja mögül látja, hogy egy horda húsevő növény támadt rájuk (Már elnézést mindenkitől, de a húsevő növények megfilmesítése belőlem mindig az alábbi reakciót váltja ki: …lol…). Allen egyből aktiválja a karját és némiképp magához térve megsorozza a kegyetlen-kankalinokat, kiszabadítva az irgalmatlan-indák fogságából Rabit. Amint az idősebb fiú feleszmél megjelenik Eriade az ajtóban egy talicskán koporsót tolva. Rabiban átveszi az irányítást az életösztön (illetve a fajfenntartás ösztöne), és ép szeme helyén hatalmas szívecskéket meresztgetve flörtölni kezd a lánnyal, ameddig Allen vissza nem húzza a karmaival a még mindig támadó tépázó-tulipánok közé, kiérdemelve a megvető „kisfiú” megnevezést. Eriade észreveszi a srácokon a Rend jelvényét, és közéjük löki a koporsót, benne valamivel, amit a porcroppantó-pipacsok egyből felfalnak. Vajon honnan ismerheti egy ilyen elszigetelt helyen élő fiatal hölgy a Rendet? Egyenlőre csak rossz szándékát mutatta, speciális erőket nem, lehet vajon, hogy ő is egy Noah? Mindenesetre a vér-virágokon hirtelen fekete pentagrammák jelennek meg, és rövidesen felrobbannak. Valami megfeküdte a gyomrukat…valami, ami a koporsóban volt.
Allen és Rabi a vár mögötti udvarba jutnak, és itt egy nyolc kő alkotta temetőre lelnek, vélhetőleg a Crowley által elrabolt falusiak jelöletlen sírjaira (9 áldozat volt, de az első eltűnt, mikor Crowley kiszívta a vérét). Amikor Allen hozzáér az egyikhez, a kő eldől és a sáros földön apró fekete pentagrammák látszanak. Allen és Rabi ellenőrzik a többi sírt is, és az akumák vírusára utaló fekete csillagok mindenhol ott vannak. Lehet, hogy a vámpír az akumákat irtotta? Lehet, hogy Allenék hibát követtek el, és egy barátot támadnak az ellenség helyett?
Az elmaradt 16-17. epizódok pótlására meghívtam a mai blogba beszélgetni a Fekete Rend Ördögűzőinek egyikét. Vendégünk különleges, emberfeletti képességekkel rendelkezik és megjelenése sem mindennapi. Fogadják hát kérem sok szeretettel Kanda Yuu-t!
Blog: Üdvözöllek. Szólíthatlak Kandának?
Kanda: Megkérném rá.
Blog: Tehát Kanda. Te a Fekete Rend egyik legjobbjaként számontartott ördögűző vagy. Megkérhetnélek, hogy beszélj egy kicsit magadról és a munkádról?
Kanda: Természetesen. 18 éves vagyok, 175 centi és 61 kiló, a vércsoportom AB. Szeretem a hajdinából készített tésztát, és a tempurát. Túl sok olyan dolog van, amit nem szeretek, hogysem felsorolhatnám. A Rendnél kora gyerekkorom óta tevékenykedem. A munkám az akumák kiirtása – bármi áron.
Blog: Értem. Elmagyaráznád esetleg nézőinknek, mi is az az akuma?
Kanda: Hogyne. Az akuma egy ördög, aki az emberek életével táplálkozik. Az Ezeréves Gróf teremtményei. Emberalakot ölthetnek, és hétköznapi embereknek látszanak. Bárki lehet akuma körülötted, a szomszédod, a házmester vagy a nagymamád, vagy éppen te magad.
Blog: Hát ez elég félelmetesen hangzik. Mit lehet tenni, ha valakiről kiderül, hogy akuma?
Kanda: Kapcsolatba lépni a Fekete Renddel, és bízni abban, hogy életben maradsz.
Blog: Ha jól tudom, nemrég érkeztél vissza egy küldetésedről. Mesélnél nekünk erről?
Kanda: Nem szívesen beszélek a Rend belső ügyeiről, de ezúttal kivételt tehetek. Jelentést kaptunk egy eltűnt személy kapcsán egy esetleges innocence-jelenségről, és…
Blog: Bocsáss meg, hogy félbeszakítalak, de megmagyaráznád, hogy mi az az innocence?
Kanda: Khm… szóval az innocence a Teremtő által a halandóknak adományozott fegyver az akumák ellen. Csak kevés kiválaszott képes ezeket használni, ők az Ördögűzők.
Blog: Köszönöm.
Kanda: Tehát jelentést kaptunk egy innocence-jelenségről, azaz valami természetfeletti rendellenességről. Egy gazdag ember lányát elrabolta egy, a helyi legendákban is szereplő ezer éves gladiátor. A gladiátort minden bizonnyal az innocence tartotta életben, és irányította, a lányt vélhetőleg a legendában is szereplő királylánnyal azonosította.
Blog: Ez egy kicsit ködösnek tűnik, királylányok és gladiátorok egy időben… Elmesélnéd nekünk is ezt a bizonyos legendát?
Kanda: Éppen arra készültem. Ezer éve élt egy gyönyörű de elég önfejű királylány, aki mikor eladósorba került, kikötötte, hogy csak a világ legerősebb emberéhez hajlandó feleségül menni. A kérők így is özönlöttek az udvarba, és sorban estek el a Királylány legerősebb katonájának keze által. Úgy tartják, hogy a lány soha nem akadt rá a világ legerősebb emberére és hajadonként halt meg betegségben. A katona viszont még ezer év után is keresi úrnője parancsára a világ legerősebb emberét, így aki belép a cirkuszának porondjára, megmérkőzik vele és megöli.
Blog: Érdekes történet. És találkoztál ezzel a bizonyos Ezeréves Harcossal?
Kanda: Három nap és három éjjel küzdöttem vele, kemény ellenfél volt. A harmadik napon mindketten megpihentünk. Sajnos ezen a napon akuma-támadás ért bennünket, én még nem voltam elég erős, de ő felvette velük a harcot. Szerencsére ekkor megérkezett az erősítés a Rendtől egy Babszem Jankó képében, és segített a harcosnak elűzni az akumákat és az elrabolt lányt kereső fejvadászokat. Én ismét összecsaptam a harcossal, mert nála sejtettem az innocencet, ami az egész felfordulást okozta, mindketten megsebesítettük egymást, csakhogy az ő sebe nyomban beforrt. Én még tudtam volna folytatni de a Babszem Jankóék elvonszoltak onnan.
Blog: Hogyan sikerült végül legyőznötök?
Kanda: Legyőz
nöm. Először megpróbáltuk meggyőzni róla, hogy a Királylány halott, így nincs értelme tovább harcolnia. Nem hallgatott ránk. Mint kiderült, jól sejtettük, ő bújtatta el a politikai házasság elől elszökő lányt, azt hívén, az ő úrnője az. Állítólag nagy a hasonlóság a két hölgy között. Visszavonultunk megtanácskozni a teendőket, és arra jutottunk, hogy az innocence a harcos túlméretezett kardja, az tartja őt életben és fogságban. Újra támadtunk, a Babszem Jankó elvonta a figyelmét és kifárasztotta, aztán én átvettem, a közelébe kerültem, és levágtam a kardforgató karját. Így a varázslat megtört.
Blog: Ha jól tudom, úgy kerültél kellő közelségbe az ellenségéhez, hogy felnyársaltattad a saját vállad vele. Ez elég merész húzás, és nagyon kockázatos, nem gondolod?
Kanda: Kockázat nélkül nincs eredmény, egyébként is inkább bízom a kardomban, mint az üres fecsegésben.
Blog: Köszönöm szépen, hogy mindezt megosztottad velünk, kedves nézőink, ő volt Kanda Yuu!
Kanda és a Babszem Jankó további kalandjait figyelemmel kísérhetik a D.Gray-Man című japán animációs filmsorozatban minden kedden este héttől. Allen egy romániai kisvárosba érkezik. Komiu beszámolója szerint Cross eltűnt (ez rá vall…), és Allent küldi, hogy felvegye vele a kapcsolatot. A kihalt porfészekben egy magányos ember fogadja a fiút az állomáson, majd a Rend egyenruhájának láttán világgá szalad. Alennek még meglepődnie sincs ideje, mert a fura fazon a falusiakkal tér vissza, és mire kettőt pisloghatna a fogadóban találja magát egy székhez kötözve. Georg (nem éppen román név…), a fura fazon elmagyarázza, hogy a várost egy vámpír tartja rettegésben, és eddig 9 áldozatot szedett a falu lakosai közül. A vámpír neve Baron Alister Crowley gróf, aki a falú fölött magasló várban él magányosan. A várból eddig senki nem jött ki élve, ki egyszer bemerészkedett.
Allent meglehetősen váratlanul éri, mikor a falu lakosai hirtelen leborulnak előtte, azt kérve, ördögűző lévén irtsa ki a vámpírt. Allennek ugyan nem ez a küldetése, és ezt próbálja is szóvá tenni, de a közhangulat kemény dolog… Miután jobb híján beleegyezik a dologba (jóllehet nem hisz a vámpírokban), felteszi a saját küldetésére vonatkozó kérdést is, egy csúf, kézzel rajzolt képet mutat Crossról, hogy megfordult-e a faluban. Legnagyobb meglepetésére Georg nemcsak felismeri a vonalak között az emberalakot, de ráadásul látta is már Crosst. A férfi megfordult a faluban, felment a várba, minden figyelmeztetés ellenére, és három nap múlva, amikor már éppen a koporsóját készítették, váratlanul megjelent sértetlenül, és közölte, hogy a falut az fogja megszabadítani a vámpírtól, aki hozzá hasonló jelvényt visel (egyszóval lepasszolta valakinek a Rendből).
Mivel a vámpírtörténet kapcsolatban áll Allen küldetésével, a fiú marad. Éjszaka a fogadóban akuma-támadás éri, megússza, de a jobb szemét ismét megsebesíti. Allen megmentésére megjelenik Rabi és Bookman az utolsó pillanatban. A falúban meglehetősen elszaporodtak az akumák, hogy erről a Vámpír-gróf tehet-e, vagy az Ezeréves, még titok.
Reggel Georg majd kiugrik a bőréből, a vámpírvadászok létszáma megháromszorozódott egy éjszaka alatt. Allen megpróbálja újra elmagyarázni, hogy ők akumákra specializálódtak, de Georg egy legyintéssel elintézni, ördög-vámpír egyre megy. Aznap este Rabi és Allen vámpírviccekkel ugratják egymást, miközben Georg és a falú vonszolja őket fel a hegyre a várba. Rabi szerint a vámpír akár akuma is lehet, de Allen ezt kétli. Minek szívna egy akuma vért? Diskurzusukat Georg szakítja félbe, felérkeztek a várba, ahonnan hirtelen kiront a vámpír és lecsap Georg egyik emberére.
A sztori újra beindult, ugyan pár részlet tisztázatlan maradt a Cross-arccal kapcsolatban, remélhetőleg hamar egyenesbe kerül minden az elvesztegetett filler-hónap után. Mivel a mangában ez a rész közvetlenül Rabi megjelenése után jön, tehát a társasággal van Rinali, és Allen még mindig vak, némi változtatást eszközölni kellett. Rinali kimaradása nem nagy érvágás, nem volt sok szerepe, de Allent újra meg kellett vakítani, amitől ez egy elég elcsépelt mozzanattá kezd válni. Néhány apróság még különbözik (a mangában a képet Crossról Georg rajzolja, ami felveti a kérdést, hogy létezik-e valaki a D.Gray-Man univerzumban, aki tud rajzolni?), de ha valaki egyszerűen kihagyja a 14-18. epizódokat, gyakorlatilag a manga vonalát követheti (és nem veszít sokat a kimaradó 5 résszel). Az anime tehát újra nézhető minőségű, úgyhogy a blog is újraindul.
