Aoi Anime - Anime információs oldal

A japán animáció története

10-es és 20-as évek: A Japán animáció úttörői


Usagi to Kame (A nyúl és a teknős, 1924) Yamamoto Sanae filmje.

Az anime története a huszadik század elején kezdődik, amikor a japán filmkészítők először kezdték felhasználni a Nyugaton felfedezett animációs technikákat. Ezek közül a legelső animációs filmek közül szinte egyetlenegy sem maradt fenn.
A legelső generációba tartozó alkotók között volt Shimokawa Oten karikaturista, aki a Tenkatsu vállalat felkérésére készített animációs filmeket, többek között az Imokawa Mukuzo Genkanban no Maki (1917) című 5 perces fekete-fehér néma animációt, amelyet a legelső japán animációs filmként tartanak számon.
Kouchi Junichi karikaturista és festő a 10-es évek legfejlettebb technikájú animátora körülbelül 15 animációs filmet készített.
Kitayama Seitaro ellentétben kortársaival, akiket nagyobb vállalatok bíztak meg filmkészítéssel, önálló filmeket készített, és 1921-ben megalapította saját animációs stúdióját, a Kitayama Eiga Seisakujo-t, amely a legelső valódi anime stúdió volt Japánban.
A következő generáció alkotói - Murato Yosuji, Kimura Hakuzan, Yamamoto Sanae és Ofuji Noboro - Kitayama Seitaro tanítványai közül kerültek ki. Masaoka Kenzo animátor kisebb stúdióban önállóan dolgozott. Az 1923-as nagy Kanto földrengés szerencsétlen módon teljesen tönkretette a Kitayama stúdiót, aminek következtében az ott tevékenykedő animátorok saját kis stúdiókat hoztak létre. Lehetővé vált a megélhetés az önálló animációs munkából, mivel a kereslet az állam részéről is egyre inkább fellendült az animációs filmek iránt.
Az első ifjúságvédelmi törvények megszületésével bevezették a 15 éves korhatár fogalmát az animációkra. Az oktatási minisztérium viszont pozitív szemlélettel fordult az oktató, tanító célzattal készített animációs filmek felé, és e célra hatalmas összegeket áldozott. Az animáció biztos helyet talált az oktatási, politikai és ipari szférában.

30-as és 40-es évek: Animáció a háború éveiben


Momotaro - Umi no Shinpei (1945).

Az 1930-as évektől Japánban egyre erősödött a kulturális nacionalizmus, ami a megjelenő média egyre erősödő cenzúrázását jelentette. A legtöbb animátor arra lett kényszerítve, hogy az országot dicsőítő, lelkesítő hangvételű filmeket készítsen, melyeket filmszínházakban mutatott be a kormány, közvéleményformáló célzattal.
Az amerikai Disney igen erős befolyást gyakorolt a japán animátorokra, ám Japánban a háború időszakában az animációs stúdiók közel sem rendelkeztek akkora összegekkel, hogy ezeket a nyugati technikákat meg tudták volna valósítani. A Disney által már használt hangos filmeket sem engedhették meg maguknak a japán stúdiók a 30-as évek közepéig. A kisebb stúdiók összeolvadásával nyílt lehetőség nagyobb és igényesebb produkciók előállítására, a szükséges pénzösszegeket azonban már nem az oktatási minisztérium vagy a nagyobb stúdiók biztosították, hanem a hadsereg, aki buzdító jellegű animációs propagandafilmeket készíttetett.
A 40-es évek legjelentősebb japán animációs fimjei a 37 perces Momotaro no Umiwashi (1942), amely a kor leghosszabb és legfejlettebb animációs filmje volt, melyben az ismert Japán mesehős, Momotaro kapott főszerepet, a háttértörténetet pedig a Pearl Harbor-i események adták. Ezt követte 3 évvel később a 74 perces Momotaro - Umi no Shinpei (1945), mely az első egészestés japán animációs film volt.

50-es és 60-as évek: Toei Animation és Osamu Tezuka


Taiyou no Ouji: Horusu no Daibouken (1968).

1948-ban alakult meg a Toei Animation, az egyik legismertebb anime stúdió. A Toei volt Japán válasza a Disney-re. A Toei készítette el az első színes animációs filmet, a Hakujaden-t (1958), mely zenés betétjeivel valóban a Disney produkcióira hajazott. Ez volt az első japán animáció, mely az Egyesült Államokban mozibemutatásra került.
Később a stúdió fokozatosan váltott stílust, az animátorok saját ötleteikkel alakították ki az anime egyedi stílusát a Disney utánzása helyett. Isao Takahata filmje, a Taiyou no Ouji: Horusu no Daibouken (1968) már egészen új, egyéni rajzstílusban készült, szakítva az addigi anime-hagyományokkal.
A Toei még egy dologban mondható úttörőnek az anime történetében: a Mahou Tsukai Sally (1966) című TV sorozatot sokan tartják a shoujo (lányoknak szóló anime) vonal megalapozójaként, hiszen ez volt az első női főszereplővel rendelkező anime.


Tetsuwan Atom (1963).

A korszak kiemelkedő egyénisége Osamu Tezuka, a "manga isteneként" emlegetett képregényrajzoló, aki híres mangáit készítette el anime-verzióban. A Toei riválisaként megalapította saját stúdióját, a Mushi Productions-t. A stúdió Tetsuwan Atom (Astro Boy, 1963) című TV sorozata lett az első igazán népszerű anime sorozat Japánban. A Tezuka mangájából készült sorozat főszereplője a szupererővel rendelkező robot kisfiú, Atom volt, aki mindig a rossz ellen harcolt. A sorozat kedveltségének köszönhetően sok újabb anime születhetett, mint például a Tetsujin 28 (Gigantor, 1963) című sci-fi sorozat, Tezuka másik műve, a Jungle Taitei Susume Leo (1965), és a Mach Go Go Go (Speed Racer, 1967), ami nagy ellenérzéseket keltett szülők és pedagógusok körében egyaránt.

70-es évek: World Masterpiece Theater és Gundam


Flanders no Inu (A Dog of Flanders, 1975), a World Masterpiece Theater része.

A 70-es évekre megszűnt a filmek fölénye a TV sorozatokkal szemben. A Toei a Disney-t utánzó musicalek helyett a TV sorozatok előállítására kezdett összpontosítani. A Mushi Productions csődbe jutott, ezzel számtalan új animátort bocsátva szét új stúdiókba, mint az újonnan alakult Madhouse Studios és a Sunrise. A két hatalmas stúdió dominanciájának megszűnésével sok tehetséges fiatal animátor jutott lehetőséghez és fogott kísérletezésbe, új irányokat, stílusokat teremtve.
Az egyik ilyen újszerű témával rendelkező anime Takahata Isao Alps no Shoujo Heidi (Heidi, Girl of the Alps, 1974) című sorozata volt, mely a híres ifjúsági regény nyomán készült. A hétköznapi, európai környezetben játszódó, fiataloknak szóló dráma nem ígért nagy népszerűséget, a legtöbb TV csatorna nem bízott a sikerben. De a Heidi hatalmas népszerűségre tett szert nem csak Japánban, de a nemzetközi piacon is.
Heidi sikerének köszönhetően születhetett meg a Nippon Animation World Masterpiece Theater nevű gyűjteménye, amelynek keretein belül 1969-től 1997-ig több mint 20, nyugati irodalomra alapozott anime sorozat látott napvilágot. Több sorozat készítésében Miyazaki Hayao és Takahata Isao is részt vett.


Kidou Senshi Gundam (Mobile Suit Gundam, 1979).

A korai sci-fi / robotos animék nyomán új irányzat alakult ki, a mecha. A korai művek között voltak a Mazinger Z (1972), Kagaku ninja tai Gatchaman (Science Ninja Team Gatchaman, 1972), Uchuu Senkan Yamato (Star Blazers: The Quest for Iscandar, 1974), és a Kidou Senshi Gundam (Mobile Suit Gundam, 1979). Tomino Yoshiyuki Gundam-univerzuma mára több tucat filmet, TV sorozatot és OVA-t tartalmaz, és ezzel az egyik leghosszabb anime. Ezek az újonnan megjelenő sorozatok erős változást idéztek elő a sci-fi műfaj terén, és az addigi szuperhős-orientált, irreális történetek helyett reálisabb űroperák születtek komplex történettel, és a jó és rossz kevéssé egyértelmű szétválasztásával.
A sci-fi műfajon belül nagy jelentőségűek a Matsumoto Leiji egyéb művei, mint az Uchuu Kaizoku Captain Harlock (Space Pirate Captain Harlock, 1978), Ginga Tetsudo 999 (Galaxy Express 999, 1978), Shin Taketori Monogatari Sennen Joou (Queen Millennia, 1981).

A shoujo műfajban is több nagy jelentőségű sorozat született, mint a francia forradalom alatt játszódó Versailles no Bara (The Rose of Versailles, 1979), vagy a romantikus témájú Candy Candy (1976).
1971-ben jelent meg az első valóban felnőtteknek készült bűnügyi témájú TV sorozat, a Lupin III.

80-as évek: Ghibli stúdió, áttörés Nyugat felé

A 70-es évek végétől még kifejezettebb lett az űrben játszódó sci-fi animék sikere, köszönhetően a Star Wars sikerének Japán-szerte. Ez tette lehetővé, hogy a Space Battleship Yamato folytatása egy mozifilm személyében Uchuu Senkan Yamato (Space Battleship Yamato, 1977) elkészüljön. Ezt a filmet az anime 80-as évekbeli virágkorának kezdeteként tartják számon.
Az anime aranykorának kezdetét az is jelezte, hogy megalakult a szervezett animerajongó (magát Otaku-nak nevező) közösség, és ez a masszív rajongótábor már piacot tudott biztosítani az első animációval kapcsolatos folyóiratoknak, mint pl az Animage és a Newtype.
Az Egyesült Államokban is hasonló, de jóval kisebb hatást váltott ki az animére a Star Wars, megjelentek a televízióban az első Japán animációs sorozatok. A "Yamato"-bol Star Blazers lett, a Macross-ból Robotech (1985), és lassanként megszületett az első animerajongó közösség az Egyesült Államokban is.


Kaze no Tani no Naushika (Nausicaa of the Valley of the Wind, 1984).

Takahashi Rumiko népszerű mangájának anime verziójával, az Urusei Yatsura-val (1982) lépett be az Otaku köztudatba. Később ezt követte a sorozat mozifilm változata, az Urusei Yatsura: Beautiful Dreamer (1984). Mindkét animét Oshii Mamoru rendezte, aki ezáltal biztosította helyét a rajongói köztudatban, és később egészen más stílusban alkotott maradandót az anime történetében.
1984-ben jött létre a Gainax stúdió, és elkészítette az akkor legnagyobb költségvetésű anime filmet, a Honneamise no Tsubasa-t (The Wings of Honneamise, 1987).
A korszak egyik legjelentősebb animéje, a Kaze no Tani no Naushika (Nausicaa of the Valley of the Wind, 1984) számtalan egyéb produkciót ihletett megjelenése után, és hatalmas sikere révén lehetővé tette, hogy a rendező, Miyazaki Hayao és munkatársa, Takahata Isao megalapítsák saját anime stúdiójukat, a Studio Ghibli-t, mely az egyik legismertebb animestúdió lett világszerte.
A stúdió első filmje a Miyazaki által rendezett Tenkuu no Shiro Laputa (Laputa: Castle in the Sky, 1986) volt, ezt követte a Tonari no Totoro (My Neighbour Totoro, 1988), majd a Takahata által rendezett Hotaru no Haka (Grave of the Fireflies, 1988), és a szintén Miyazaki által rendezett Majo no Takkyuubin (Kiki's Delivery Service, 1989).


Dallos (1983) az első OVA.

A 80-as évek közepére az animén belül a mozifilmek és TV sorozatok mellett új médium született: az OVA (Original Video Animation), vagyis a kizárólag otthoni videó forgalmazásra készülő animék, melyeket a kereskedelembe kerülés előtt nem előz meg mozi-, vagy TV bemutató. Ezek a kezdetben VHS-en megjelenő sorozatok vagy filmek szűkebb nézőközönség számára készültek, és a formátum lehetőséget adott alternatív készítői próbálkozásoknak is. Az első OVA Oshii Mamoru Dallos (1983) című animéje volt, mely nem hozott túl nagy sikert, az ezt követő Megazone 23 (1985) mondható az első sikernek a piacon. A Patlabor, és több másik anime is ebben a formátumban került először bemutatásra a nézőközönség számára, hiszen az OVA ideális lehetőség volt az érdeklődés felmérésére.
Az OVA formátum volt felelős egy új anime műfaj, a Hentai (pornográf) animék megjelenéséért is, a műfaj egy korai képviselője a Cream Lemon (1984).

A Nausicaa nagy sikerén felbátorodva egyre nagyobb költségvetésű anime filmek jelentek meg a moziban, próbálva túllicitálni az elődöket: A jelentős Japán irodalmi alkotásokon alapuló Ginga Tetsudou no Yoru (Night on the Galactic Railroad, 1985) és Murasaki Shikibu Genji Monogatari (Tale of Genji, 1986), valamint a hatalmas költségvetésű Kidou Senshi Gundam: Gyakushuu no Char (Mobile Suit Gundam: Char's Counterattack, 1988), és az Arion (1986).


Otomo Katsuhiro Akira (1988) című filmje alapvetően elősegítette az anime ismertté válását Nyugaton.

A nagy költségvetésű kísérleti animék csúcsát jelentette a már említett Wings of Honneamise (1987), és Otomo Katsuhiro cyberpunk thrillere, az Akira (1988). Meglepő módon ezek a filmek nem hoztak annyi bevételt, ami fedezhette volna magas költségeiket, sem az Akira, sem a Wings of Honneamise nem volt kasszasiker Japánban. Ennek eredményeképpen sok anime stúdió megszűnt. egyedüli nyertesnek a Ghibli stúdió mondható, amely az 1989-es Kiki's Delivery Service-szel hatalmas sikert aratott.
Az Akira sikertelenségével, és Osamu Tezuka 1989-es halálával a 80-as éveki fénykor Japánban a végéhez ért.
Azonban az Akira Japán határain kívül igen nagy sikert aratott, és nagy jelentőségű volt az anime ismertté válásában, az addiginál sokkal nagyobb anime rajongói közösséget teremtve. A tengeren túl a film kultusszá, a médium szimbólumává vált.

A 90-es évektől napjainkig

A nagy 80-as éveki virágkor után a nagyobb költségvetésű anime produkciókban megfigyelhető a nyugati piac felé orientálódás. 1995-ben jelent meg a Macross Plus, és a Memories, melynek készítésében általánosan elismert alkotók vettek részt: Morimoto Koji, Kon Satoshi, Okiura Hiroyuki, és maga Otomo Katsuhiro. Ennek ellenére a Memories nem került megjelenésre az Egyesült Államokban, a túlságosan nagy forgalmazási költség miatt.


Ghost in the Shell (1995), Oshii Mamoru nagy hatású sci-fi filmje.

Még ugyanebben az évben megjelent Oshii Mamoru leghíresebb filmje, a Ghost in the Shell (Koukaku Kidoutai, 1995), amely jelentős benyomást tett mind az anime, mind a filmek terén. A mozifilmek közül érdemes még kiemelni Kon Satoshi pszichothrillerét, a Perfect Blue-t (1997).
A Ghibli stúdió is folytatta a sikeres filmek gyártását, a Miyazaki Hayao által rendezett Princess Mononoke (Mononoke Hime, 1997) Japán legsikeresebb anime filmje volt egészen a szintén Miyazaki által rendezett Spirited Away (Sen to Chihiro no Kamikakushi, 2002) megjelenéséig.


Neon Genesis Evangelion (1995), Anno Hideaki sokat vitatott TV sorozata.

A Gainax a Wings of Honneamise után a 90-es évek egyik legismertebb, legvitatottabb, és legnagyobb visszhangot keltő sorozatával került ismét a köztudatba: a Neon Genesis Evangelion (Shin Seiki Evangelion, 1995) Anno Hideaki sci-fi körítésű pszichológiai drámája Japánban is hatalmas népszerűségre tett szert. A sorozat túlköltekezése és lezáratlan befejezése heves kritikát váltott ki a japán rajongókból, aminek hatására két évvel később egy mozifilm, a The End of Evangelion (1997) született. Az Evangelion vegyes érzelmeket váltott ki a közönségből Japánban, és a tengeren túlon is, de összességében jelentős hatása volt a televíziós anime iparra.
Az Evangelion néhány vitatható jelenete miatt a TV Tokyo az erőszakos és szexuális jelenetek szigorított cenzúrázására kényszerült. A később nyugaton is igen népszerűvé váló Cowboy Bebop (1998) első TV sugárzásakor erősen cenzúrázva került a közönség elé.
Az Evangelion inspiráló hatásával egy "post-Evangelion"-nak nevezett trendet indított el, melybe több szintén nagyon sikeres anime sorolható, többek között a RahXephon (2002), Brain Powered (1998), Gasaraki (1998), illetve az ún. kísérleti TV sorozatok, amelyeknek a késő esti műsorblokk biztosított helyet: Serial Experiments Lain (1998), majd az ezt követő Boogiepop Phantom (2000), Texhnolyze (2003), Paranoia Agent (2004). Ezek a sorozatok az animerajongók szűkebb rétegeit célozták meg.


School Rumble (2004). A könnyed romantikus vígjátékok egyik képviselője.

Ezek mellett az alternatív, kísérleti jellegű animék mellett ugyanebben az időszakban a nagyobb rajongói hányad számára készülő sorozatok miatt sokan kezdtek beszélni az anime minőségi romlásáról, hanyattlásáról. Az otaku szubkultúra szórakoztatására készülő könnyed szórakozást nyújtó vígjátékok és a fanservice elemeket tartalmazó sorozatok közül Japánban sok - Hand Maid Mai (2000), Mahoromatic (2001), Green Green (2003) - igen jövedelmezőnek bizonyult.
A Pokemon (1997) Japánban és Nyugaton is hatalmas népszerűségre tett szert, több sorozata és a hozzá kiadott számtalan termék miatt sok animerajongó tartotta egyszerű kereskedelmi fogásnak. Nyugaton a Dragon Ball Z (1989) és az Inuyasha (2000) is hasonlóan nagy rajongótábort szerzett.


Sen to Chihiro no Kamikaushi (2002) című filmjével Miyazaki Hayao lett az első Oscar-díjas animerendező.

A shoujo műfajban a Sailor Moon (1992) gyakorolt hasonló hatást a női animerajongó közönségre, Európa több országában is sok rajongót szerezve magának. Jelentős shoujo sorozatok még a Kodomo no Omocha (1996), Hana Yori Dango (1996), Card Captor Sakura (1998), Full Moon wo Sagashite (2002).
A Nyugat növekvő érdeklődés és befogadás az animék iránt jól megfigyelhető az animék elért sikereivel a hivatalos nemzetközi filmfesztiválokon. Miyazaki Spirited Away című filmje megosztott első helyet nyert a 2002-es Berlini Filmfesztiválon, és elnyerte a 2003-as Oscar-díjat az animációs film kategóriában. A Ghost in the Shell folytatása, a szintén Oshii Mamoru által rendezett Innocence: Ghost in the Shell (2004) a 2004-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon került bemutatásra.

Felhasznált források:

History of anime - Wikipedia, the free encyclopedia (http://en.wikipedia.org/wiki/History_of_anime)
Geschichte des Anime - Wikipedia (http://de.wikipedia.org/wiki/Geschichte_des_Anime)
Introduction to Shoujo Studies: History of Shoujo Anime (http://www.animeacademy.com/history_shoujo.php)

A cikk szövege az AoiAnime anime információs oldal [http://www.aoianime.hu] tulajdona.
A felhasznált képek az alkotók tulajdonát képezik.