A kis fák növesztésének művészete. A speciális fafajtákat gondos metszéssel, és formázással esztétikus, egészen kicsi, polcon tartható növénnyé alakítják, mely pontosan olyan, mint egy kifejlett fa kicsinyített mása. A bonsai nem genetikai manipuláció, a kis növények kizárólag a speciális metszés eredményeképp fejlődnek kis fává. Így mindennapos törődést, gondozást, metszést igényelnek. A bonsai eredetileg Kínából származik.
Tradicionális japán bábszínház- előadás, melyben a körülbelül 120 cm magas bábokat 3 színjátékos irányítja. Egyikük a mester, a másik két ember a segédei. Mindegyikük a báb más-más részét irányítja, olyan ügyességgel, hogy szinte emberi mozgást eredményeznek. A cselekményt Shimasen-zene, és ének kíséri. Az Osakában található Nemzeti Bunraku Bábszínház előadásai országszerte híresek.
Professzionális Japán művésznő, aki tradicionális japán művészeteket mutat be. Például tánc, éneklés, hangszerek használata, de a társasági viselkedés, a beszélgetés képessége is hozzátartozik a gésa feladataihoz. A gésák soha nem nyújtottak szexuális szolgáltatást. Igaz, hogy az örömnegyedben dolgoztak, de mintegy "előkészítették" a vendégeket a kurtizánokkal való együttlétre.
A női gésák csak a 18. század második felében jelentek meg. Előtte csak férfiak voltak. Maga a szó - "geisha", művész embert jelent. A női gésák megjelenésével a férfi gésákat taikomochi (dobhordozó)-nak hívták, míg női társukat onna-geisha (női gésa)-nak. Virágkorukat a 19. század első felében élték. A gésák a hivatásukat hosszú éveken át, gyerekkoruktól kezdve, kemény oktatás révén sajátították el. Néhány japán városban találhatók híres gésa-övezetek, ahol ma is gésaképző iskolák működnek. Ma az arra elhivatott lányok csak az iskoláik elvégzése után (14-15 évesen) kezdhetik meg gésa tanulmányaikat.
A hagyományos japán költészet egyik legismertebb versformája. Hagyományosan három, egyenként 5, 7, és 5 szótagú sorból álló rövid vers. Egyesek más szabályokat is meghatároznak, például hogy az első két sor olyan képeket kell, hogy tartalmazzon, melyeket az utolsó sor egyesít, illetve hogy a versnek tartalmaznia kell egy speciális szót (kigo), amely jelzi, mely évszakról szól a haiku. Ezek azonban nem minden haikuban találhatók meg. Híres haiku-költők Matsuo Basho, Buson, és Issa.
Az ikebana a virágok esztétikus elrendezésének művészete. Alap szimbolikája a három elem, ég, föld, és az ember esztétikus elrendezése. Az ikebana a 16. században alakult ki. A hagyományos ikebana neve kado. Sokféle ikebana-iskola létezik, emellett a modern stílusú (avantgarde) ikebana is kifejlődött. A modern irányzatok fémet, üveget is felhasználnak a hagyományos természetes alapanyagokon kívül.
Hagyományos japán színházi forma, mely az Edo-korszak alatt alakult ki. A kabuki műfaj egy Okuni nevű nőnek köszönhető. A kabuki, ellentétben a régebbi színházi formákkal, mint a no, a városi emberek szórakozása volt, nem a felső rétegé. Ennél fogva lazább, kötetlenebb. Leggyakrabban történelmi, vagy érzelmi konfliktusok adják az alaptörténetet. A színészek monoton hangon beszélnek, régies nyelvhasználattal, és hagyományos hangszerek kísérik az előadást. Bár eleinte férfiak és nők is játszottak, de már a kezdetekkor a női szerepeket férfiak játszották (míg a férfi szerepeket nők). A Tokugawa sógunátus azonban megtiltotta a női színjátszást, és azóta is csak férfi színészek játszanak női szerepeket is. A közönség előadás közben vígan kiabálhatja a kedvenc színészei nevét, ami máshol nem túl szokványos dolog színházi előadások esetén.
A papírhajtogatás ősi művészete (ori=hajtogatni, kami=papír). Az origami csak kevés számú hajtogatási módot használ, de ezek kombinációival hihetetlenül sok forma alakítható ki. A Meiji korszak óta gyakorolt origamit a japánok nem mint művészetet tekintik, hanem kultúrájuk és hagyományaik részeként. A leghíresebb japán papírfigura a daru (ld. kép). A legenda szerint aki 1000 papírdarut hajtogat, annak a kívánsága valóra válik. Ez a legenda a papírdarut a béke szimbólumává tette. Méghozzá egy japán kislány, Sadako története miatt. Sadako a Hiroshima-i atombomba robbanás idején újszülött volt, és 1955-ben leukémiában halt meg. Halála előtt elhatározta, hogy elkészíti az ezer papírdarut, de meghalt, mielőtt befejezhette volna. Osztálytársai elkészítették a hiányzó darukat, és azokkal temették el a kislányt. Emlékül szobrot állítottak neki, a Hiroshima-i Béke Parkban.
A ryokanok japán vendégfogadók, melyek mindenféle méretben léteznek Japán-szerte. Főként a külföldi látogatók számára kínálnak pihenést, és a kultúra megismerését a hagyományos japán környezetben. A szobák berendezése a tradicionális tatami, alacsony asztal, és futon. A vendégek yukatát hordanak, az étkezések is hagyományos japán ételekből állnak. Gyakran lehetőség van a szálló melletti hőforrásban való fürdőzésre is.
A Shodo a kalligráfia, azaz a szépírás művészete. A legtöbb gyerek az általános iskolában tanulja a shodot, de sok felnőtt számára is kedvelt időtöltés. A shodo kellékei: egy fekete, puha alátét a papír alá (shitajiki), egy fémpálca, ami leszorítja a papírt (bunchin), a speciális papír (hanshi), ecsetek (fude), és tintatartó (suzuri). Az írásnak három stílusa van, a kaisho, azaz a szögletes, "nyomtatott" írás, a gyosho, azaz "fél-folyó", és a sosho, azaz folyóírás.