Az anko vörös babból (azuki) készült püré, amit a hagyományos japán édességekhez használnak töltelékként. Az édes vörös babot megfőzik, majd sok cukorral keverik sűrű masszává. Két fajtája van, a koshian teljesen homogén pép, a tsubua egész babokat is tartalmaz. A legismertebb édesség, amihez használják, az ún. anpan, ami egy kis zsemleformájú, édes, kerek "kenyér", töltve a babpürével.
A Domburi általánosan elterjedt egytálétel ebéd, sertés-, vagy szárnyashúsból és tojásból készült, zöldségfélékkel ízesített rizsétel. Laktató, és finom.
A Fugu hírhedt japán étel. Hogy miért? Mert a halálosan mérgező gömbhalból készül. A gömbhal epehólyagja tetrodotoxint tartalmaz, ami 1200-szor veszélyesebb, mint a cián. Főzés előtt az epehólyagot gondosan el kell távolítani, és utána már teljesen ártalmatlan. Ezért a Fugu hal elkészítése komoly szakma, és csak a legképzettebb szakácsok feladata. Mivel nagyon drága, és elkészítése nagy gondot igényel, csak ünnepekkor kerül az asztalra. Sok zöldséggel tálalják.
A hashi az evőpálcika. Általában fából, vagy csontból készül, mostanában pedig sokszor műanyagból. A vendéglőkben, étkezdékben egyszer használatos evőpálcikát adnak, melyet a vendég maga tör ketté. Kést és villát csak a nyugati ételekhez használnak, a pálcikával nehezen fogyasztható ételekhez kanalat alkalmaznak. Levesekhez kis, kínai stílusú kerámiakanalat szoktak hasznáni. A pálcikával evésnek szigorú szabályai vannak, nagy udvariatlanság például az ételbe, főleg rizshalomba szúrni a pálcát (ez a temetés jelképe), pálcikáról pálcikára adni a falatot, feltűzni az ételt a pálcikára, mutogatni vele valakire, vagy játszani, hadonászni azzal.
A Miso leves erjesztett szójababból (miso, miszó) készített leves, általában rizskörettel tálalják. Lehet tofudarabokkal gazdagítani (A tofu szójababpépből kocsonyásított, túróhoz hasonló étel, amit kis kockákra vágnak, és általában minden mellé lehet fogyasztani, legyen az leves, vagy gyümölcs), vagy tengeri növényekkel, zöldséggel.
Nagyon egyszerű elkészíteni, és nagyon egészséges, kalóriaszegény, és erősíti az immunrendszert. A Miso levest gyakran reggelire fogyasztják.
A mochi vagy mocsi rizsből készült édesség. Minden újévhez hozzátartozik, mint szerencsehozó étel, de más ünnepekkor is fogyasztják. A rizst ragacsosra főzik, majd cukor hozzáadása után kivájt fakéregből készült edényben (manapság persze fémedényben) addig keverik, amíg az egész egy nagy ragacsos massza lesz. Ezután kis golyókat formáznak belőle, vagy négyszögletű darabokat. Esetleg két gömböt egymásra helyeznek. Néha noriba (algalapokba) csomagolják. Mostanában a boltban előrekészített mochi-alapot lehet kapni, ami egy fehér színű téglalap, becsomagolva. Ebből egyszerűen lehet elkészíteni a mochit. Gyakran a rizsgombócokat meg is töltik például édes bab pasztával. Japánban az újévkor rendszeresen fulladnak meg főleg idősebb emberek amiatt, hogy torkukon akad a mocsi. Szóval csak óvatosan!
A nori vékony, szárított algalapokat jelent. A nori lapok számtalan japán étel összetevőjeként szolgálnak, nagyon sok rizsételhez, szusihoz, tésztákhoz fogyasztják. Az íze állítólag sós, magas a fehérje-, vitamin- és ásványianyag tartalma.
Egy étkezésre elegendő csomagolt étel, melyet a munkahelyre, vagy az iskolába visznek magukkal a japán emberek. A rizs, hal, és hús a fő alkotóelemei. Manapság a nagy bevásárlóközpontokban is kaphatóak a dobozolt ételek, de az igazi japán háziasszony még mindig maga készíti a családtagoknak az ételt a munkába, iskolába.
Az Okonomiyaki valahol a pizza és a palacsinta között áll félúton. Az "Okonomi" azt jelenti, "Ahogy szereted". Az alakja kerek, és általában körcikk alakú szeletekre vágják. Lisztből, vízből, tojásból, és káposztából készítik el. Ezen kívül akármit lehet hozzá tenni. Például csíkokra vágott disznóhúst, marhahúst, hagymát, polipot, tintahalat, vagy gombát. Ezután grillben vagy sütőben sütik meg. Speciális Okonomiyaki szósszal szokták nyakonönteni tálalás előtt. Az Okonomiyaki vendéglők speciálisan erre az ételre szakosodtak, itt a vendégnek a hozzávalókat hozzák ki, és ő saját magának készítheti el grillen az ételt. Állítólag édesen is készítik, mint a palacsintát.
Az onigiri főtt rizsből készült, kézzel általában háromszög alakúra formázott gombóc. A közepébe lehet rakni valami finomságot tölteléknek, például umeboshit (japán aszalt szilva), tonhalat, lazacot, zöldségeket, vagy bármi mást. Fűszerekkel, vagy szezámmaggal is lehet ízesíteni a rizst. Japánban nagyon közönséges, és kedvelt étel, készen lehet venni szinte minden élelmiszerüzletben. A még forró rizsből enyhén bevizezett és sózott kézzel készítik el a háromszögeket, középen a töltelékkel, majd a kész onigirit noriba (algalapok) csomagolják, vagy teljesen, vagy csak egy részét. A kirándulások, szabadtéri programok alkalmával az egyik legnépszerűbb étel, hidegen is finom.
A Pocky csokival vagy másfajta mázzal bevont kekszrudacskák, jellegzetes japán édesség. Először 1965-ben kezdték árusítani "Chocoteck" néven csokibevonattal, majd később kapta a Pocky nevet (mert a japánok szerint "pokki" hangot ad, ha beleharapnak), és mára több tucat ízben kapható.
A rizs Japán legfontosabb gabonaféléje, több, mint 2000 éve termesztik. A rizs fontosságát mutatja az a tény, hogy sokáig a rizs fizetőeszköz volt, és a rizs japán neve - "gohan", megegyezik magával az "étel" szóval. A japán rizs rövid szemű rizs, mely főzéskor puha és ragadós lesz. A nemesebb, finomabb rizs neve hakumai, (fehér rizs), manapság ez a gyakoribb. A gyengébb minőségű, tizstítatlan rizs a genmai, de az utóbbi időben ez is népszerű, mivel egészségesebb, mint a tisztított.
Létezik még az ún. mochi rizs, mely még ragadósabbá válik főzés után, ezt használják fel sütemények készítéséhez, melyekhez elengedhetetlen a ragacsos állagú masza.
A rizst számtalan ételhez használják fel, és számtalan féleképpen készítik el. A japán táplálkozás egyik legfontosabb eleme. Készítenek belőle lisztet is, és a szaké, vagyis rizsbor alapanyaga is.
A szaké a híres japán rizsbor. Fő összetevői a rizs és a víz. Alkoholtartalma 10 és 20% között van, általában 12% körül. A szakét hidegen és melegen is isszák. Télen általában melegen, nyáron hidegen. Illetve minél kevesebb az alkohol-tartalma, annál melegebben. Annak ellenére, hogy bornak nevezik, különbözik a valódi boroktól. Palackozás után egy éven belül fogyasztható, azután elveszti aromáját és tisztaságát.
A sahimi nagyrészt nyers halból áll. A halhúst csíkokra vágják, és zöldségekkel, pl. retekkel (daikon) tálalják. A halszeleteket evéskor halfajtától függően más és más szójaszószba mártják, és úgy eszik meg. A szószt gyakran wasabi-val, egy retekhez hasonló gyökeres növénnyel ízesítik. A Sashimit Sushi-n is eszik, ekkor a neve Nigirisushi
A suihanki a japánok jellegzetes rizsfőző edénye. A vízben megmosott rizst az edénybe rakják, az előírt mennyiségű vízzel együtt, majd az edényt beállítják, hogy a megfelelő ideig főzze az egészet. Az edény pedig automatikusan elkészíti a rizst.
Állítólag nagyon finom étel. Serpenyőben felolvasztott vajba marha-, csirke- vagy disznóhús darabokat tesznek, majd zöldségeket, gombát, hagymát, és az egészre szójából, és édes rizsborból készült mártást öntenek. A kisült hússzeleteket tojásba vagy szószba forgatják, és burgonyával körítik. A speciális Sukiyaki-vendéglőkben a vendég szeme láttára készítik el az ételt.
A legismertebb japán étel. Nyers hal vagy rák, ecetes rizsalapon. Számtalan változatban készítik, és mindegyik fajtának saját neve is van. Legfonotsabb alkotóelemei a kerek szemű rizs, rizs-ecet, szárított nori (algalapok), wasabi, szójaszósz, gyömbér, retek, hagyma, és hal. Két alapvető szusifajtát lehet megkülönböztetni: A Nigiri Sushi esetében kézzel formázott rizsgombócon tálalják a halszeletet, a Maki-sushi esetén pedig a rizs és a hal a nori-lapok segítségével kis hengerré van formázva. Japánban a sushi készítés külön mesterség, a sushi pedig kultusz. A sushi evésnek is megvannak a szabályai, például hogy a kis darabokat egy harapással kell eltűntetni, vagy hogy hogyan kell belemártogatni a szószba.
A Taiyaki nagyon érdekes étel. Ez egy hal (ponty) formájúra sütött ostya, amit különféle ízletes töltelékkel töltenek meg. Sokféleképpen készíthető, leggyakrabban édes vörös bab pasztával, vagy akár sajttal, csokoládéval, vagy mogyoróvajjal. És miért hal alakú? Mert a hal Japánban a szerencse szimbóluma. A Taiyaki frissen és melegen a legfinomabb, és Japánban sehol nem hiányozhat az ünnepi vásárok forgatagából.
A Takoyaki polipból készített gombócokat jelent, amiket zöldséggel, tojással, hagymával, gyömbérrel, és káposztával együtt sütnek aranybarnára, majd szósszal tálaják. Nagyon népszerű étel, szinte minden japán imádja. Az ünnepnapok vásárainak egyik leggyakoribb étele. Osakában nagyon népszerű étel.
A tea (Cha, o-Cha) az egyik legkedveltebb ital Japánban. Napszaktól függetlenül bármikor fogyasztják. A japán zöld teát fül nélküli csészében tálalják, és soha nem tesznek bele cukrot vagy tejet. A csészét két kézzel szokás fogni, egyikkel tartani, a másik kézzel pedig megtámasztani az edényt. A leggyakoribb zöld tea fajták a gyokuro, sencha, bancha, kínai teák az oolong, jázmin, stb. Japánban sok automata található, melyek hideg-meleg teát kínálnak.
Nagyon népszerű étel, talán az egyik legismertebb és legkedveltebb Japánon kívül is. A tempura hasonló, mint a Sukiyaki, de többmindent tesznek bele, többféle képpen lehet készíteni. Az alapja ennek is sok zöldség, és emellé lehet rákot, angolnát, vagy egyéb tengeri herkentyűt is tenni. Az egészet aztán tésztában sütve tálalják, amitől olyan lesz, mint a panírozott hús. A tészta hideg vízből, lisztből és tojásból készül. Lágyan keverik össze, így tele lesz légbuborékokkal. Nem ritka, hogy a vendéglők konyhájában a Tempura készítése közben élő rákok ugrálnak, vagy vödörnyi élő angolnákat cipelnek a szakácsok. A Tempura mindig frissen készül.
Az Udon a japán spagetti. Nagyon sokféleképpen készítik. A leggyakrabban ezzel a japán étellel találkozhatunk az anime részekben, amint a karakterek jóízűen szippantják be a tésztát a pálcika segítségével ^_^. Az Udon a legelterjedtebb formája a tésztának, népszerű mind a felnőttek, mind a gyerekek körében. Érdekes, hogy a tészta formája, vastagsága, színe, és íze országrészenként, régiónként eltérő. Az Udon-t hidegen, és melegen is készítik, nyáron nagyon népszerű a hideg Udon. A somen, ramen, és soba is mind nagyon hasonló tésztaétel.
A sült édesburgonya, vagyis yakiimo kedvelt őszi csemege Japánban. A forró, frissen sült finomság állítólag nagyon finom a hideg időben. Ősszel és télen kedvelt tevékenység a kültéri édesburgonyasütés, a burgonyát összegereblyézett levélkupacból gyújtott tűzben sütik meg. Gyakran árulják autóról is a finomságot, amire hangosbeszélővel hívják fel az emberek figyelmét. A frissen sütött édesburgonya nagyon forró, vöröses barnás héját le kell szedni. A belseje sárga és édes.