Naruse Jun gyerekkorában cserfes, vidám kislány volt, aki kastélyokról és hercegnőkről álmodozott, és folyton beszélt. Azonban egyszer anyjának elfecsegett valamit, amit jobb lett volna titokban tartani. Jun hamarosan rájött, hogy szavaival a szülei válását okozta, és ekkor a szomorú kislány előtt megjelent egy mágikus tojás, aki Jun szavait örökre elzárta, hogy többet ne tudjon ártani velük. És attól kezdve a fecsegő kislány nem beszélt többé.
Jun immár középiskolás, vidám énje a múlté. Továbbra sem beszél, az iskolában szinte láthatatlanul húzódik meg a padban, barátai nincsenek. Az unalmas iskolai mindennapokat azonban felbolygatja az osztályfőnök bejelentése, miszerint közeleg az iskola által szervezett önkéntes közösségi előadás, és a tanár rögtön ki is jelöl négy embert, köztük magát Junt, hogy megszervezzék az előadást. A további három jelölt a másik három főszereplő: Sakagami Takumi, egy átlagos fiú, Nitou Natsuki, kitűnő tanuló, akinek van valamiféle közös múltja Takumival, valamint Tasaki Daiki, a baseball csapat sérült és folyton rosszkedvű kapitánya. És mivel az osztályfőnök egyben a zenetanár is, megszületik az ötlet, hogy adjanak elő egy musicalt az előadáson.
Az egész osztály és maguk a kiválasztottak is kétkedve fogadják az ötletet, Jun pedig rögtön megy, hogy közölje a tanárukkal, nem vállalja a jelölést, amikor a folyosón meghallja Takumit énekelni. És bár a fiú csak szórakozottan improvizál, Jun úgy érzi, Takumi énekében saját lelkének szavait hallja viszont. Jun ekkor arra gondol, ha szavakkal nem tudja kifejezni magát, hátha énekben lehetséges lenne...
A Kokoro ga sakebitagatterunda (röviden "Kokosake") a 2011-es
AnoHana készítőinek filmje, mely mind műfajában, légkörében, mind karakterdizájn szempontjából nagyon hasonlít elődjére, sőt, még a helyszín is ugyanaz a város, ahol a korábbi sorozat játszódott.
A film egy érzelmekkel teli dráma középpontban a négy fiatallal, mely egyszerre szól az első szerelemről, a felnőtté válásról és a szavak erejéről. Bár főszereplőink kezdetben nem akarnak sem szerepelni, sem együttműködni, lassanként egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül az osztályt is meggyőzve igazi lelkesedéssel dolgoznak együtt. Kapcsolatuk nem csak egyszerű barátság, valódi konfliktusok árán válnak összetartó csapattá, és a film fontos eleme ez a hitelesen ábrázolt jellemfejlődés.
Naruse Jun könnyen megszerethető szereplő, a történet során sokat fejlődik emberileg. Eleinte csak itt-ott csillan meg valódi énje, de a film végéig igazán hosszú átalakuláson megy át, zárkózott és néma karaktere érzelmekkel és élettel teli lesz. Takumival együtt szépen kibontakoztatják egymás személyiségét. Természetesen a keserédes szerelmi dráma sem kerülhető el, mely heves érzelmekkel, de hitelesen tetőzik a katartikus tetőponton.
Ezen kívül több más témát is érint a film, mint például a családon belüli problémák. A jó időbeosztásnak köszönhetően sok apróság, részlet is belefért a filmbe, és valamennyi szereplőre jut elég idő.
Az osztály által előadott musical is végig középpontban marad, kellemes és emlékezetes eleme lesz a filmnek. Plusz pont, hogy a fiatalok élvezhető és egyedi musicalt hoznak össze, ugyanakkor reális, hogy kész zeneműveket, film- illetve musical zenéket használnak alapként, és csak a szöveget írják maguk, nem a semmiből teremtenek elő egy teljes musicalt zenével-mindennel együtt átlagos középiskolás létükre.
A zenei elemek sokat adnak a hangulathoz, akárcsak az animáció, mely egyszerre letisztult és kifejező, sok háttérbeli részlettel.
A film kisebb hibái - mint a kissé túltolt dráma vagy az erőltetett szimbolika - könnyen megbocsáthatók előnyei mellett, alapvetően egy jól sikerült, szerethető film lett. Akinek az AnoHana tetszett, annak biztosan ez is fog.