Kis rajzocska, ami ugyanazt jelenti, mint nálunk, ha egy szívbe rajzolnak két nevet: vagyis a szerelmesek jele. Egy kis sematikus esernyő alá írják be a két személy nevét, akikről kitudódott, hogy szerelmesek egymásba.
A kis rajz eredete, hogy japánban igen romantikusnak tartják, ha egy fiú és egy lány közös esernyő alatt sétálnak az esőben :)
Az Edo-korszak japán történelmének egy szakasza, mely 1603-tól 1867-ig tartott. Ez idő alatt a Tokugawa sógunátus uralkodott Japánban. Ez az időszak ugyan békés századokat hozott az országnak, de a belső társadalmi feszültségek egyre nőttek. A feudális abszolutizmusban az állam hatalma erősen központosított volt, az állam a népes hivatalnokrétegre támaszkodott. A hatalmat a harcosok, szamurájok birtokolták. A súgunátus lezárta Japán kapuit a külvilág előtt, a partra szálló külföldiekre halálbüntetés várt. Az erős külföldi (USA) nyomás hatására, illetve a belviszályoknak köszönhetően a sógunátus uralma 1867-ben összeomlott.
Japán szélcsengő, mely a nyarat jelképezi, a párás hőségben az üdítő szellőt. Olyan helyre függesztik, pl. eresz sarkára, ahol a legkisebb szélfuvallatot is felfogja. Fémből, üvegből, kerámiából vagy bambuszból készül. A nyelvére néha ujjnyi széles papírcsíkot kötnek, hogy még érzékenyebb legyen, ha megrezdül a levegő. Ha monotonnak tűnik is, a szél erősségével együtt folyton változik a hangja, sosem ismétli önmagát. Tokió külvárosában minden nyár közepén Fuurinvásárt tartanak, mely 25 ezer darabos gyűjteményével rengeteg látogatót vonz.
Japánban a nyár a szúnyoginvázió időszaka. Ennek megfékezésére szolgál a katorisenkou, azaz a szúnyogriasztó füstölő. A szúnyogriasztó olajat valamilyen edényben, vagy elektromos úton felhevítik, és a füstje riasztóan hat a rovarokra. A füstölő legnépszerűbb formája egy malac alakú kerámiaedény (katoributa), ebből száll fel a füst. Régen fenyő- és cédrus leveleket égettek benne a szúnyogok ellen. Manapság már inkább az elektromos szúnyogriasztók népszerűek.
A Meiji-restaurációnak nevezett korszak 1868-tól 1912-ig tartott. Ez volt a felvilágosult korszak, mely során megtörtént a császári hatalom helyreállítása. A császári udvar székhelye ekkor lett Kyoto helyett Tokyo. Japán megnyitotta a kapuit a nyugat előtt, és pár évtized alatt zárkózott fel az ország az USA és Európa szintjéhez.
A Meishi, vagyis a névjegykártya Japánban sokkal nagyobb fontossággal bír, mint nálunk. Ez a kis, kétoldalasan nyomtatott, 89 x 53mm-es lap biztosítja, hogy az üzletfelek megszerezzék egymásról az első benyomásukat, beindítja a társalgást, elárulja, hogy pontosan milyen írásjelekkel kell írni a másik fél nevét. És ezeken túl természetesen tartalmazza egy személy vagy cég minden fontos adatát, céglogót, nevet, telefonszámot, címet, esetleg még miniatűr térképet is a hátoldalon, hogy biztosan megtaláljuk, akit keresünk.
A névjegykártya cserélésnek fontos szabályai vannak. Két kézzel, meghajlás közben illik átnyújtani, és elvenni a kártyát, ez a tisztelet jele. Nagy udvariatlanság a nálunk megszokott módon a kártyát az átvétel után rögtön elsüllyeszteni a nadrágzsebünkbe. Átvétel után ugyanis egymás kártyáját illik rövid ideig tanulmányozni, átolvasni. Sokszor néhány, a névjegykártyával kapcsolatos szó indítja el a beszélgetést, és gondoskodik a feszültség oldásáról.
Mivel a japán nevek kanji jelekkel vannak írva, és rengeteg azonos kiejtésű jel létezik, a partner a névjegykártya segítségével egyértelműen megtudja, mely írásjelekkel írjuk le a nevünket.
A névjegykártya esztétikuma szintén nagyon fontos, mert ez a lap nem csupán információt közöl a másik félnek, hanem a kinézete, a kiválasztott betűtípus, az elrendezés, mind a gazdája jelleméről árulkodik.
Néhány egyéb fontos szabály: A fiatalabb/alacsonyabb státusú személy nyújtja át először a kártyáját, ülés esetén általában felállva. A kártyát a másik személy számára olvasható irányban fordítva adjuk át. Sérült kártyát undvariatlanság adni. Ha a kártyacsere után leülnek a felek, a kártyát nem kell eltenni, az asztalra lehet helyezni. több kártyát szépen illik elrendezni magunk előtt az asztalon. Távozáskor a kártyát csak tegyük be egy noteszbe, vagy a pénztárcába. Később végleges helyére, a névjegykártyagyűjtő mappánkba kerül.
A noren rövid függöny, amelyet az éttermek, és egyéb üzletek bejáratára akasztanak az ajtó fölé. A függöny azt jelenti, hogy a hely nyitva van. Ezen kívül az adott üzlet vagy vendéglő jele is rajta van, így messziről látszik az üzlet funkciója. A noren anyaga pamut vagy vászon, leggyakrabban tengerkék színű fehér betűkkel, de lehet színes is. Az egészet egy bambusz-, vagy fabotra függesztik fel a bejárat elé, a ki-be járó emberek a kezükkel emelik meg kissé a függönyt az átjáráskor. A leggyakrabban éttermek, vendégfogadók, nyilvános fürdők, pékségek ajtaján látható.
Japán jóscédula. Leggyakrabban szentélyek udvarán lehet ilyet vásárolni. Előszöris egy hosszúkás dobozból egy bambuszrudacskát kell egy lyukon át kihúzni. A rúdon látható egy azonosító szám, amely azt jelöli, hogy a sok fiók közül melyikből kell kiemelni az omikujit, vagyis a cédulát a rajta levő jóslattal. A cédulák, jelentésük alapján négy fő csoportba sorolhatók: Daikichi (nagyon nagy szerencse), Kichi (jószerencse), Shokichi (mérsékelt szerencse) és Kyo (szerencsétlenség). Elolvasás után az omikujit össze kell hajtani, és fel kell kötni egy fára, vagy egy tartóra, hogy az isteneket figyelmét felhívják a tartalmukra.
Nagysebességű szuperexpressz vonatok hálózata, melyek Tokió és a többi nagyváros közti összeköttetést biztosítják, kizárólag utasszállítás céljából. A hálózat három nagy részre, a tokaido, Kyushu, és Északi sinkanzenre osztható, mindegyik több vonattal működik. A legelső generáció (0 Shinkansen) maximális sebessége 200 km/h körül volt, a mai modellek elérik a 300 km/h-t is.
Japán nemzeti sportja, a japán birkózás. Az ősi időkből származik, amikor a sintó istenei számára tartott rituális előadás volt. Az ősi hagyományok máig fennmaradtak a szabályokban. A lényege, hogy az veszít, aki elsőnek elhagyja a ringet, vagy a talajt érinti a talpán kívül bármely testrészével. Az ütközetek ritkán tartanak egy percnél tovább. A sumo birkózók szigorú szabályok szerint élnek és esznek a kiképző intézményekben. Évente 6 nagy bajnokságot tartanak, melyek egyenként 15 naposak. A legügyesebb birkózónak jár a yokozuna cím.
Ez nem más, mint egy kis házilag fabrikált figura, ami a japánok szerint képes befolyásolni az időjárást. A készítése igen egyszerű, egy négyszögletes papírt vagy rongyot a közepénél kitömnek, majd a "nyakánál" összekötik, végül a "fejére" mosolygós arcot rajzolnak, és kész a kis figura, amit aztán az ablakba akasztanak ki. A Teru teru bouzu-t arra használják, hogy szép, napos időt csináljon. A gyerekek, ha kirándulni mennek, előtte nap kiakasztják a figurát, hogy szép idő legyen. Egy egyszerű dal is tartozik hozzá, amit elénekelnek: "Teruteru bouzu, teru bouzu, ashita tenki ni shite okure" ("Teruteru bouzu, teru bouzu, adj nekünk szép napot holnap"). Állítólag akkor is használható, ha valaki rossz időt akar, ekkor azonban fejjel lefelé kell lógatni, és morcos ábrázatot kell neki rajzolni :D. (Bizonyos források szerint a figura arcát csak akkor rajzolják meg, ha teljesítette az időjárásra vonatkozó kívánalmakat...)