A buddhizmus nem igazi vallás, hanem filozófia, életszemlélet, és életmód, amely az indiai származású Gautama Siddhartha tanításain alapszik, aki az ie. 6. században élt. A Buddha szó szerinti jelentése: "Az, aki felébredt". A szemlélet lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy minden szenvedés a vágyakozásból ered, és a vágyakozást kell legyőzni ahhoz, hogy valaki elérhesse a végső megnyugvást, a Nirvanat. Ennek fontos kelléke a meditáció. Japánba A buddhizmus Korea közvetítésével érkezett, majd keveredett a Sintó vallás elemeivel. Japánban a Zen buddhizmus a legelterjedtebb, melynek célja a megvilágosodás (Satori). A buddhizmus követőinek száma jelenleg körülbelül 350 millióra tehető.
Az 5. században A Kínából Koreán át Japánba érkezett konfucianizmus inkább életfelfogás, mint vallás, mely mélyen beivódott a a japán társadalomba. Konfucius olyan rangsort állított fel, mely alapvetően meghatározza a társadalom tagjainak egymáshoz fűzódó viszonyát: A fiú alárendeltségét az apához, a népét az uralkodóhoz, a nőét a férfihez. ez a szigorú rend a modern Japánban is a mai napig megmutatkozik.
A sintó, az istenek útja, Japán eredeti vallása volt. Ősi animista vallás, mely minden természeti dologban, pl. fákban, sziklákban, vízben istenek (Kami) jelenlétét feltételezi. A vallásból gazdag mitológia kelekezett, számos rítus, szertartás, szent hely fűződik hozzá Japán-szerte.
A torii-k általában vörös-feketére festett, fából készült jellegzetes formájú kapuk, melyek a sintó szentélyek bejáratát jelzik. A sintó szentélyek a vallás istenei, a kamik tiszteletére készülnek, és újévkor, a 3-5-7 évesek ünnepén, vagy egyéb ünnepeken sok ember keresi fel ezeket, hogy jószerencséért imádkozzon.